Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

"À nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Kink elszakított testvéreink szenvedésének enyhítése és az igazságtalan trianoni békeszerződés határozmányainak megváltoztatására irányuló törekvés minden magyar ember hazafias kötelessége. (Ugy van! ügy van! jobbfelől!) Szántszándékosan tettem ezt a határozott kijelentést, mert én nem tartozom azok közé, akik olyan ügyefogyottaknak képzelik a nagy- és kisentente államférfiait, hogy hallgatásunkkal el lehet velük hitetni azt a képtelenséget, hogy a magyar nemzet akkorát sülyedt volna nemzeti erkölcseiben, hogy véglegesen le tudna mondani azokról a szent rögekről, amelyekért ezer esztendőn keresztül apáink vére folyt (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és hogy szó nélkül el tudná nézni három és félmillió magyarnak idegen népekbe való erőszakos beolvasztását. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Pedig, ha megfigyeljük az utódállamok nemzetiségi politikáját, nyomban világos lesz előttünk, hogy a magyarság számarányának csökkentése nemcsak minden vonalon megkezdődött, hanem a beolvasztás folyamata veszedelmes ütemben halad előre. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Sajnos!) Nézzük először Cseh-Szlovákiát. Ha a régi Felső-Magyarország területén 1910. évben eszközölt magyar népszámlálás adatait összehasonlítjuk a cseh népszámlálás 1919. és 1921. évi adataival, azonnal világos lesz előttünk tendencia, amellyel a cseh telhetetlenség a magyarságot el akarja sikkasztani. Az 1910. évi hivatalos magyar népszámlálás szerint a Cseh-Szlovákia területén lakó 1,084.343 magyar az összlakosság 30'3%-a. Az 1919. évi cseh népszámlálás szerint ezen a területen csupán 692.831 magyar lakott, tehát az összlakosságnak már csak 23%-a. Pozsony városában az 1910. évi magyar népszámlálás 31.705 magyart talált, a város lakosságának 40'53%-át, az 1919, évi cseh népszámlálás ellenben már csak 24.126 magyart talált, az Összlakosságnak csupán 29%-át. Kassa városában az 1910. évi magyar népszámlálás szerint lakott 33.350 magyar, a város lakosságának 75.43%-a; az 1919. évi cseh népszámlálás szerint azonban a város lakosságából már csak 17.991 volt magyar, azaz az összlakosság 38*42%-a. Érsekújváron is elsikkasztották a magyarságot az 1921. évi népszámlálás szerint. A város 80%-nyi magyarságát művészi módon 49%-ra szoritották le. Érsekújváron az összlakosság 18.906 lélek volt a cseh népszámlálás szerint, amelyből magyar csak 9334, holott a város magyar lakossága legalább is 15.000 lélek. Az 1910. évi magyar és az 1921. évi cseh statisztikai adatok összehasonlításából kitűnik, hogy Sárosvármegyében 1910. évben a magyarság az egész vármegye lakosságának 10.4%-a volt, 1921ben ellenben már csak 21%-a. Az 1921. évi losonci népszámlálás szerint a városban lakott 5699 cseh és szlovák^ s 5478 magyar, holott az 1910. évi magyar népszámlálás Losoncon csupán 10% szlovákot mutatott ki; ez a 10% azonban nem a város állandó törzslakosságából került ki, hanem a közeli tót községekből a városba került házicselédekből és kocsisokból. Nem kis mértékben járul hozzá a magyarság számarányának, illetőleg súlyának csökkentéséhez az a politika, amely a felsőmagyarországi 16 vármegyéből 6 zsupánságot kerekített ki. A cseh terjeszkedési törekvés e hat zsupánság megalkotásánál teljesen figyelmen kivül hagyta a közigazgatás és a közgazdasági élet követelményeit, azért a kitűzött célért, hogy a magyarságot elnyomhassa és annak érvényesülését lehetetlenné tegye. így azután olyan megyék létesültek, amelyekben mindenütt vezető többséget alkot a szloévi február hó 27-én, szerdán. 60 vakság és a magyarság mindenütt kisebbségben marad. Nézzünk bele a nagy megyék nemzetiségi arányaiba. Bratiszlavamegyében lakik 356.985 szlovák és 260.323 magyar, Nyitramegyében lakik 220.224 szlovák és 176.098 magyar. Turóczmegyéhen lakik 358.940 szlovák és 22.272 magyar. Zólyommegyében lakin 284.335 szlovák és 192.640 magyar. Liptómegyében lakik 211.941 szlovák és 74.728 magyar. Kosice-, vagy Kassamegyében lakik 273.066 szlovák és 186.785 magyar. A csehek is hoztak egy nyelvtörvényt, amelyben kimondták, hogy ahol a kisebbség arányszáma a 20°/o-ot meghaladja, joguk van a hatóságok előtt saját anyanyelvük használatára. Annak igazolására, hogy miképeu játszák ki a csehek saját törvényüket, példaképen felhozom Pozsony városát, amelynek a lakossága német és magyar és ahol a cseh népszámlálás is csak ugy tudott nagyobbszámu csehet és szlovákot kimutatni, hogy az odatelepitett tisztviselők számának szaporítása szempontjából nagyszámú szláv katonaságot helyeztek el a városban. De mivel a magyarság számaránya igy is meghaladta a20°/o-ot, ugy segítettek a dolgon, hogy a városhoz nagy környező területeket csatoltak és kierőszakolták, hogy Pozsonyban, az ősi magyar kultúra egyik fészkében az ősi magyar lakosság a hatóságok és a biróságok előtt, valamint az iskolákban saját anyanyelvének használatára jogosultsággal nem bir. (Mozgás jobbfelől. — Varsányi Gábor : Gyalázat ! Gazemberség !) Meg kell még emlékeznem arról az erőszakos eljárásról is, amelyet a cseh kormány az összefüggő magyar területek elszlávositása érdekében megindított. Dr. Hodzsa Milán indítványára elhatározta a cseh kormány — hogy a sok közül csak egy példát említsek, — hogy a földosztással kapcsolatban Érsekújvár, Léva és Komárom között elterülő vidéken csupa cseh légionárius családokat fog letelepíteni. Igy lesz azután ezekben a szinmagyar községekben cseh iskola és közigazgatás, hogy idővel a magyarságnak itt is véglegesen nyoma vesszen. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Hogy mennyire siettek tervük megvalósításával, bizonyítja az a körülmény, hogy Hodzsa Milán a szóbanlévő vidék elszlávositásának gondolatát 1922. év május havának elején vetette fel és már május hó 19-én megjelent a helyszínén a cseh-szlovák földhivatal két kiküldöttje, hogy e vidéknek csehekkel és szlovákokkal való benépesítését előkészítse. De nemcsak ilyen álcázott módon fordult a cseh kormány a magyar kisebbség elnyomására, hanem sokszor egész nyíltan akarja a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségeket letörni. Bizonyítja ezt a cseh-szlovák államvasutak igazgatóságának egy általános körrendelete, melyben irtó hadjáratot indít a magyar nyelv hivatalos és magánhasználata elten. Az emiitett körrendelet rövid tartalma a következő: Az újságok jelentése szerint, a cseh-szlovák államvasutak alkalmazottai hivatalban és szolgálaton kivül egyre használják a német és a magyar nyelvet. Ez okból az idézett körrendelet tudomására adja a »bűntetteseknek«, hogy szolgálatban csak a cseh vagy szlovák nyelvet használhatják, de szolgálaton kivül sem beszélhetnek más nyelven, (Derültség jobbfelől.) mert a magyar nyelvhasználat irredenta beszélgetésekre adhat alkalmat. Az ellenőrző közegek szigorú utasítást kaptak a hivatalnokok beszélgetéseinek ellenőrzésére. A rendelet be nem tartása fegyelmi utón a legszigorúbban büntettetik. Csehszlovákiában el van tiltva, illetőleg el 11'