Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton. 119 tályból való juttatandó król van szó, az önhibájukon kívül végkielégítéssel, vagy nyugdíjjal elbocsátott közalkalmazottak és hivatásos katonák is kaphatnak fÖlHet, és pedig legfeljebb 15 holdig terjedhető ingatlant, mely végkielégítésül szolgál. Minthogy ez a 2. § a tisztviselői karból és a hivatalos katonaság keretéből épen azokat a kategóriákat emeli ki, amelyeket mint kivételes bánásmódot érdemlőket földhöz kell juttatni, ebből önként következik, hogy. amikor ezek részére a maximumot is megszabja, ezentúl nem kívánja már őket nagyobb juttatásban részesíteni. Emlékezzünk csak vissza az első nemzetgyűlésre, arra az időre, amikor az alaptörvényt tárgyaltuk. Akkor mindannyiunknak az volt a felfogása, — és akkor még igen helyesen a minister urnák is az volt a felfogása, — hogy csak azok kaphassanak földet, akiknek a földhöz közük van, akik a földhöz közel állnak, másoknak pedig csak kivételesen és akkor is csak igen kis területet lehessen adni. Ez volt a törvény szelleme és ez volt az intenció a törvény 2. §-a 7. pontjának megalkotásakor is. Ez volt intenciónk a törvény 2. §-a második bekezdésének megalkotásakor is: ez volt a cél. Teljesen elhibázott volt az a gyakorlat, amely a 7. pontot s a második bekezdést akkép értelmezte, hogy ezek alapján bárki más kaphat a kisbirtok tirmst is meghaladó területet, nevezetesen törpe- és kisgazdaságok közt mintagazdaságokat, vagy középbirtokot, csak a.zok nem, akik itt a második paragrafusban mint kivételesen, különösen érdemesek fel vannak említve, vagy amint a második bekezdés mondja, egyeseknek, elsősorban azonban érdemes kisbirtokosoknak stb. nagyobb birtokok is juttathatók. Ez teljes félremagyarázása a törvényhozók akaratának és intencióinak. Minthogy itt nem mondatik meg az, hogy annak az illetőnek, aki ezt a nagyobb területet kapja, a mezőgazdálkodáshoz közelállónak kell lennie, ennélfogva ezen a címen bárki is kaphat nagyobb területet, nemcsak a kisgazda — akire nézve egyenesen korlátozza a törvény a juttatást ugy, hosry csak 15 holdig lehet kiegészíteni a birtokot — hanem bárki más. Eszerint tehát a minister ur és a kormányzó ur magyarázata szerint kaphatna például a kisiparos is, a kereskedő is, az ügyvéd is, az orvos is. Azt mondja itt a t. minister ur, hogy nincs kizárva. Hát igenis, ki van zárva, mert még legtávolabbi álmunkban sem gondollhink arra, hogy a nadrágos embereknek, mint szoktuk mondani vagy amint Gaal Gaston t. barátom mondja, földet adjunk ennek a földreformnak a kapcsán, amely a nemzetet akarja erősíteni, amely csak a nemzet tömegeit kéüező mezőgazdasági kisembereknek akar földet juttatni. Tisztára rabulisztika tehát az, midőn ebbe bele akarják magyarázni azt, hogy a 2. § 7. pontja és második bekezdése alapján bárkinek is lehet nagyobb földet juttatni. Ez ellentétben volna a törvény helyes értelmével, a logikával, a törvény céljával, ii^g-y akkor, midőn garasoskodunk, krajcaro»kodunk, és midőn azok. akik földhöz juttatandók. és akiknek érdekében a törvény elkészült, legfeljebb 15 holdig kaphatnak birtokot, akkor ezzel símben a második bekezdéssel megnyissuk a tsílipc-t. hogy aztán korlátlanul kaphasson min denki annyi földet, amenyit akar. Ez a magyarázat nem helyes, ezt a magyarázatot annak idején a minister ur utasított« vissza elsősorban. Hiszen némi kis autentikus magyarázási jogot vindikálhatok magamnak akkor, amikor erről a 7. pontról, de különösen a második bekezdésről van szó. Méltóztassanak csak felütni az akkori tárgyalási naplót, egyenesen az én indítványomra vétetett be ez a rendelkezés ebbe a törvénybe arra az esetre, hogyha csakugyan érdemes kisgazdáról vagy csakugyan érdemes hivatásos gazdáról, hivatásos, okleveles gazdáról, olyanokról lehetne szó, akiknek további juttatása a nemzet érdekében helyes és szükséges volna. Ezt én indítványoztam, de nem azért, hogy hivatásos köztisztviselők, hivatásos katonatisztek kaphassanak földet, hanem azért, mert lehetnek eseíles: olyan kisbirtokosok igen érdemesek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A köztisztviselők közt sok okleveles gazda van!) akiknek 15 holdnál nagyobb földjük van. Ha tehát mégis jutna föld. ne zárjuk el ezeket a 15 holdnál nagyobb ingatlannal biró érdemes kisbirtokosokat attól, hogy nekik is lehessen adni esetleg egy nagybirtokból. Hiszen azért is mondatik itt az, — magyarázatul — hogy egyeseknek, hogv elsősorban érdemes kisbirtokosoknak, okleveles gazdáknak, gazdatiszteknek a gazdasági célszerűséghez kénest. Nyilván azt értettem .itt, midőn javaslatba hoztam ezt a szöveget, hogy olyanoknak adassék az a föld, akiknek a gazdálkodáshoz közük van. Azt mondja az igen t, földmivelésügyi minister ur, hogy hiszen a köztisztviselők közt is igen sok okleveles gazda van. Ezt elismerem, de ismétlem, a törvénnyel mi szociálpolitikai segítést akartunk nyújtani egyes rétegeknek és ezáltal a nemzetet akartuk erősíteni; szociális szükségletek kielégítésére szántuk ezt a. törvényt, de nem arra, hogy akit az állam már úgyis részesit juttatásban, szociális ellátásban, hogy azt még másodszor is szoeiális ellátásban részesítsük azzal, hogy földet is adunk nekik. Annak idején a novella 2. §-ának erre a kérdéses 6. pontjára épen azért volt szükség, mert akkor a többség is elismerte, hogy az alaptörvényt rosszul értelmezi a földbirtokrendezőbiróság, amikor az alaptörvény 2. §-ának 7. pontja, vagy 2. §-nak második bekezdése alapján olyan Ítéleteket is hoz, amelyek alapján tényleges közszolgálati alkalmazottak és tényleges katonatisztek is kapnak földet. Ez ittviszszatetszést keltett, — mondjuk meg ugy, ahogy van — ez reakciót váltott ki a lelkekben, hogy itt a törvényhozó intenciói ellenére s a törvénnyel szemben történt elcsúszásról van szó. itt a törvénnyel szemben való judikatura kezd lábrakapni. Akkor és épen ezért a többség oldaláról jött az inditvány, hogy ennek vessünk véget, állítsuk vissza a törvény helyes értelmét. Azért tehát mulasztást, illetőleg* hibát követett el a kormány, midőn a kormányzó urat használta fel arra és az ő szájával mondatja, hogy tulajdonképen az alaptörvényben már benne voltak ezek a jogosítványok, benne volt az, hogy kaphasson a köztisztviselő és a hivatásos katona is földet. Hát ez nem volt benne. A törvény egyenes kijelentése, határozott értelme, és bennünket, a törvényhozást akkor vezető szellem teljességgel kizárja azt, hogy ez benne lett volna, hanem benne lesz most már annak folytán, hogy a törvényhozástól azt kívánják, hogy a novella 2. §-ának 6. pontját épen azért töröljük, mert különben ezek a kategóriák kivétetnének az alaptörvény rendelkezése alól. Most ezzel Ü nóvummal, ilyen raagyarazavtal követeltetik