Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

136 A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. merénylet ügye. Ebben az ügyben történt az, hogy a Piroska-testvéreket az egész ország megbotránkozására és mindenkinek a megbotránkozására, aki nem a gyilkosok pártján áll, szabadlábra helyezték, holott e'bben az országban, de sehol a világon nem volt példa arra, hogy szabadlábra helyeztek volna olyan embereket, akiknek a törvény parancsoló rendelkezései értelmében akasztófa jár. (Farkas István: Ez a konszolidáció! — Pikier Emil: Arizona ehhez képest kulturország! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla: A szegedi törvényszék vádtanácsa, és ami még szomorúbb, utána a kir. Ítélőtábla is, amelyhez a szegedi kir. ügyészség felfolyamodással fordult a vádtanács végzése ellen, ezt a két gyilkost is, miután már előzőleg másik négy gyilkost szabadlábra helyezett, 300 hold föld és egy ház, mint kaució ellenében szabadlábra helyezte. A külföldi kölcsönnel, a szanálási akcióval kapcsolatosan állandóan hallunk kormánynyilatkozatokat és kormánykérelmeket a nemzetgyűlés ellenzéki pártjaihoz, amelyekben arra kéri őket a kormány, hogy csak zavar ne legyen s hogy egyszerűen és könnyen eresszék át az ellenzéki pártok a szanálási javaslatokat, mert az ország konszolidációja ezektől függ. Nekünk az a véleményünk, hogy mi nem akarjuk a szanálási javaslatok kérdésében a kormány helyzetét obstrukcióval megnehezíteni, (Helyeslés jobbfelől.) nem a kormány, hanem csak az ország helyzetét... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: ... ellenben igenis, nem érnek a szanálási javaslatok és a szanálási akció addig semmit, amig a kormány a Piroska testvéreket és az Ébredő Magyarok Egyesületét le nem szereli, mert ezek leszerelése nélkül itt van az állandó izgalom anyaga s hiába a diktatórikus pénzügyi javaslatok, hiába bármely felhatalmazás a kormánynak, azok itt állandó zavarokat fognak előidézni. (Mozgás a jobboldalon. — Pikier Emil: Ne tessék ezen nevetni! Igazán nem nevetésre való anyag ez!) Méltóztassanak megengedni, hogy abban a négy büntetőügyben, amelyekben most az igazságügyminister úrhoz Interpellálok, csak az egészen krasz és a közvélemény által még nem túlságosan ismert eseményekéi és szempontokat említsem fel a nemzetgyűlés előtt, mielőtt az igazságügyminister úrtól választ kérnék. Ebben a Piroska-ügyben, a csongrádi ügyben három halott volt. Karácsony estéjén egy jótékonycélu egyesület mulatságára bedobtak egy bombát. Rögtön meghalt egy cselédleány, utána meghalt egy fiatalember és négy héttel utóbb meghalt a cigányprimás, aki azon az estén muzsikált. Harmincnégy súlyos sebesült volt. Hogy ez a bűncselekmény mennyire, milyen jól elő volt készitve és hogy mennyire vigyáztak a csongrádi ébredők arra, nehogy valaki olyan is meghaljon ezen a csongrádi vérmulatságon, aki ne-kik kedves, a m. kir. postának csongrádi fiókja nem kézbesített minden meghívót; voltak emberek, akik a postahivatalban vagy pedig az ébredőknek kedvesek voltak s ezeknek a mulatság rendezői által megcímzett meghívókat nem kézbesítették. Ezt a borzalmas dolgot csak annak bizonyítására akarom felhozni, hogy milyen előre megfontolt szándékkal követték el a csongrádi események élőidézői a bombamerényletet. A másik, ami iránt senki nem nyomozott, — ezt évi március hó 29-én, szombaton. tisztelettel bátor vagyok a nemzetgyűlésen elmondani, — a posta. Budapestre kapott egy képeslapot egy leány csongrádi barátnőjétől, aki azt irta neki, hogy jöjjön le a mulatságra. mert ott nagyon jól fognak mulatni. Idegen írással — ez után nem nyomozott senki, sem a csendőrség, sem az ügyészség, sem a vizsgálóbíró — rá volt irva a képeslapra: Nyugtával dicsérd a napot. Tessék a csongrádi postahivatalban és Csongrád társadalmában is kinyomozni azt, hogy ki irta ezt rá arra a képeslapra. Ne helyezzék szabadlábra Piroskáékat, hanem tessék ennek a borzalmasan, egy csomó embernek tudomásával előkészített bűnténynek megtorlásáról gondoskodni, nemcsak azért, mert a bűnnek el kell érnie büntetését, hanem azért is, mert különben Magyarországon semmiféle mulatságot — sem jótékonycélu mulatságot, sem más összejövetelt — nem lehet tartani anélkül, hogy erre vonatkozólag ne kérnének engedélyt Piroskáóktól a mulatság rendezői, vagy pedig a mulatságot, illetve az azon résztvevőket a merényletekkel szemben be ne biztosítanák. A nyomozás megkezdődött a csongrádi ügyben. Legelőször nyomozott a csongrádi csendőrség, az a csendőrség, amely a fegyvereket adta azoknak, akik elkövették a cselekményt. Amikor a csongrádi csendőrség nyomozása eredményre nem vezetett, akkor jött le a szegedi kerületi főkapitány, hogy a nyomozást lefolytassa. Azután jött le Diószeghy ministeri tanácsos. A vallomások megtörténtek. Legelőször vallott egy Ságliy János nevű ottani gazdálkodó, akiről későbben kiderült, hogy Héjjas Ivántól kinevezése van, hogy az alföldi brigád szolgálatvezetője. Ez a Sághy János azt is bevallotta, hogy nála voltak a patronok, a gyutacsok, bevallotta az ügyben való részességét és az ügy minden részletét. Ekkor felmerült az alföldi brigád részességének kérdése is és megállapították, hogy a kinevezés 1923 október 23-áról és nem — mint későbben feltüntetni szerették volna Héjjas Iván érdekében — 1922 október 23-áról szól. E megállapítások után kezdték kutatni azt, hogy mi az az alföldi brigád. Megállapították, hogy az az alföldi brigád — ez volt az első kommüniké — tulaj donképen egy szervezet volt, amelynek minden városban voltak fiókjai s amelynek az volt a célja, hogy a jelenlegi kormányt helyéről eltávolítsa, Budapestre masírozzon, stb., ahogy ezt már méltóztatnak ismerni. A nyomozás ment mindaddig, amig valamely befolyás az alföldi brigád és vezetőinek érdekében közbe nem vetette magát. Négy nap múlva megjelent egy másik kommüniké, amelyet már Diószeghy vezetésével adtak ki s amelyben kijelentik az előző kommünikével ellentétben, hogy az alföldi brigád ügye egyáltalában nem komoly, ne méltóztassék ezt a közvéleménynek ugy tekinteni, mint amelynek az ország különös jelentőséget kell, hogy tulajdonítson. Közben kihallgattak embereket, köztük Fülöp Andor nevezetű volt hadnagyot. Megkezdődtek a letartóztatások. Mindent bevallottak. Arra nézve, hogy kik azok, akiket szabadlábra helyeztek, s hogy nem volt példa ilyen borzalmas kegyetlenséggel előkészített gyilkosságra a magyar igazságszolgáltatás történetében, felolvasom a hivatalos jelentést, amely igy szól (olvassa, : »Piroska János lakásán for-