Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

llti A nemzetgyűlés 264. alèse 1924. évi március hó 29-én, szombaton. hető volt azért, hogy nagy tömegek juthassanak földhöz, mert a nagy tömegek földhöz juttatása, megerősítése egyúttal jelentette a nemzet megerősítését is. Nem engedhetem, tehát meg az abszoluciót, az erkölcsi és jogi abszoluciót az alól a kötelező elv alól, hogy a magántulajdon szent. De amikor azt látom, hogy most nem a nemzet megerősödése, hanem egyes emberek önző érdekeinek kielégítése érdekében akarják ezt az elvet keresztültörni, ez ellen határozottan tiltakoznom kell annál a kormánynál, amely magát konzervatívnak nevezi. Semmiféle erkölcsi és jogi szempontból meg nem engedett az, amit tenni méltóztatnak, de egyúttal semmiféle gyakorlati értéke sincs a nemzet szempontjából. Nincsen meg ama kivételes és kiváltságos kategóriák szempontjából sem, amelyeket a t. kormány kedvezményben akar részesíteni. Mert mi lesz a vége ! (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Semmi kedvezmény nincsen Î) Az, hogy majd e kategóriákból egy-két ember, egy-két pártfogolt, protekciós, kedvelt ember a törvény jóvoltából hozzájut kedvezményekhez, hozzájut egy-egy nagyobb darab földhöz. Mi az értelme ennek ? Az, hogy most ezért majd az egész tisztviselői karnak, az egész hivatásos katonatiszti karnak kell az ódiumot viselnie. Az pedig különösen a mai időben nem egészen íjölcs, nem egészen józan dolog, hogy ezeket a kategóriákat kitegyük a nemzet közvéleménye előtt egy kissé kedvezőtlen megbirálásnak, vagy velük szemben ellenszenvet keltsünk fel az ilyen kivételes intézkedések folytán. Igenis, helyes az, amit egyik igen t. képviselőtársam mondott, hogy ha már arról van szó, hogy a köztisztviselőket, vagy a hivatásos katonatiszteket segítsük, támogassuk, akkor ennek az a módja, hogy adjunk nekik tisztességes fizetést. Akkor legalább ezeknek a kategóriáknak egész egyetemén segítettünk, de az meg nem engedhető, hogy ezek közül egyesek kiemeltessenek és külön elbánásban részesittessenek. Végre is ennek az alaptörvénynek, amelyet a kormányzó ur magyaráz, a szociális segítés volt a célja. Ha mi a tisztviselőket szociálisan már egy oldalról segitjük azzal, hogy fizetjük őket, hogy közülök még a fölösszámuakat is lehetőleg megtartjuk, akkor nem ismerhetem el semmiféleképen sem a jogot, sem a célszerűséget abban a tekintetben, hogy mi most ezekből a kategóriákból származók közül egyesekkel szemben még továbbmenő második szociálpolitikai támogatást is gyakoroljunk. Ez csak arra lesz jó, hogy az ugy sem nyugodt közvéleményt felzaklassa, (Strausz István : Már felzaklatta ! !) hogy felzaklassa épen azokat a kategóriákat, amelyeket meg akarunk nyugtatni, hogy irigységet és szenvedélyt keltsen. Látjuk, példák vannak előttünk már az ehhez a reformhoz kapcsolódó rokonmozgalom dolgában. A vitézi széki juttatásokból látjuk már a szomorú eredményt, hogy nem az a cél szolgáltatott azzal, hogy a vitézi rend jutalmazásával a nemzet lelkülete képessé tétessék arra, hogy egy jövendő erőmegfeszitésben helyt álljon, hanem általános elkedvetlenedés következett be annak folytán, hogy azok, akik ezen a címen számíthattak arra, hogy hálában fognak részesittetni, látták, hogy közülök esak egyesek, nem is a legérdemesebbek jutottak a vitézi szék révén földbirtokhoz. A többiek most boszszankodnak, elkeseredettek és abban a pillajiatban, amidőn majd a vitézi szék .intézményé: nek és szellemének hasznát kellene látnunk, ezt nemcsak nem fogjuk sehol sem találni, hanem helyette egy egészen ellenkező irányban ható szellemet fogunk találni. Nem volt az sem a nemzet érdekében való ibölcs kormányzati cselekedet, mert hiszen legalább is valahogyan bántó és serte a nemzet ellen, hogy amikor a vitézek igen nagy tömegét nem tudják kielégíteni, még a vitézi rendbe sem felvenni, akkor pár száz, pár ezer vagy mondjuk tízezer emberért egy uj nemesi rendet alkotnak meg, és ennek brtokrendszerét. Bántó ez a nemzettel szemben, amely elvárhatja, hogy elismerjék róla, ha nem is külföldön, de legalább idehaza, hogy a maga egyetemességében vitéz és bátor volt, és elvárhatja, hogy ne sértsék meg disztinkciókkal annak folytán, hogy az egészben vitéz, százezreiben, sőt millióiban vitéz nemzet soraiból egyeseket, egy vitézi rendet, egy uj nemesi rendet kiemelnek. Most már látja az ország, hogy ez nem a nemzeti hálának, a harci erényeknek ápolási volt, (Szabó Sándor : Minden konzerváló erőt támadnak a képviselő urak ! Ez destrukció !) hanem ennek meg-volt és megvan a speciális oka. A nemzet legalább ezt látja, mert sok mindent gyanakodó szemmel kell látnia, hogy tulajdonképen belső határőrvidéket állítottak fel nem az ország, hanem a mai hatalmi rendszer érdekében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanezt a következtetést fogja levonni a nemzet abból, ha most mi áttörve az erkölcsi és jogi elveket, törvényt hozunk valósággal bolsevista módra, hogy mi az egyesek magántulajdonát elkobozzuk (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Semmi ujat nem hozunk ebben !) azért, hogy ezzel szemben más egyeseket kedvezményiben részesítsünk. (Mozgás a jobboldalon.) Ismétlem, földmivelésügyi minister ur, sajnálom, hogy nem ért meg. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem lehet megérteni!) De meg kellene értenie annak, aki a magántulajdon álláspontján áll, hogy a magántulajdont áttörni lehet, de csak a nemzet érdekében, áttörhettük tehát az alaptörvényben, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Marad az alaptörvény !) amelyben azt a célt szolgáltuk, hogy a nemzet tömegei jussanak földhöz és ezáltal a nemzet megerősittessék. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem vigasztalás nekünk, hogy független bíróság kezébe tesszük le a döntést arról, vájjon ezekből a kategóriákból ki jut földhöz. Ez nem vigasztalás nekünk azért sem, mert hiszen bármennyire függetlennek tekinti is valaki ezt a bíróságot, amely ezzel meg van bízva, — holott lényegénéi fogva nem az, mindjárt a törvényből fogom kimutatni — mégis azt látjuk, hogy olyan dolgok történtek, amelyek meg nem engedhetők, amelyek kihívják a kritikát, amelyeknél nyilvánvalóan látjuk azt, hogy a protekciónak nagv köze volt ahhoz, ami történt. Csak azt kérdezem, hogy ha sokorópátkai Szabó István a maga egyéniségével, mint egy közönséges ember megjelent volna és földet igényelt volna a maga nyolc holdjához, ha nem képviselő, vájjon talán hozzájutott volnál <Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Eddig is bérelte azt a földet !) Ha bérelte is, és ha még ugy biró volt is. Hiszen ez a jogalap megvan száz és ezer más esetben. Még sokkal érdemesebb esetek is vannak, de az illetők azért földet nem kaptak. Ne áltassuk tehát magiunkat, A törvény eddig kimondotta azt, — legalább szelleme és