Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
 nemzetgyűlés 247. ülése 1924. a községben 1922-ben a csendőrök agyonszúrtak egy katonaszökevényt. Ezt a dolgot én nem akarom itt pertraktálni. Ebből az esetből kifolyólag 32 pilisszentiváni lakost vád aláhelyeztek és ennek a 32 pilisszentiváni tót embernek ügyében tárgyalás volt a pestvidéki törvényszéken. Ezek az emberek hozzánk jöttek és — miután ők tót anyanyelvűek, akik ugyan tudnak magyarul beszélni, de mert fontos dologról, a szabadságukról van itt szó — felkérték a pártot, hogy az ügyvéd iutézkedjék, hogy egy tolmácsot adjanak melléjük a tárgyalásom Ez a főtárgyalás a múlt évben volt, a rendelet életbeléptetése után; akkor a jogvédő már jogosan hivatkozhatott e rendelet végrehajtására, amely rendeletnek egyik paragrafusa azt mondja, hogy törvényszéki tárgyalásoknál is, ha az illető kéri, akár tud magyarul, akár nem, de német ajkú vagy más kisebbségi nemzetiségi ajkú, a törvényszék köteles tolmácsot kirendelni. A jogvédő a tárgyaláson felkérte a bíróságot tolmács kirendelésére. Sajnos, a rendeletet ugyan megtalálták és az ott volt, de a törvényszék nem volt abban a helyzetben, hogy tolmácsot nevezzen ki. így egy csomó embert elitéltek ott. Négy csendőr volt a tanú; a vádlevél szerint Paláska Miklós csendőrtiszthelyettes, Gulyás József csendőr, Sági Sándor tartalékos csendőr és Mester György tartalékos csendőr voltak a tanuk. Ezek tanúsága alapján a 32 ember közül sokat elitéltek. De ez a per még folyik, mert fellebbezés alatt áll, igy nem akarok ezzel tovább foglalkozni. Csak rá akarok mutatni, milyen szükséges ennek a rendeletnek az egész vonalon való végrehajtása és szigorú betartása. Most a saját választókerületemre akarok rátérni, amelynél olyan furcsa helyzetben vagyok, hogy ez a választókerület három szolgabiróság területéhez tartozik, (Rotheiistein Mór : Elég volna egy szolgabiróval dolgozni!) egy része a központi járáshoz tartozik, másik része a ráckevei járáshoz, harmadik része pedig a monori járás főszolgabírójához. Számitásaim szerint kerületem lakosságának legalább 60°/o-a németnyelvű. (Varsányi Gábor: Isten éltesse őket !) Ebben a kerületben arról még szó sem volt, hogy ezek hazafiatlanok ; mindenki elismerte, hogy a soroksári svábok becsületes, jó magyar emberek (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) és ők azoknak is tartják magukat. De ezt nem tudja a központi szolgabíró ur, mert akármilyen egyesületet akarnak is alakitani, akár szakegyesületeket (Barabás Samu: Ne csináljanak akármilyet Î), akár kulturegyesületet, akár pedig egészségügyi felolvasást akarnak tartani, a szolgabiró ur mindig ráfogja, hogy a bejelentők a kommün alatt valami szerepet játszottak, még niost is gyanúsak és ezért szükséges volt a gyűlés betiltása. (Propper Sándor : Csak Krakker Kálmánnak szabad !) Óriási harc folyik ebben a választókerületben, de erről nem akarok most beszélni, mert alkalmam lesz egy interpelláció keretében ezt a dolgot megvilágítani. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a közigazgatási hatóságoknak ezek a szabályellenes, törvényellenes dolgai mennyire megnehezítik ennek a kormányelnök ur által kiadott rendeletnek végrehajtását s ezért a külföld előtt sem tudjuk bizonyítani, hogy ezt a rendeletet végre is hajtották, hogy ez a rendelet nem kirakatrendelet. A csonka Magyarországon lakó nem magyar ajkú nép, melynek nagyrésze a szociáldemokrata párt táborához tartozik, (Ellenmondás jobbfelől.) — mint azt az utolsó választás meg is mutatta, ~ a következők megvalósításáért fog küzdeni. Kivánja az általános, egyenlő, közvetlen szavazati jogot minden választásnál és szavazásnál az NAPLÓ XXI. évi február hó 27-én, szerdán. 75 állam minden 20 éven felüli polgárának, nemi különbség nélkül; kivánja a titkos községi szavazást, az aránylagos képviseletet; kivánja, hogy minden választó megválasztható legyen; hogy a szavazások munkaszüneti napon tartassanak; hogy az^ országgyűlési, megyei és községi választások kétévenként történjenek; kivánja a teljes önkormányzatot, az állami, megyei és községi hatóságok függetlenitését; az összes testületek és hivatalnokok választását, azok felelősségét és szavatosságát; mindennemű öröklött hivatali rang eltörlését; az országban élő minden nemzet teljes egyenjogúsítását; mindazon törvények és^ rendeletek eltörlését, amelyek az agitációt, a vélemény szabad nyilvánítását tiltják; a sajtó-, az egyesülési, gyülekezési és költözködési jog teljes szabadságát; a közoktatás állami, megyei vagy községi szervezését, a községi iskolák terheinek állami fedezését, a felekezeti iskolák megszüntetését, az általános kötelező ingyenes oktatást és ellátást a népiskolákban és a felsőbb iskolákban is azok számára, akik képességeiknél fogva további kiképzésre alkalmasaknak bizonyultak. Ezek azok a követelések, amelyekért a Magyarországon lakó nem magyar ajkú polgárok küzdenek. Miután pedig a mai kormányzati rendszerrel szemben a Magyarországon lakó nem magyar ajkú lakosság nagyobb része bizalommal nincsen, ezt a törvényjavaslatot mi nem szavazzuk meg, s egyébként is lehetetlenségnek tartjuk ennek végrehajtását. Figyelmeztetjük azonban a kormányt, hogy a szociáldemokrata párt követeli a kisebbségek védelmére kiadott rendeletek szigorú végrehajtását, ha ez nem történnék meg, minden alkalommal fel fogjuk emelni tiltakozó szavunkat a nemzetgyűlésen. Elnök: Szólásra következik"? Hebeít Ede jegyző: Láng János! Láng János: T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak jogom, de kötelességem is felszólalni e törvényjavaslat tárgyalásánál, már csak azért is, mert nagyrészt nemzetiségeket, a nemzeti kisebbségekhez tartozó népet képviselek, akik között nagy számmal vannak németek, bunyevácok, sokácok, sőt szerbek is. 1923 nyarán, talán júniusban vagy júliusban, a m. kir. kormány egy rendeletet bocsátott ki, amely a nemzetiségi kisebbségek védelméről szólt és amelyben az 1868:XL1V. te. szakaszain elindulva és azok szellemében a nemzetiségi kisebbségekhez tartozókat újból biztosította a magyar kormány arról, hogy a magyar állam minden egyes polgára faji, nyelvi és vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő, ugyancsak biztosította őket a m. kir. kormány arról is, hogy polgári és politikai jogaik élvezetében egyformán bíráltainak el a többséggel, a magyarsággal. Ez a rendelet folyománya volt annak a vállalt kötelezettségnek, amelyet Trianonban, az u. n. békeszerződésben ránk diktáltak és amelyet mi, a kényszer hatása alatt, aláirtunk. Ez a törvényjavaslat is. amely a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról szól. ugyancsak a trianoni békeszerződésben vállalt kötelezettségek folyománya. A trianoni békeszerződés ily irányú intézkedését a magam részéről azonban anachronizmusnak kell hogy mondjam, mert akkor, amikor még széles e világon, egész Európában, a nemzeti kisebbségekről szó sem volt, a magyar állam már akkor példátlanul álló és a kisententenak például szolgáló lojalitással viseltetett a nemzetiségi kisebbségekkel szemben. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Nem akarok arra hivatkozni, hogy nálunk faji, nemzetiségi és vallási különbség nélkül bármely állampolgár elérhette a legmagasabb polcot a közhivatalokban, sőt annak ellenére, hogy nem bírja a magyar nyelvet, még nemzetgyűlési képviselő is lehet 5 12
