Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. . aottság elejthetőnek véli a 8. pontnak a köztisztviselőkre és katonatisztekre vonatkozó intézkedéseit semmi esetre se koncedálnatom azt, hogy a javaslat többi része is elejthető legyen a. kormányzói kézirat következtében, mert a kormányzó kézirata a 6. pont többi részét egyáltalában nem támadta meg és nem kifogásolta. Nekünk tehát nincs is jogunk a 6. pont többi részét tárgyalás alá venni, csupán azt a részét, amelyet a kormányzó kézirata kifogásolt. Egész, őszintén megvallom, a földreform végrehajtása szempontjából nem tartanám olyan nagy szerencsétlenségnek, ha ezt a két kategóriát, a köztisztviselőket és a hivatásos katonákat kihagynók a tilalmasok közül, akiknek t. i. középbirtok nem juttatható. A bizottság ugyanis — ha megvizsgáljuk az eredeti törvényjavaslatot s az összes ez-jel összefüggő szabályokat és rendelkezéseket — nagyon helyesen hivatkozik a novella 16. §-ára, úgyszintén 22. §-ára, amely paragrafusok úgyis lényegesen megszorítják a köztisztviselőknek és a katonatiszteknek középbirtokra való igényjogosultságát, (Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister: Mindenkiét!) vagy nem is az igény jogosultságot, hanem azt a lehetőséget, hogy középbirtokot kaphassanak. Én leginkább ellenzéki képviselőtársaim kedvéért mondom ezt el hogy túlzott aggodalmaikat megszüntessem. A 16. § kimondja azt, hogy középbirtok ezeknek a kategóriáknak csak akkor juttatható, ha az összes helyi földbirtokpolitikai célok teljesen ki vannak elégítve. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem igy van!) Bocsánatot kérek, eddig nem volt meg a novella. Ez egy uj rendelkezés, amely még életbe sem lépett. Mondom tehát, hogy középbirtok csak akkor juttatható nekik, ha az öszszes helyi föld birtokpolitikai célok ki vannak elégítve és ha a vételárnak 50 százalékát rögtön képesek lefizetni és olyan vagyoni erővel birnak, amellyel azt a középbirtokos azonnal instruálni képesek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : És csak az elnöki tanács adhat !) A 22. § viszont az ilyen fenmaradt birtokra nézve, amelyből ilyen középbirtokot adományozhat az Ofb., épen a minister urnák azt a jogát tartja fenn, hogy egyszerű nyilatkozattal igénybeveheti telepitési vagy más célokra. Tehát a minister urnák egy nyilatkozata elegendő ahhoz, hogy a még fenmaradt földből se lehessen középbirtokot alaki tani. Én kötelességszerüleg és meggyőződésemhez képest kijelentem, hogy ha egy helyen, mint például minálunk Békésen az összes földigénylők igényei törvényszerűen kielégittetnek és marad még fenn földbirtok, semmi kifogásom nincs az ellen, hogy azon mintagazdaságot létesítsenek, vagy érdemes elbocsátott katonatiszteknek vagy közalkalmazottaknak nyugdíjukkal felérő birtokot adományozzanak, esetleg, hogy ott középbirtokot létesitsenek. Mivel azonban azt tapasztalom, hogy az ország egyes részeiben végrehajtják a földreformot, mert kevés a földigénylő és teljesen kielégítik az igényjogosultakat, — nemcsak a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, nincsteleneket és törpebirtokosokat, de még talán a bérlőket is kielgégitik kis családi birtokkal, viszont nálunk a törpebirtokosok és bérlők kielégítéséről szó sincs és szó sincs arról, hogy ezeket az előbb emiitett kategóriákat a törvény szelleméhez képest megfelelő mértékben elégi tsék ki, igy természetes követelésnek tartom a novellának azt a megkötését, hogy csak a helyi vi március hó 29-én, szombaioii. Íl6 föld birtokpolitikai célok kielégítése után kerülhessen a sor e középbirtokok alakítására. Épen ezért helyesnek tanom Farkas Tibor képviselőtársamnak azt a megszorító értelmezését, hogy csak az összes földbirtokpolitikai célok teljes kielégítése után fenmaradó földterületekből legyenek alakithatók ilyen középbirtokok. Mindazok alapján, amit elmondani bátor voltam, a következő határozati javaslatot terjesztem elő. Határozati javaslatom két részből áll. Havározati javaslatom első része kihagyja a középbirtokra igényjogosultakat azok közül, akik nem kaphatnak középbirtokot A tilalmazottak közül kihagyja az állami tisztviselőket és a tényleges katonatisztekeü, tehát a kormányzói kézirat kívánságának eleget tesz. Ellenben a szakaszt többi részében változatlanul fentartja, mert a szakasz többi részét, minU kifejteni bátor voltam, a kormányzói kézirat nem is támadja meg és azt szerény felfogásom szerint nekünk nincs is jogunk elejteni. Határozati javaslatom másik része vonatkozik arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak és tényleges katonatisztek csak az összes földbirtokpolitikai célok teljes kielégítése után kaphatnak; középbirtokot. És már most is kérem az elnök urat arra méltóztassék határozati javaslatomat majd két részben szavazásra feltenni. Javaslatom első része a kormányzói kézirat szellemében mellőzi azt, amit a kormányzó ur is kifogásolt, S> 'SASI™ kasz további részét azonban érvényben levőnek meghagyni kívánja. Másik része már túlmegy, már szemben áll a kormányzói kézirattal, a kormánynak a kormányzó ur kéziratában foglalt akaratával, mert én igenis, továbbra is fenn akarom tartani azt a tételt, amelyet kifogásolt a kormányzói kézirat, csupán enyhébb formában ; vagyis abban az esetben, ha a földbirtokpolitikai célok mindenütt ki vannak elégítve, csak akkor ismerem el az állami tisztviselők és tényleges katonatisztek igényjogosultságát. Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): »A javaslat 2. §-ának 6. pontja helyett a következő szöveget ajánlom : A törvényhozás tagjai, úgyszintén a törvény végrehajtásánál közreműködő közalkalmazottak, valamint a végrehajtással megbízott intézetek alkalmazottai a törvény második szakaszának 1—L pontjában megjelölt mértéken túl földhöz nem juttathatók.« A második rész igy hangzik (olvassa) ; »Tényleges közalkalmazottaknak és tényleges katonatiszteknek középbirtok csak az összes többi földbirtokpolitikai célok tejes kielégítése után juttatható«. — Tisztelettel ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A ja.vas= lattal szemben itt is csak azt az álláspontot foglalom el, mint a bizottságban, hogy sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem tartom megengedhetőnek azt, ami ebben a javaslatban benne foglaltatik, amit ez a javaslat céloz. Ma még mindig a magántulajdon szentségének elve alapján áíl társadalmi és állami életünk — és a magam részéről akarom, hogy továbbra is ezen az alapon álljon. Ezzel szemben csak azt engedhetem meg, hogy nagy nemzeti érdekből törhető át ez az elv. Ez a nemzeti érdek azonban nem ismerhető fel abban, hogy egyes kivételes, kiváltságos kategóriák és azoknak is csak egyes egyénei érdekében a magánjog szentségének elvét félretegyük. Ez megengedik