Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

134 A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton. sanak megengedni, hogy interpellációmat elhalásszam. Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Ház a kért halasztási engedélyt megadja. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Interpellációja töröltetik. Ki következik! Héjj Imre jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki következik! Héjj Imre jegyző: Zsirkay János! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Héjj Imre jegyző: Zsirkay János! Elnök: Az interpelláció töröltetik. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Móser Ernő! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Folyó évi január hó 6-án egy küldöttség jött hozzám Dombegyháza csanádmegyei községből 36 szegény család érdekében azzal, hogy lépjek közbe az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, hogy azokat a kisbérleteket, amelyeket elvettek ezektől a családoktól, újból adják nekik vissza. Az elnök ur meg is Ígérte, hogy a kérelmet teljesíteni fogja. Az eset az, hogy itt csupa 20 holdan aluli kisbérlőről van szó. A föld — 1200 hold — Jakabffy nagybirtokosé, aki meg is Ígérte ezeknek a kisbérlőknek, hogy amennyiben nem fog bekövetkezni a törvény végrehajtása, abban az esetben is, amig élnek, ő a bérletükből ki nem fogja dobni, hanem végig megmaradhatnak bérleteikben. A két legfontosabb embernek, Győrffynek, aki a direktóriumnak elnöke volt és egy Horváth nevű embernek, még jutalmat is adtak azért, hogy a földreformot ne követeljék. Tényleg az történt, hogy ezek az emberek nem léptek fel olyan agresszíven a nagybirtokossal szemben, mert biztosítva lettek, hogy amig élnek, a kisbérletekben megmaradhatnak. De alig telt el másfél esztendő, — még az itélet is csak most, egy héttel ezelőtt hozatott meg, — a nagybirtokos felszólította őket, hogy a bérletekből menjenek ki. A földmivelésügyi minister ur kiadta a rendeletet, hogy a 20 holdon aluli bérletek meghosszabbíttatnak. Nem volt tehát a felmondásra jogcím. De a földreform sem hajtatott végre a községekben, hogy esetleg ezen a címen fel lehetett volna mondani a bérleteket. így valami címet kellett kitalálni. A vármegyei gazdasági albizottsághoz a földbirtokos beadta kérelmét s amikor az ezt a kérelmet elutasította, másodszor is beadta, de egy bizonyítvánnyal felszerelve. Ugyanis azt a bizonyítványt adta ki a községi elöljáróság, hogy ezek a kisemberek nem olyan magot vetnek a földbe, amilyennek a bevetése elő van irva. Ezen a címen kérte a bérlet feloldását. Az emberek megfelebbezték, s akkor az elöljáróság kijelentette, hogy ilyen nyilatkozatot nem adott ki és nem tudják, hogy a nagybirtokos milyen dokumentum alapján fordult a vármegyei gazdasási albizottsághoz, amely el is rendelte a feloldást, illetőleg pártolólag terjesztette fel a nagybirtokosnak azt a kérelmét, hogy a bérlet feloldassék. A dolog ugy áll, hogy az 1200 holdnak a legnagyobb része meg van szántva, be van vetve, de egy kisebb része, körülbelül 150 hold tavaszi munkára volt meghagyva, ezt nem munkálhatták meg. Januárban négy alkalommal jött fel ez a küldöttség, tetemes költséggel, Budapestre. Mindig fogadtak bennünket és mindig megígérte az igen t. elnök ur, hogy a kérelmet pártolólag intézi el. Láttam is a végzést 3970. sz. alatt. Kiss Bertalan biró urat küldötte ki, hogy tartsa meg az eljárást. Meg is nyugodtunk ebben. Én külön felkértem a kúriai biró urat és ő azt mondotta, hogy szívesen vállalja és megtartja az eljárást. Azóta tizenkétszer voltam a bíróságnál. Itt vannak a kúriai biró ur levelei, itt vannak egy Battonyai nevű ügyvéd levelei, amelyekben a közönség forrongásáról számolt be. (Kováts-Nagy Sándor: Vessék csak be a földet!) Nem tudtam annyit kivinni, hogy a földbirtokrendező bíróság az iratokat leküldje Szegedre az eljáró bíróhoz. (Kováts-Nagy Sándor: Nem fontos!) Nem érteni Kováts-Nagy Sándor képviselőtársamat, hogyan gondolja azt, hogy az iratok leküldése nem fontos!? (Kováts-Nagy Sándor: Az emberek vessék be a földet és ne törődjenek a tulajdonossal! Ezt mondom!) Nem tehetik. (Kováts-Nagy Sándor: Dehogy nem! Nem lehet őket kidobni! — Dénes István: Méltóztassék erre az álláspontra helyezkedni!) Elnök: Méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem szabad közbeszólani. (Derültség.) Kiss Menyhért: Engem rendkivül meglep, hogy az egységes kormányzópárt képviselőtagja arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezek az emberek menjenek neki a földnek, szántsák fel és vessék be, amikor szembeállanak egy végzéssel, szembenállanak az eljáró közigazgatási hatóságokkal, amelyek nem engedték be őket a bérletbe. (Kováts-Nagy Sándor: Nem jogerős a végzés!) De jogerős. — Amint mondottam, az 1200 holdból még 150 hold meg'munkálatlanul maradt. Az történt, hogy Pintér Jenő azt irta, hogy ezt a 150 holdat már meg*kezdte munkálni Jakabffy nagybirtokos ur. (Kováts-Nagy Sándor: Majd elveszik tőle felszántva!) Miután a biróság*nál lelkiismeretesen minden igyekezetemet kifejtettem és törekedtem a bíróságot* meggyőzni arról, hogy produkáljon már valamit és küldjön ki valakit, aki intézkedjék, hogy ezek az emberek megkezdhessék a munkálataikat, mert részben trágyázni akarnak, részben tavaszi munkálatokat akarnak végezni, de a nagybirtokos nem engedi be őket a birtokba; mondom, miután az eddigi fáradozás hiábavaló volt, idehoztam ezt az ügyet a nemzetgyűlés elé és arra kérem a jelenlévő igazságügyminister urat, hogy miután a földbirtokrendező bíróság az ő hatáskörébe tartozik, találja meg annak módját, hogy az iratok leküldessenek, mert már tizenkétszer is jártunk a biróságnál, amelyben magában ugyan megvan a jóakarat, de annyit mégsem tudtunk keresztülvinni, hogy az iratokat leküldjék és az eljáró biró kimehessen szemlét tartani. Ne legyen ez ad Graecas Calendas elhúzható ügy, hanem tétessék lehetővé, hogy azok az emberek kimenjenek a földekre tavaszi munkálataikat elvégezni, hogy a megélhetésüket biztosithassák. Én azért ezeket az okmányokat szívesen és örömmel átadom azigen t. minister urnák, méltóztassék elolvasni és meggyőződni arról, hogy ez a dolog hogyan áll, mennyire komoly és mennyire fontos. Itt van az egyik irat, amelyből kitűnik, hogy az egész község lázong, kétségbeesett. Különösen hangsúlyozom, hogy tegnap Szegedről kétszer ^ telefonon hivtak fel, mindig a királyi tábláról