Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

120 'A nemzetgyűlés 264. illése 1924. tőlünk ez a törlés; ezzel mi igenis uj kategóriá­kat veszünk bele a törvénybe, amelyeket nem akartunk törvénybe iktatni és belevesszük kü­lönösen a hivatásos katonákat és a tisztviselő­ket, szemben a társadalomnak többi, énen olyan értékes osztályaival. Nag-yon is túllőtt a célon a t. kormány akkor, amikor ezt a két kategó­riát még" külön is kiemelteti, külön is meg­dicsérteti az államfővel, mert ennek nincs he­lye. A magyar társadalomnak, a magyar nem­zetnek minden rétege egyforma megbecsülésre tarthat számot. (Ugy van! balfelől.) és ha már arról beszélünk, hogy ki végez közszolgálatot, ha arról beszélünk, hogy ki végez honvédszol­gálatot, akkor el kell ismernünk, hogy az adózó polgárság épen olyan fontos rétege a nemzet­nek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) épen olyan .ió honvédje a nemzetnek, mint bárki más. mert ma csakugyan a munkálkodás és az adófizetés az igazi honvédelmi munka. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Ha tehát a kormány már olyan nagyon az egyenlő elbánás álláspontjára akart helyez­kedni, akkor nemcsak a tényleges köztisztvise­lőt és a hivatásos katonát, hanem a többi hon­védet is bele kellett volna foglalni ebbe a sza­kaszba; (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister: Benne van!) amikor a novella második szakaszának 6. pontját eltörlik azért, hogy a katonák és a tisztviselők is nagyobi) földhöz jussanak, akkor egyúttal ki kellett volna mondani, hogy ez épen ugy áll a többi társadalmi kategóriára is. — mert nem isme­rem el, hogy csak ez a két kategória az, amely a nemzet szempontiából értékes, hanem, azt hi­szem, ha már itt disztinkciókat kell tenni, van olyan értékes a többi is, a többi társadalmi ré­teg, a dolgozó polgárok és munkások rétege, amelyek azt az adót fizetik, amelyből azután a tényleges tisztviselőket és hivatásos katona­tiszteket fizetjük. Most még röviden csak egy formai kérdés­sel aakrok foglalkozni, mert hiszen az érdem­mel végeztem. A t. kormány és a t. többség* most, az én nézetem szerint, erre a kérdésre a uiag-a jogi felfogását és a maga házszabálymagyarázatát alkalmazva, túllő a célon és a kormányzóval szemben is, akire itt hivatkoznak, a legtelje­sebb illojalitást követi el, bár nem azt mon­dom, hogy alkotmányellenesen vagy házsza­bályellenesen jár el. Mert az én felfogásom az, hogy ha a nemzetgyűléshez visszaküldenek egy törvényjavaslatot s a nemzetgyűlés azt tárgyalni kezdi újra: a szuverén nemzetgyű­lést megilleti az a jog, hogy akkor teljesen ura legyen megint annak a javaslatnak és azzal a javaslattal azt tehesse, amit akar. (Drozdy Győző: Parancsszóra a vélemények is megvál­toznak!!) Igen. — Mert nagyon sokszor előfor­dulhat az az eset, hogy az államfő kivánhat valami változtatást, viszont ugyanezzel kap­csolatban mások más változtatást kívánhat­nak, hiszen a törvény többi részét arra tekin­tettel fogadták, fogadhatták el abban a szöveg­ben, mert az a szöveg benne volt abban a tör­vényben, amelyet elfogadtak, amelynek törlése később kívántatott. Én tehát azon az állásponton vagyok, hogy a nemzetgyűlést megilleti a teljes reformálási jog ezzel a javaslattal szemben. Az alkotmány­szerű és házszabályszerü helyes eljárás néze­tem szerint az lett volna, hogy újra általános és részletes tárgyalás alá vétetik ez a javaslat, (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi mi­nister; Elég volt belőle!) amely javaslatnak évi március hó 29-én, szombaton. egy hónapon át tartó tárgyalását hatástalanná tette az, hogy a kormányzó ide visszaküldötte. Ezen az állásponton van a t. kormány és a t. többség is, amelyen én vagyok, csak nem egé­szen ilyen őszintén és nem egészen abban a ter­jedelemben, amely terjedelemben lennie kel­lene, mert a t. többség, a t. kormány nem riad vissza attól, hogy olyan szöveget is tárgyaljon, hogy olyan döntésre is vállalkozzék, amilyent tőle a kormányzó nem is kivan; hiszen a kor­mányzó ezt a 6. pontot csak azért küldötte visz­sza, mert ellene az a kifogása volt, hogy abban nemcsak a törvényhozás tagjai záratnak ki. hanem kizáratnak a tényleges közszolgálati al­kalmazottak és a tényleges katonatisztek is. Az ellen nem tesz a kormányzó kifogást, hogy a törvényhozás tagjai kizárassanak, az ellen sem tesz kifogást, hogy a végrehajtással megbízott intézetek alkalmazottai kizárassanak, (Drozdy Győző: Hát, ennek mi az oka? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd megmondom!) és most mégis érdemben megy bele a t. kormány a további reformálásba. (Drozdy Győző: Ezelőtt csak a katonát és a tisztviselőt akarta belevinni, most pedig^ itt a képviselőket is kedvezményben akaria részesí­teni! — Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő^ urat, ne méltóztassék imnarlamentáris kifejezésekel használni! ÍBerki Gvula: Katonatisztek nin­csenek! — Drozdy Győző: Nincsenek? De vol­tak, akik kaptak!) Ne méltóztassék a szónokot zavarni! (Drozdy Győző: Magas házak tetején is osztogattak! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Drozdv képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Rupert Rezső: Most az történik, hogy noha a kormány és a többség azon az állásponton vna, hogy csak ahhoz lehet nyúlni, amit a kor­mányzó kifogásolt, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Amit visszaküldött!) él az alkalommal és egy rabulisztikával!, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem rabulisztikával!) hogy nemcsak azért küldte vissza azt a pontot, mert ez a két szó benne neki nem tetszik, hanem azért, mert az egész pontot kifogásolja. Hasonlit ez ahhoz igen t. földmivelésügyi minister ur, amikor az ember csináltat egy kabátot és az egyik ujja véletlenül rossz, véletlenül hosszabb egy kicsit, visszaküldi tehát a szabóhoz, s az a szabó szét­bontja az egész kabátot, a másik ujján is csinál valamit. Vagy pedig azzal küldöm vissza neki, hogy ide vagy amoda nem tett két gombot^ s akkor a szabó nekimegy újra az ? egész kabát­nak, újra átdolgozza, átjavítja és azután be­nyújt egy nagyobb változtatásról szóló szám­lát, de én azt mondom: »Nem fizetem meg, ba­rátom, mert én magánál ezt nem rendeltem meg igy!« Vájjon az a szabó akkor arra hivat­kozhatik, hogy »vissza tetszett küldeni az egész kabátot?« (Derültség.) Ezzel is igy vagyunk. Kénytelen volt ezt a javaslatot a kormányzó visszaküldeni. Természetesen nem ezt a pontot küldte vissza csak, hanem visszaküldte az egész szakaszt e gomb miatt, sőt visszaküldte az egész törvényt e gomb miatt, mert ez a gomb arra az egészre rá volt varrva, mert megmondja, — s miután nem tud közvetlenül velünk beszélni a kormányzó — itt a papiron fekete betűvel mondja meg, hogy ez ellen van kifogása. (Szabó István (nagyatádi) földmive­lésügyi minister: Az egész 6. pont megfontolás végett van visszaküldve! — Drozdy Győző: A kormányzó nem igy küldte vissza! — Szabó

Next

/
Oldalképek
Tartalom