Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-245
r À nemzetgyűlés 245. ülése 1924. akkor, amidőn azt hiszi, hogy nem ennek a nemzetgyűlésnek feladata elbírálni azt a kérdést, hogy vájjon alaposan kérik-e ki a képviselőt, vagy alaptalanul; hogy vájjon zaklatás esete forog-e fenn, vagy nem. (Ellenmondás jobbfelől.) Nem akarok a kérdés érdemével foglalkozni, ez reám nem tartozik, nem az én kérdésem, de tartozom azt a téves jogi felfogást kiküszöbölni, amelyet itt Fráter képviselő ur érvényesíteni akart. (Rubínek István: Nem azt mondta. Ön téved !) Mert, hogy ha Fráter képviselő urnák igaza volna, akkor teljesen értelmetlen dolog volna, hogy idehozzanak mentelmi ügyeket a nemzetgyűlés szine elé. (Héli Imre: De nem azt mondta, tehát ön téved !) Fráter képviselő ur azt mondotta, hogy a bíróság elé tartozik az az egész kérdés, hogy vájjon van-e bűncselekmény, vagy nincs. (Egy hang jobbfelől: Természetes! — Rubinek István: Nem azt mondta !) Itt azt mondják persze, hogy azt mondta, ott azt mondják, hogy nem azt mondta. Én igy értettem Fráter képviselő ur szavait. Egy elsődleges kérdést a nemzetgyűlésnek kell minden mentelmi ügyben elbírálni, azért jönnek ide a mentelmi ügyekkel, azt a kérdést, hoery vájjon zaklatás esete forog-e fenn, vagy nem. (Mándy Sámuel: Világos, hogy megirta a cikket, tehát nincs zaklatás!) Lehet egy cikk megírása esetén is nem bűncselekményt, hanem egyszerű zaklatást fenforogni látni. (Mándy Sámuel: Nem lehet!) Nem akarok nyilatkozni arról, hogy zaklatás, vagy nem zakez a jelen esetben, csak arra akarok rámutatni, hogy ennek a kérdésnek elbirálása, vájjon zaklatás-e, vagy nem, idetartozik a nemzetgyűlés elé. (fíebelt Ede szólásra jelentkezik.) Elnök: Hebelt Ede képviselő ur kivan szólani. Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Ugyebár, legnagyobb igazságtalanságnak tartaná az egységespárt minden tagja, ha ma pl. mi lennénk uralmon, és az ügyészségek a mi utasításainktól függnének és ha mi az ügyészségeket arra utasitanók, vagy ha eltűrjük, hogy az ügyészségek egységespárti képviselőkkel szemben teljesen alaptalan vádakat emeljenek. Mindjárt meg fogom magyarázni a büntetőtörvénykönywel a kezemben, miért mondom azt, hogy ez a vád is teljesen alaptalan. Kétszerkettőt fogok megint magyarázni. Tudom, nem fogják elfogadni politikából, de van igazság és én szentül hiszek ebben. Semmiféle erőszakban nem hiszek, de az igazság győzelmében szentül bizom és bizom abban, hogy azok^ a gazságok, amelyeket a törvény és jog formájába burkolva elkövet és támogat az egységespárt, hogy ezek a gazságok végül mégis csak meg fogják buktatni a mai rendszert. Elnök : A képviselő urat azért a sértő kifejezéséért és inszinuációjáért, amelyben az egységespártot részesítette, kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem, hogy beszéde folyamán az ilyen kifejezésektől és sértésektől tartózkodjék. Hebelt Ede: A külföldön kétféle atrocitást ismernek már. Olvasom a külföldi lapokat és figyelemmel kisérem a külföldön megjelenő könyveket. Szomorúan állapítom meg, hogy a magyar viszonyokkal kapcsolatosan nemcsak az ellenforradalmi véres és tettleges atrocitásokról beszélnek, hanem egy új műkifejezés is kezd már meghonosodni a magyar viszonyokkal kapcsolatban a külföldön, cl 2 cl kifejezés, hogy »jogi atrocitások«, azok a jogi atrocitások, amelyek a joggal ós a jog európai és civilizált kezelésével szemben történnek ebben az országban. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a büntetőtörvénynek azt a szakaszát, amely a bűntett fel dicséréséről szól, és amelyik a bűntett feldicsérésének tényálladékát egészen kétségtelenül megállapítja, Elvégre az egységes párt soraiban is ülnek jogászok, akik mégis csak meg tudják birálni azt, évi február hó 22-én, pénteken. 35 hogy igazam van-e, vagy sem. hogy mit mond a törvény, s hogy hogyan írja körül a tényálladé" kot. A kétszerkettő kérdésében lehetetlennek tartom, hogy az egységespárt jogásztagjaivaí ne tudnánk megegyezni ha jóhiszeműek. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy felolvassam szórói-szóra (olvassa): »Az, aki a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánitott cselekményt meghatározott módon, — tehát nyilvánosan, gyülekezetben stk — magasztal, vagy valamely bűntett, vagy vétség elkövetőjét,« — most méltóztassanak meghallgatni, ez a fontos (Fráter Pal: N« j m, nem ez a fontos, az első a fontos!) »annak elkövetése miatt feldicsér.« (Mikovínyi Jenő előadó: Az első a fontos! Nem az történt, hogy Vanczák János képviselőtársunk Károlyi^ Mihályt feldicsérte, hazaárulás, vagy hűtlenség bűntettének elkövetése miatt.) Tegyük fel azt a lehetetlenséget, hogy Károlyi Mihály tényleg hazaáruló volt és tényleg hűtlenséget követett volna el. Még akkor is lehetséges lenne, hogy Károlyi Mihály egyéb cselekményeiben nagyszerű politikai és társadalmi ideálokat követett és semmiféle törvény nem tiltja, hogy én a hazaárulót vagy a hűtlenséget elkövetőt azon más cselekményei miatt, amelyek kitűnőek, amelyek elsőranguak, feldicsérjem. Lehetséges, hogy valaki, aki gyilkosságokat követett el, a háborúban nagyszerű magatartást tanúsított, úgyhogy elmondható róla ezek miatt, hogy mégis kitűnő ember. Aminthogy emlékszem arra, hogy a véres atrocitásokat elkövetőkre igen magas állású tényező a külföld képviselői előtt is kijelentette, hogy azok a hadsereg legkitűnőbb tisztjei közé tartoznak. Külön kell tehát választani a cselekményt a személytől. Azt, hogy én Károlyi Mihály politikáját dicsérem és hogy Vanczák képviselőtársunk azt mondotta a cikkében, hogy Károlyi Mihály a haladást és a polgári jogok kiterjesztését akarta es hogy a rideg osztályuralom megszüntetéseért harcolt, — amiből tehát nyilvánvaló^ hogy emiatt dicsérte, nem pedig hazaárulás és hűtlenség miatt. Egész nyilvánvaló tehát. (Bethlen István gróf ministerelnök távozik a teremből.) — és ha a ministerelnök ur kimegy, ebben is csak azt látom, hogy a ministerelnök ur sem tudja az igazságot meghallgatni — (Derültség jobbfelől.) hogy az ügyészség itt megint teljesen alaptalanul és teljesen igazságtalanul jár el, amikor annak ellenére, hogy kétségtelen, hogy az a lényeges tényálladéki elem, amit a törvény megkövetel, nem forog fenn, mégis vádat emel Vanczák képviselőtársunk ellen, kikéri, zaklatja őt téliesen alaptalanul azért, hogy elrettentse, elriassza attól, hogy bátran és becsületesen teljesítse azt a kötelességét, amit a Népszava szerkesztése ró reá. Tudom, hogy az egységespárt kezében van a hatalom, de tisztelettel bátorkom figyelmeztetni a hatalom birtokosait, hogy ne éljenek vissza ezzel a hatalommal. (Barabás Samu: Nem élünk vissza !) De igenis, visszaélnek ezzel a hatalommal, mert amikor a törvény ellenére gyakorolják ezt r a hatalmat, akkor visszaélnek a hatalommal. Én tiltakozom ez ellen, és kérem, hogy necsak ebben az ügyben, necsak képviselők mentelmi ügyében, hanem a többi állampolgárok esetében is ügyeljenek arra, hogy a kurzus-ügyészségek alaptalan vádakat, zaklató vádakat ne emeljenek. De különösen ügyelni kell arra, hogy képviselők esetében ne emeltessenek ilyen alaptalan vádak, mert a magánemberek, az egyes állampolgárok esetében ezeknek a vádaknak az alaptalansága nem szivárog ki a külföldre, nem válik általánosan tudottá, a képviselőket ért ilyen alaptalan vádak azonban az egész világon szégyent hoznak a magyar névre Tisztelettel kérem, hogy Vanczák t. képviselő
