Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

110 A nemzőig if ülés 264. ülése 1924, fektette, amely ma már nem ér semmit, úgy­hogy azok az árvák földönfutókká lettek. Kértem, hogy állapítsa meg az igényét ezeknek az árvák­nak is, akik — most kiskorúak lévén — nem igényelhetnek földet, hanem majd csak akkor, ha nagykorúak lesznek. A minister ur annak dacára, hogy ez benne volt a programmjában, ehhez nem járult hozzá, és érthetetlen, hogy a tisztviselők és katonatisztek középbirtokhoz való juttatásához most mégis hozzájárult. El fog még jönni az az idő, amikor a minister úrtól számon kéri ezt az a nép, amely előtt ezeket a pro­grammokat annakidején hirdette. Azzal sem vagyok tisztában, hogy minő for­mában akarják a földet a katonatiszteknek jut­tatni : vitézi telek formájában-e, vagy más formá­ban. (Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Egészen más!) Több birtokost ismerek, akik u. n. vitézi telket kaptak. Emlékszem rá, van egy rendelet, amely azt mondja ki, hogy a vitézi telkek céljaira felajánlott földek a vagy on vált­ságba beszámíthatók. Ez a rendelet megvan, s ha ez a helyzet, til­takozunk az ellen, hogy a nemzet vagyonát, a nemzet kincsét a törvényhozás megkerülésével bár­kinek is odaadományozhassák. (Rubinek István: Nincs ilyen rendelet! — Perlaki György: Az ön­ként felajánlott házhelyeket nem számítják be! — Zaj. — Elnök csenget.) Erre vonatkozólag kérnék a kormánytól megnyugtató választ. A t. kormány­párti képviselő uraknak is épen az az érdekük, hogy tájékoztassanak bennünket arra nézve, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak az, hogy a vitézi telkek céljaira felajánlott földek beszámithatók a vagyon váltságba. (Erdélyi Aladár: Ez nem lehet!) Erre vonatkozólag tiszta, preeiz választ a kormány részéről még nem kaptunk. A vitézi széknek és a vitézi rendnek ez a kiépítése vala­hogy nekem aggályos. Nem is akartam ezt szóvá­teoni, mert nem tudom a célját, nem tudom, hogy mi akar ez lenni: egy ujabb középosztály­nak vagy egy határőrvidéknek a kiépítései Ha akármilyen középosztály kiépítése akarna ez lenni, ez idejét multa, mert akkor, amikor az egész világon ledőlnek a válaszfalak, akkor mi nem gondolhatunk ujabb válaszfal építésére. Mon­dom, a vitézi szék és a vitézi rend céljával nem vagyunk tisztában, nem tudjuk, hogy ez tulaj don­képen mi akar lenni, határőrvidék, vagy más efféle. Vagy talán az a célja, hogy a mindenkori kormánynak egy szervezett osztály álljon rendel­kezésére? Roppant kétélű fegyvernek tartanám, ha ez volna a célja. Vagy talán egy olyan szer­vezet akar ez lenni, amely a bolsevizmus veszé­lyét van hivatva megakadályozni? Ha ez a célja, akkor igazán azt mondom, hogy elveszett már Magyarország, mert ha csak ennyi megbízható ember lenne itt, ez katasztrofális volna. Azt hi­szem, ennél sokkal több van. Mélyen t. minister ur, én ennek kiépítését a honvédelem szempont­jából — ezt mint jó hazafi mondom — katasztro­fálisnak és roppant veszedelmesnek tartom. Én ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam, de látom a nép hangulatát. Hallottam olyan kifakadásokat, hogy hogyan lehet az egyiket annyi földhöz jut­tatni, míg a másik csak koldulási igazolványt kap. Olyan hangokat is lehet hallani, hogy ha vész lesz, ha fegyvert kell fogni, menjenek el ezek a vitézek. (Egy hang jobbfelől: Kár igy beszélni!) Ebből a szempontból, mondom, veszélyesnek látom ezt akkor, amikor egvenlő teherviselés van. Sőt nemcsak a népnél, de a katonatiszteknél is lehet bizonyos elégedetlenséget látni. Mert lehetetlen helyzet az, hogy a nemzetnek egy fél százalékát jutalmazzuk, a többi 99 és fél százalékát pedig nem, a tiszteknek pedig csak 2%-a kap földet, a többi pedig nem kap. Nem azt kifogásolom, hogy evi március hó 29-én, szomhaion, amazok miért kapnak földet, hanem azt, hogy miért nem kapnak a többiek. Nagyon megnyug­tatna a t. minister ur, ha tájékoztatna ennek az intézménynek célja és rendeltetése felől, mert az a honvédelem szempontjából, ha most talán nem is látszik annak, de az idők folyamán katasztro­fálissá válhatik. Egyenlő mértékkel kell mérni, mert rette­netes helyzet az, hogy mig a legtöbbet egyáltalá­ban nem tudjuk jutalmazni, addig egyeseket nagy kiváltságokban részesítünk. (Zaj a jobb­oldalon.) Van nekünk elég vitézünk, de a vitéz­séget sohasem lehetett igy megállapitani. (Dénes István: Ebben az országban több vitéz van, mint félmillió, csak ne válogassák ki a protezsáltakat! Van itt egy millió is! — Rupert Rezső: A vité­zeket válogatják, a többieket pedig felbosszant­ják! — Hegedűs György: Szép dolog a vitézi rendet támadni!) Nem támadom, de nem tartom helyesnek. Jogom van, mint képviselőnek, ki­fejezést adni azon nézetemnek, hogy ezt az intéz­ményt honvédelmi szempontból katasztrofális­nak tartom. (Dénes István: Beleegyezünk abba, hogy mindenkiből csináljanak vitézt, aki a fronton volt!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Cserti József: Azt a szélsőséget teszem szóvá, hogy az egyik kap 200 holdat, a másiknak pedig koldulási igazolványt nyomnak a markába. Ez az aggályom. (Hegedűs György: Ne aggá­lyoskodjék!) Ehhez jogom van. (Klárik Ferene: Szóval vannak földhöz juttatott vitézek és koldus­vitézek!) Én nem osztom annak a nézetét, aki azt hiszi, hogy Magyarország felől elmúlt a bolse­vizmus veszélye. — (Szabó Sándor: Pedig már Oroszországban is lassan elmúlik!) Épen az a baj, hogy a szomszédságban van egy hatalmas állam, melyben erősen áll a bolsevizmus, s azért mindent el kell követnünk, hogy azzal szemben mindig készen álljunk. Nem tudjuk, mit hoznak az idők, nekünk tehát készen kell lennünk. — (Propper Sándor: Készen állanak mindig a csat­lakozásra!) A bolsevizmus ellen a legjobb orvos­szer az, ha földhöz juttatjuk azokat, akiknek az már a lövészárokban igérve volt és akik részére azt a törvény biztosit ja. — (Dénes István: A nagybirtokrendszert kell megszüntetni!) Annak idején, a földreform-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, nagyon sok szó esett arról, hogy ez a bolsevizmus legfőbb ellenszere. És mi fog most történni, ka középbirtokká osztjuk fel azo­kat a földeket, melyeket most a nagybirtokból leveszünk? — (Szabó József: A nagybirtoknak is megvan a maga hivatása! — Propper Sándor: A nagybirtokosok megint elmennek termelőbiz­tosoknak! — Erdélyi Aladár: Már aki elmegy!) Mi fog történni, ha a vagy on váltságföldeket és a nagybirtokosoktól elvett földekből középbirtokokat alakítunk. Az történik, hogy a problémát ezzel nem oldottuk meg. Mert végre is annak a nincs­telennek mindegy, hogy azt, akinek részére mint részarató dolgozik, Schwartz Lipótnak vagy Vi­téz Lászlónak hivják-e. Ezzel a problémát még nem oldottuk meg és a probléma mindaddig megmarad problémának, amig meg nem oldjuk. De meg azok is, akik a föld átadásával áldozatot hoznak, a földet nem arra a célra adják, hogy abból középbirtokokat létesítsenek, hanem arra a célra, amelyet a tör­vény intenciónál. Vagyok bátor a t. nagybirtokos urak figyelmét felhívni erre a körülményre is, mert a földreform kérdése csak akkor lesz meg­oldva, ha tényleg földhöz lesz juttatva mindenki, akinek erre joga van. Hiába fog elmúlni az öt év, hiába késnek le az igénylők a beadványokkal^

Next

/
Oldalképek
Tartalom