Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

110 A nemzőig if ülés 264. ülése 1924, fektette, amely ma már nem ér semmit, úgyhogy azok az árvák földönfutókká lettek. Kértem, hogy állapítsa meg az igényét ezeknek az árváknak is, akik — most kiskorúak lévén — nem igényelhetnek földet, hanem majd csak akkor, ha nagykorúak lesznek. A minister ur annak dacára, hogy ez benne volt a programmjában, ehhez nem járult hozzá, és érthetetlen, hogy a tisztviselők és katonatisztek középbirtokhoz való juttatásához most mégis hozzájárult. El fog még jönni az az idő, amikor a minister úrtól számon kéri ezt az a nép, amely előtt ezeket a programmokat annakidején hirdette. Azzal sem vagyok tisztában, hogy minő formában akarják a földet a katonatiszteknek juttatni : vitézi telek formájában-e, vagy más formában. (Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Egészen más!) Több birtokost ismerek, akik u. n. vitézi telket kaptak. Emlékszem rá, van egy rendelet, amely azt mondja ki, hogy a vitézi telkek céljaira felajánlott földek a vagy on váltságba beszámíthatók. Ez a rendelet megvan, s ha ez a helyzet, tiltakozunk az ellen, hogy a nemzet vagyonát, a nemzet kincsét a törvényhozás megkerülésével bárkinek is odaadományozhassák. (Rubinek István: Nincs ilyen rendelet! — Perlaki György: Az önként felajánlott házhelyeket nem számítják be! — Zaj. — Elnök csenget.) Erre vonatkozólag kérnék a kormánytól megnyugtató választ. A t. kormánypárti képviselő uraknak is épen az az érdekük, hogy tájékoztassanak bennünket arra nézve, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak az, hogy a vitézi telkek céljaira felajánlott földek beszámithatók a vagyon váltságba. (Erdélyi Aladár: Ez nem lehet!) Erre vonatkozólag tiszta, preeiz választ a kormány részéről még nem kaptunk. A vitézi széknek és a vitézi rendnek ez a kiépítése valahogy nekem aggályos. Nem is akartam ezt szóváteoni, mert nem tudom a célját, nem tudom, hogy mi akar ez lenni: egy ujabb középosztálynak vagy egy határőrvidéknek a kiépítései Ha akármilyen középosztály kiépítése akarna ez lenni, ez idejét multa, mert akkor, amikor az egész világon ledőlnek a válaszfalak, akkor mi nem gondolhatunk ujabb válaszfal építésére. Mondom, a vitézi szék és a vitézi rend céljával nem vagyunk tisztában, nem tudjuk, hogy ez tulaj donképen mi akar lenni, határőrvidék, vagy más efféle. Vagy talán az a célja, hogy a mindenkori kormánynak egy szervezett osztály álljon rendelkezésére? Roppant kétélű fegyvernek tartanám, ha ez volna a célja. Vagy talán egy olyan szervezet akar ez lenni, amely a bolsevizmus veszélyét van hivatva megakadályozni? Ha ez a célja, akkor igazán azt mondom, hogy elveszett már Magyarország, mert ha csak ennyi megbízható ember lenne itt, ez katasztrofális volna. Azt hiszem, ennél sokkal több van. Mélyen t. minister ur, én ennek kiépítését a honvédelem szempontjából — ezt mint jó hazafi mondom — katasztrofálisnak és roppant veszedelmesnek tartom. Én ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam, de látom a nép hangulatát. Hallottam olyan kifakadásokat, hogy hogyan lehet az egyiket annyi földhöz juttatni, míg a másik csak koldulási igazolványt kap. Olyan hangokat is lehet hallani, hogy ha vész lesz, ha fegyvert kell fogni, menjenek el ezek a vitézek. (Egy hang jobbfelől: Kár igy beszélni!) Ebből a szempontból, mondom, veszélyesnek látom ezt akkor, amikor egvenlő teherviselés van. Sőt nemcsak a népnél, de a katonatiszteknél is lehet bizonyos elégedetlenséget látni. Mert lehetetlen helyzet az, hogy a nemzetnek egy fél százalékát jutalmazzuk, a többi 99 és fél százalékát pedig nem, a tiszteknek pedig csak 2%-a kap földet, a többi pedig nem kap. Nem azt kifogásolom, hogy evi március hó 29-én, szomhaion, amazok miért kapnak földet, hanem azt, hogy miért nem kapnak a többiek. Nagyon megnyugtatna a t. minister ur, ha tájékoztatna ennek az intézménynek célja és rendeltetése felől, mert az a honvédelem szempontjából, ha most talán nem is látszik annak, de az idők folyamán katasztrofálissá válhatik. Egyenlő mértékkel kell mérni, mert rettenetes helyzet az, hogy mig a legtöbbet egyáltalában nem tudjuk jutalmazni, addig egyeseket nagy kiváltságokban részesítünk. (Zaj a jobboldalon.) Van nekünk elég vitézünk, de a vitézséget sohasem lehetett igy megállapitani. (Dénes István: Ebben az országban több vitéz van, mint félmillió, csak ne válogassák ki a protezsáltakat! Van itt egy millió is! — Rupert Rezső: A vitézeket válogatják, a többieket pedig felbosszantják! — Hegedűs György: Szép dolog a vitézi rendet támadni!) Nem támadom, de nem tartom helyesnek. Jogom van, mint képviselőnek, kifejezést adni azon nézetemnek, hogy ezt az intézményt honvédelmi szempontból katasztrofálisnak tartom. (Dénes István: Beleegyezünk abba, hogy mindenkiből csináljanak vitézt, aki a fronton volt!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Cserti József: Azt a szélsőséget teszem szóvá, hogy az egyik kap 200 holdat, a másiknak pedig koldulási igazolványt nyomnak a markába. Ez az aggályom. (Hegedűs György: Ne aggályoskodjék!) Ehhez jogom van. (Klárik Ferene: Szóval vannak földhöz juttatott vitézek és koldusvitézek!) Én nem osztom annak a nézetét, aki azt hiszi, hogy Magyarország felől elmúlt a bolsevizmus veszélye. — (Szabó Sándor: Pedig már Oroszországban is lassan elmúlik!) Épen az a baj, hogy a szomszédságban van egy hatalmas állam, melyben erősen áll a bolsevizmus, s azért mindent el kell követnünk, hogy azzal szemben mindig készen álljunk. Nem tudjuk, mit hoznak az idők, nekünk tehát készen kell lennünk. — (Propper Sándor: Készen állanak mindig a csatlakozásra!) A bolsevizmus ellen a legjobb orvosszer az, ha földhöz juttatjuk azokat, akiknek az már a lövészárokban igérve volt és akik részére azt a törvény biztosit ja. — (Dénes István: A nagybirtokrendszert kell megszüntetni!) Annak idején, a földreform-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, nagyon sok szó esett arról, hogy ez a bolsevizmus legfőbb ellenszere. És mi fog most történni, ka középbirtokká osztjuk fel azokat a földeket, melyeket most a nagybirtokból leveszünk? — (Szabó József: A nagybirtoknak is megvan a maga hivatása! — Propper Sándor: A nagybirtokosok megint elmennek termelőbiztosoknak! — Erdélyi Aladár: Már aki elmegy!) Mi fog történni, ha a vagy on váltságföldeket és a nagybirtokosoktól elvett földekből középbirtokokat alakítunk. Az történik, hogy a problémát ezzel nem oldottuk meg. Mert végre is annak a nincstelennek mindegy, hogy azt, akinek részére mint részarató dolgozik, Schwartz Lipótnak vagy Vitéz Lászlónak hivják-e. Ezzel a problémát még nem oldottuk meg és a probléma mindaddig megmarad problémának, amig meg nem oldjuk. De meg azok is, akik a föld átadásával áldozatot hoznak, a földet nem arra a célra adják, hogy abból középbirtokokat létesítsenek, hanem arra a célra, amelyet a törvény intenciónál. Vagyok bátor a t. nagybirtokos urak figyelmét felhívni erre a körülményre is, mert a földreform kérdése csak akkor lesz megoldva, ha tényleg földhöz lesz juttatva mindenki, akinek erre joga van. Hiába fog elmúlni az öt év, hiába késnek le az igénylők a beadványokkal^