Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

74 Á nemzetgyűlés 247. ülése 1924, munkástestvéreink is, akik annyi évszázadokon át Magyarországhoz tartoztak, meg fogják találni boldogulásukat. És ha azt a szemrehányást fogják nekünk tenni, hogy mi hazátlanok vagyunk, (Varsányi Gábor: Maguk mondták! - Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) hogy mi hazaárulók vagyunk, ugy csak a Károlyi-időre mutatok rá. Amikor az elszakadás veszedelme fenyegetett Nyugatmagyarországon, mi sorbajártuk a nyugatmagyarországi községeket és a Magyarország mellé való állásra hivtuk fel a népet. (Helyeslés a jobboldalon.) A kommün alatt is a magyar szociáldemokrata párt német frakciója mindent elkövetett, hogy Nyugatmagyarország ne szakadjon el Magyarországtól, mert voltak emberek, akik Bécsben az emigráns szerepét játszották és arra _ törekedtek, hogy Nyugatmagyarország mondja ki Magyarországtól való elszakadását. Foglalkoznom keli azzal a rendelettel is, amelyet 1923 júniusában adott ki a ministerelnök ur, inert ugy látszik, neki nincs tudomása róla, hogy ezt a rendeletet a legtöbb helyen kirakatrendeletnek tekintik a közigazgatási hatóságok és annak végrehajtását megtagadják s lehetetlenné teszik még azt is, hogy a néppel tudassuk, hogy van olyan rendelet Magyarországon, amely szerint a német ajkúak is jogokat kapnak. Mindjárt a rendelet kibocsátása után a szociáldemokrata párt próbát tett arra, hogy vájjon a rendeletet tényleg végrehajtják-e, vagy csak kirakatrendeletnek minősitik. Sopron megyében Brennbergben gyűlést akartunk tartani, amelyen foglalkozni akartunk a politikai helyzettel és egyúttal a kormány által kibocsátott nemzetiségi kisebbségi rendelettel, A gyűlést a hatóság nagy utánjárás után végre engedélyezte azzal a feltétellel, hogy a gyűlésen politikával nem szabad foglalkozni, csupán a rendelet magyarázásával. Az ottani párttitkár hoszszas alkudozás után mégis elérte azt, hogy kisebbfajta politikát engedélyeztek és erről végzést is adtak nekünk. (Propper Sándor: Szolgabiroi meghatározás! Kispolitika! A magyar közigazgatás gyöngyei — Saly Endre: Egy deci politika!) A második eset Mosonban volt, ahol a közigazgatási hatóságok a szociáldemokrata pártnak minden megmozdulását betiltotta. Ha egy vendéglőben öten összejöttek, már tiltott gyűlés tartása miatt elitélték őket és az Ítéletet nemcsak az alispán, hanem még a belügyminister is jóváhagyta. Ebben az exponált községben, ahol a németajkuak száma az 50%-ot túlhaladja, óriási küzdelem árán és igen nagy utánjárással sikerült a szolgabiróval egy gyűlés megtartását tudomásulvétetni, de azzal a kikötéssel, hogy a népgyűlést engedélyezi ugyan a szolgabiró ur, azonban a politikával való foglalkozást eltiltja és abban az esetben, ha a gyűlésen politikával foglalkoznánk, az egész gyűlést feloszlatja. Az erre vonatkozó végzés — csak azt a passzust olvasom fel; amely idetartozik — (olvassa): »Ellenben a bejelentésnek azt a részét, hogy az emiitett képviselő a politikai és gazdasági helyzetről is előadást tart, tudomásul nem veszem, illetve ilyen tárgyú előadás megtartását nem engedé^ezem a következő okoknál fogva...« (Rothenstein Mór: Szabad gyülekezési jog Magyarországon! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a kisebbségi törvényjavaslat van tárgyalás alatt, nem pedig a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat. K

nailer Győző: Ez a közigazgatási hatóság végzése egy, a kisebbségi rendelet alapján összehivott gyűlésre vonatkozólag. Elnök: Ennek a végzésnek nem a kisebbségi jog-okra vonatkozó részével, hanem a politikai évi február hó 27-én, szerdán. részével méltóztatik foglalkozni, ez pedig napirendre tűzve nincs. (Pikier Emil: Az hozzá tartozik! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk az egézzet!) Knaller Győző: Ezt a kérdést is kispolitikával fogom elintézni. (Derültség. — Pikier Emil: Picinyke kis politika!) Azon a gyűlésen jelen volt az akkori mosoni nemzetgyűlési képviselő is és ő is hajlandó volt ehhez a kérdéshez hozzászólani. (Hegymegi-Kiss Pál: Ki volt az?) A gyűlésre egy szolgabiró iött, aki nem tud németül. (Pikier Emil: Valószinüleg magyarul sem tud!) Mielőtt megkezdtük volna a gyűlést, figyelmeztetett engem, hogy neki szigorú utasítása van annak kijelentésére, hogy politikával foglalkozni nem lehet, és ugy vegyem ezt tudomásul, hogy abban a percben, amikor politikával foglalkozom, ő a gyűlést fel fogja oszlatni. (Propper Sándor: A kormány magának szabadalmaztatta a politikát!) Amikor pedig ezt a kormányelnöki rendeletet kezdtem magyarázni, — magától érthetőleg német nyelven, — és kezdtem magyarázni, hogy a munkásság egyesülési jogát korlátozzák, a szakszervezeteket betiltják ott, feláll a szolgabiró és mégegyszer figyelmeztet, hogy ha tovább politizálok, akkor kénytelen feloszlatni a gyűlést. (Propper Sándor: Honnét tudta, ha nem tud nemeiül!) Aztán egy néhány perere rá felszökött a helyéről, elkiáltotta magát: »Agyülést feloszlatom!« és elment. (Pikier Emil: Ez a kispolitika!) Azután egy másik kerületben akartuk ezt a rendeletet kipróbálni, az esztergomi járás szolgabiroi kerületében. Abban a kerületben többek közt két németajkú község van: Leányvár és Csolnok. Amint tudjuk, abban a két községben a legutóbbi választásnál szociáldemokratát választottak meg képviselőnek, s annak ellenére, hogy a szolgabiró minden gyülekezést, minden egyesülést betilt, ott pártszervezetünk van. Bejelentettünk két gyűlést a következő napirenddel: a politikai helyzet és a nemzeti kisebbségek védelmére kiadott rendelet m egma gy ar áz ás a. Erre egy végzést kaptunk, amelyben az volt, hogy a főszolgabiró erre a rendeletre vonatkozólag végrehajtási utasítást még nem kapott, és amig ő ezt a végrehajtási utasítást nem kapja meg, addig, sajnos, ezeket a gyűléseket nem engedélyezheti; egyúttal figyelmezteti a rendőrséget, ügyeljen, nehogy véletlenül azok a csolnoki, vagy azok a leány vári választópolgárok mégis összejöjjenek és megbeszéljék a dolgokat. Most egy nehéz kerületbe kell hogy menjek, ez az úgynevezett poniázi választókerület. Ebben a választókerületben az én tudomásom szerint egy menekült szolgabiró (Propper Sándor: Azok a jó menekült szolgabirák !) végzi a szolgabiróság dolgait. Itt két év óta hiába jelentünk be gyűléseket; akár a nemzetiségi kisebbségi kérdéssel, akár a gazdasági kérdéssel akarunk foglalkozni, ennek a szolgabírónak soha nincs ideje, és ha untatni akarnám a Házat, egész csomó végzést, olvashatnék fel, amelyekben ő azt mondja, hogy, sajnos, neki nincs személyzete, hogy ezekre a gyűlésekre valakit kiküldhessen. Azóta az ott lévő munkások ezrei (Vanczák János: Tótok és németek!) hiába akarják a gyülekezési jogukat érvényesíteni, hiába akarnak egy dalárdát, egy kulturális intézményt létesíteni, ez lehetetlenség, ki van zárva, mert a szolgabiró nem engedélyezi. (Propper Sándor: Hiszen nem neki kell énekelni!) Nekem, mint német nemzetiségi képviselőnek, kötelességem volt, hogy ennek a rendeletnek végrehajtását mindenütt ellenőrizzem. (Rothenstein Mór: Nem is volt mit ellenőrizni, mert nem hajtották végre !) Pilisszentiván egy község, amelynek lakossága talán 99%-ban tót nyelvű, Ebben