Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. a probléma mindaddig meg fog maradni, amig azt meg nem oldják. Azoknak a t. túloldali képviselőtársaimnak is, akik mint nagybirtokosok a nagybirtokot képviselik és akik .elég szép számmal vannak (Rubinek István: Még véletlenül sines egy sem!) azt mondom, hogy vigyázzanak ezen törvényjavaslat megszavazásánál, mert önmaguk alatt fürészelik a fát, ha birtokukat, melynek átengedésével áldozatot hoznak, középbirtokosok részére fogják átengedni. Arra kérem a mélyen t. nemzetgyűlés többségét, hogy maradjon meg egyszer már eredeti elhatározása mellett és egy leiratra ne térjen el eredeti álláspontjától. A magam részéről a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző; Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy beszédemet Szilágyi t. képviselőtársamnak egy megjegyzésével kezdjem. A délelőtt folyamán oly értelmű közbeszólást tettem, hogy becsületes ember nem szavazhatja meg a javaslatot. Ezt a közbeszólásomat Szilágyi t. képviselőtársam joggal kifogásolta. Ennek folytán reparálni kivánom azt, melyért egyébként elnöki rendreutasitást is kaptam. Kétségtelen viszont, hogy ha önkéntelenül ki is jön az ember száján ilyen erős kifejezés, az csupán meggyőződésből fakad és nem rossz szándékból. Közbeszólásomért ünnepélyesen bocsánatot is kérek a t. nemzetgyűléstől. (Helyeslés.) Az a kérdés, amely most újra a nemzetgyűlés elé került, egyik legnagyobb problémája az országnak, mert az ország dolgozó népessége, és legelsősorban a mezőgazdasági nincstelenek joggal elvárhatják, hogy a földbirtokmegoszlást igazságosan hajtsák végre. Joggal elvárhatja ezt az ország népe, mely Ígéretet kapott erre nézve a háborúban, amelyben sokat vérzett, szenvedett a földmives népesség, amelyben nagyon sokan ott hagyták a fogukat, elvéreztek, s amely után itt maradtak az árvák, nyomorultak, rokkantak ezrei és tízezrei. Joggal elvárhatják ezek, hogy az állam gondoskodjék róluk. Az a javaslat, amely előttünk fekszik, azt célozza, hogy egy a nemzetgyűlés által már megszavazott törvényszakasz változtattassék meg. Azt mondja a leirat, hogy ujabb megfontolás végett visszaküldik a törvényjavaslatot, mert egyenlőtlen elbánást látnak benne. Hát bocsánatot kérek, ez a kifejezés nem fedi a tényeket, nem fedi a valóságot. Maradjunk az ujabb megfontolásnál, ennél az első kérdésnél. A helyzet az, hogy első ízben maga az egységespárt vetette fel saját pártértekezletén azt az eszmét, hogy be kell venni a törvényjavaslatba egy szakaszt, mely tilalmazza, hogy képviselő, törvényhozó, a földbirtokrendező bíróság elnöke földet igényelhessen és kaphasson. (Peidl Gyula: Most megkívánták hirtelen a földet!) Ezt az eszmét szimpátiával fogadta az egész közvélemény, de az egységes párton belül később mégis legyűrték ezt a felfogást, és nem hoztak ilyen értelmű határozatot. A tárgyalás folyamán azonban az ellenzék tett ilyen inditványt, mely indítványt aztán a nemzetgyűlés — amint nagyon helyesen mutatott rá Farkas Tibor t. képviselőtársunk — egyhangúlag elfogadta mint a kérdéses 2. § 6. pontját, Rácz János képviselő ur fogalmazásában. (Rupert Rezső: Meg kell védeni az egységespárt indítványát!) Hónapokon keresztül kialakult itt egy egységes felfogás, (Peidl Gyula: És órák alatt megváltozott!) hogy szükség van egy olyan törvényes rendelkezésre, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hirtelen dobták be a vitába! — Rupert Rezső: Ez szerviék?? március hó 29-én, szombaton. 111 lizmus!) mely eltiltja a katonatiszteket ós a köztisztviselőket attól, hogy külön privilégiumhoz juthassanak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem külön privilégium! Mindenkinek megvan a joga hozzái) Bocsánatot kérek, minister ur, majd ki foggom mutatni, hogy külön privilégium. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mindenki kérhet! Senki sincs kizárva!) Az alaptörvény kifejezetten felsorolja, hogy kiknek juttatandó föld; megmondja, hogy föld juttatandó a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek, hadiárváknak, földmunkásoknak és törpebirtokosoknak. Ezeknek személyében jelöli meg a földbirtokreformtörvény azt, hogy kiknek juttantandó föld, olyan mértékben, amilyen mértékben az alaptörvény meghatározza. Az idők folyamán letárgyaltuk a novellát, de a novella letárgyalásáig az a helyzet alakult ki. hogy mások is kaptak földet és pedig ugy kisbirtokot, mint középbirtokot. A középbirtokot mindinkább korlátoznunk kell, mert ha a rendelkezésre álló földből középbirtokokat létesitünk, akkor nem jut föld a kisembereknek, a nincsteleneknek, a földnélkülieknek és a törpebirtokosoknak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ebben egyetértünk! Én is ezt akarom! — Peidl Gyula: És az ellenkezőjet csinálja! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Belevettem az intézkedést, amely korlátozza!) A középbirtok létesítésének bizonyos háttere van. Ha az alapgondolattól nem tér el a törvényhozás, — és nem térhet el — akkor fenn kell tartani az eredeti rendelkezéseket. Hiszen a föld igazságos megoszlásánál nem gondolt soha senki — sem a minister ur, sem az első. sem a második nemzetgyűlés, az első nemzetgyűlés pláne nem, amikor a földbirtokreformról szóló törvényt megalkotta — másokra, mini a nincstelen, földnélküli munkásokra, a törpebirtokosokra, akiknek egy-két hold földjéhez még egy-két hold elkel, hogy azután birtokaikon ugy, ahogy meg tudjanak családjukkal élni. Ugyanez a szempont lebegett a törvényhozás előtt a novella tárgyalásakor is, hogy sok törpe, apró birtokot létesítsenek, nem pedig középbirtokokat, mert hiszen középbirtokok létesítése általában véve nem változtat a helyzeten, mert akkor nem történik meg a föld igazságosabb megoszlása. Nyilvánvaló dolog, hogyha ezt a nagy, általános szempontot, ezt a nagy szociális vonatkozású szempontot, amely az apró, törpebirtokokhoz fűződik, elhagyják, nem azt a célt érik el, amelyet el kellene vele érni. Láttuk a középbirtokok létesitésénél és hallottunk is rá példákat, — én csak ezekre hivatkozom — hogy egy egységespárti képviselő kapott ötven holdat, Magasházy kapott 200 vagy mennyi holdat, aztán mások megint kaptak 200 holdakat, Sokorópátkai kapott a 8 holdjához 42 holdat. Hallottuk annak idején, — itt a Ház folyosóján is szó volt róla — hogy Patacsi Dénes hogyan verekedett az ellen, hogy ez a rendelkezés bekerüljön a törvénybe, és ha jól emlékszem, fel is szólalt itt a Házban abban az irányban, hogy miért ne kaphatna ő a 10 holdjához még földet. A tendenciák tehát megvannak, hogy bizonyos szolgálatokért, bizonyos befolyás utján a törvénytől eltérő nagyobb mennyiségben lehessen földhöz jutni. Ez a kikötés épen ezt akarná megakadályozni. De kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy_ amikor redukálták a hadsereget és redukálják a
