Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

76 "Â nemzetgyűlés 247. ülése 1924, hivatkozom azonban arra, hogy az az atyai gondoskodás, amelyet olyan nagy garral és hűhóval ígértek be annakidején a körülöttünk fekvő kisentente-államok a nemzetiségi kisebbségeknek — amit azonban be nem tartottak — akkor, amikor a trianoni békeszerződésről szó sem volt, az az atyai gondoskodás nálunk bőkezűbben jutott osztályrészül a nemzetiségi kisebbségeknek. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelol.) Legyen szabad hivatkoznom azokra a kultúrintézményekre, amely kultúrintézményeket mi a szerbség, az oláhság s a szlovákság számára létesitettünk, de amelyek a kellő erélyes ellenőrzés hiánya miatt épen melegágyai lettek a magyar állameszme ellen irányuló aknamunkának. (Ugy van! jobbfelol.) Hogy csak egy-két példát ragadjak ki, rá kell mutatnom a karánsebesi román teológiára, a balásfalvi gimnáziumra, az aradi preparandiára; amelyet személyesen' ismerek, a zombori preparandiára és az újvidéki gimnáziumra, amely intézmények százszámra ontották ki magukból azokat az egyéneket, akik annak idején hálátlanul a magyar állameszme ellen leggyülölködőbben agitáltak. Kár volt bennünket a trianoni szerződésben kötelességeinkre figyelmeztetni, mert ha mi több óvatossággal, több körültekintéssel és több eréllyel kezeltük volna a nemzetiségi kérdést, akkor nem lettek volna nálunk ^ nemzetiségi ipartelepek, nemzetiségi pénzintézetek, amelyeknek, ha nem. is kimondottan, de végső eredményben — mint a példa mutatja, — az volt a céljuk, hogy a magyar állameszme ellen irányuló aknamunkát kiépítsék és hogy különösen a saját szeparatisztikus törekvésű intézményeiket alimentálják és igy a Szent István koronája országainak testéből való elszakadás r gondolatát aláfütsék ós ébren tartsák. Nem én mondom ezt, hanem ékes bizonyságot tesznek emellett azok, akik a szociáldemokratákkal együtt, mint azt a t. képviselő ur elpanaszolta e törekvésük miatt elég későn — Vácon ültek azért, mert azokat a pilléreket, amelyeken Szent István országa, a magyar szent korona országai nyugodtak, aláaknázták. Ékes bizonyság mindezek mellett az, hogy akiket az úgynevezett testvérek megkérdezésük nélkül f felszabadítottak és akiknek polgárjogokat Ígértek, most épen ezek kívánkoznak vissza a magyar iga alá, amely őket annak idején elnyomta. De ha már kötelességünkké tétetett a trianoni békeszerződésben, — amelyet kényszer hatása alatt irtunk alá — nemzetiségi törvényt alkotni, akkor legyen ez kiáltó mementó azok részére, akik odaát a mi testvéreinkkel szemben vállalt kötelezettségeikről teljesen megfeledkeztek, akiknek a börtönbüntetés, elnyomás jár azért, ha kulturtörekvéseikért felszólalni, vagy azért harcolni merészelnek. Ha vannak fogyatékosságai a törvénynek, akkor ez tisztán és kizárólagosan a végrehajtáson múlik; és itt őszintén, becsületesen be kell vallanom, hogy vannak alsórendű végrehajtóközegek, akik nem azért, mert nem ismerik a. törvényt, vagy félremagyarázzák a törvény intencióját s azt magukévá tenni nem akarják (Ugy van! Ugy van!), hanem a törvénynek nemismerése, vagy félremagyarázása folytán, esetleg a törvény intenciójának megfelelni nem akarnak. Ha én annak a sokáénak, vagy bunyevácnak, vagy németnek peresügyeit nézem, velük érintkezem, vagy az ő szorosan vett közigazgatási ügyes-bajos dolgait nézem, vagy adótárgyalásaira gondolok, akkor örömmel tölt el ennek a törvényjavaslatnak idehozatala, mert azt látom, hogy az ő főbenjáró ügyeikben, midőn az ő súlyos személyi és évi február hó 27-én, szerdán. gazdasági ügyei felett határoznak, az a sokác, bunyeváe, vagy szerb saját nyelvén szólalhat meg az őt megértő hatóságok előtt. Ha van valami kérelmem a t. kormánnyal szemben, akkor ez az én tiszteletteljes kérelmem odaterjed, hogy az a törvény, amelyet mi alkotunk, a végrehajtásnál kellő szigorral betartassák. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot azért, mert bizonyos szankciókat füz ahhoz, ha valaki a lakosság egyötödének nyelvét nem bírja és két évet köt ki arra, hogy az illető a kisebbségek nyelvét elsajátítsa, a különbeni következmények terhe mellett, amennyiben vagy nyugdíjazzák, vagy kényszeráthelyezéssel sújtják, ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget. Még egy kérelmein van a t. kormányhoz. Igaz, hogy törvényben foglaltatik, hogy "bizonyos nagyhorderejű Ítéletek az illetőnek saját nyelvén is kézbesittessenek, de facto azonban igen kevés történik ezen a téren. Nagyon kérem a kormányt, hogy a birói Ítéletek vagy telekkönyvi végzések, amely messze nagy kihatással bírnak az illető peres vagy kérelmező félnek vagyonára és exisztenciájára. az illetőnek nemzeti anyanyelvén is adassanak ki, legalábbis annak érdemi része, * hogy a félnek módja, legyen megfontolni és mérlegelni azt, hogy az ő személyéről, vagyonáról miképen intézkednek. (Zsirkay János: Törekedjék a magyar nyelvet megtanulni!) Ezzel a törvényjavaslathoz való hozzászólásomat el is intéztem. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot s a magam részéről elfogadom. Elnök: Szólásra, következik? Hebelt Ede jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a két szakaszos törvényjavaslat, amely a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról szól, s amelyet a ministerelnök ur a nemzetgyűlés elé terjesztett — nincs mit tagadni — nagyon kényes kérdést tartalmaz. De azért ugy vélem, hogy épen mert kényes ez a kérdés, épen ezért kellene ezt a javaslatot kellő nyugodtsággal mérlegelni és felette tárgyalni, tanácskozni. Mert ha a háború következtében a pvőző államok a ^ békeszerződésekben azért, mert a háború után az európai térkép egészen más képet mutat, a kisebbségek védelméről gondoskodtak, akkor Magyarországnak eminens érdeke az, hogy ezen a téren jó példával járjon elül (Zsirkay János: Sajnos, nem nagyon követik a jó példát!), mert Magyarországnak fontos érdeke az, hogy a magyarságnak azon kisebbségeivel szemben, amelyek a különböző uj országokban, államokban ezidőszerint el vannak helyezve, legalábbis ugy járjanak el, legalább is ugy kezeljék őket, mint mi a saját országunkban lévő nemzetiségi kisbbségefcet. Ha pedig ezt el akarjuk érni, okkor azt hiszem, igazam van, amikor azt mondom, hogy ilyen törvényre, amely ezt a kérdést, a kisebbségi nyelvek kérdését szabályozza, Magyarországnak is nagy szüksége volna és nagy szüksége van, s ha ez a javaslat ilyen volna, ugy azt mi, szociáldemokraták is elfogadhatnók. Ennek a javaslatnak születési hibája az, hogy nem spontán került ide a törvényhozó testület elé, hanem csak azért, mert a trianoni békeszerződés ezt kiköti. Nem sokkal helyesebb es eszesebb lett volna, ha anélkül, hogy a trianoni békeszerződés erre Magyarországot kötelezné, szabályoztuk volna ezt a kérdést? (Szomjas Gusztáv: Most fejtette ki Láng János, hogy