Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-246

58 r

A nemzetgyűlés 246. ülése 192nyos újság ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az előadmány azt mondja (olvassa): »Miáltal a bíróság megállapítása szerint a hazaárulás és hűtlenség miatt vádolt Károlyi Mihály grófot dicsérőleg tünteti fel a közvélemény előtt«. Tisztelettel kérem a mentelmi bizottság előadóját, méltóztassék expressis verbis választ adni arra, hol és mikor inditottak Károlyi Mihály ellen bűnpert, büntetőjogilag mikor, hol vonták felelősségre, melyik biróság volt az, amely Károlyi Mihályra jogérvényesen kimondotta, hogy ő hazaáruló és hűtlen a hazájával szemben f Ha ilyen büntetőjogi megállapítás nincs, illetőleg nincs még vádtanácsi határozat sem, még helyesebben: még csak büntetőjogi eljárást sem inditottak, akkor nincs bűntett, ahol pedig nincs bűntett, ott bűntettet se lehet feldicsérni. Ha pedig igaz, — mint ahogy el kell fogadnunk, — hogy amig valakiről biróság jogerősen meg nem állapítja, hogy bűnös, addig bűntelennek kell tartani, akkor ebben az esetben nincs bűntett feldicsérése. Hivatkozzm arra, hogy a túlsó oldal felfogása szerint, a legszélsőbb ellenforradalmi felfogás szerint is mentik azt, akiről biróság nem állapította meg a bűnösséget. Győrffy őrnagy-hadbíró ur mondotta Francia-Kiss Mihályra, hogy amig valakit biróság meg nem bélyegez, amig valakiről biróság nem állapítja meg, hogy bűnös, addig becsületes embernek kell tartani. (Baticz Gyula: Azt irja a Szózat is!) Már most azt kérdem, hogy ez csak véreskezű gyilkosokra áll? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Politikai állítólagos üldözöttekre ez a jogelv nem alkalmazható? (Klárik Ferenc: Csak Francia-Kiss Mihályra!) Mert vagy igazság valami az egyik oldalon, s akkor igazság a másik oldalon is, vagy igazságtalanság s akkor a másik részére is igazságtalanság. Én nem vagyok jogász, de én kétféle igazságot és kétféle mértéket nem vagyok hajlandó elismerni és elfogadni. A köztudatba politikából és demogógiából bele lehet vinni bizonyos felfogásokat, ezekre azonban eljárást felépíteni nem lehet. A köztudatba vitték bele, — de a köztudat nem kapiskálta, nem fogadta el. csak terjesztik, — hogy Károlyi Mihály hazaáruló. Aki azonban ismeri az esetet, ismeri annak előzményeit, aki tisztában van a háború pszihéjével és tudja azt, hogy mit jelent egy elveszített háború, az ilyen demagógiának nem ülhet fel, az ilyen demagógiát nem is űzhet. (Ugy van! a szélsőbaloldaion.) Hivatkozom arra, hogy az októberi forradalom kirobbanását megelőzően két héttel, október 17-én 1918-ban ebben a teremben állott fel az akkori ministerelnök és jelentette be, hogy a háborút elvesztettük. Méltóztassék most ezt pszihikai alapon kezelni, méltóztassék meggondolni azt, hogy a fronton álló katonák lelkében, akikhez eljutott a hir, hogy a legfelelősebb és legelső magyar államférfiú kijelentése szerint felesleges a további vérontás és harcolás, milyen átalakulás ment végbe az ilyen kijelentés után. Méltóztatnak tudni, hogy a flottát a forradalom kitörése előtt adták át. (Pikier Emil: Ki adta át?) Mélóztatnak tudni, hogy IV. Károly király alakitatta meg a különböző nemzetiségű nemzetiségi tanácsokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy IV. Károly király szavaztatta meg a frontot az államforma kérdésében, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) feltevén a kérdést, hogy milyen államformát kivannak a harcoló katonák: királyságot-e, avagy köztársaságot? Egy uralmon levő párt érdekeit szolgálhatja ez a demagógia, de az anyagi igazságot és az ország érdekeit nem szolgálja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T, Nemzetgyűlés! Végtelenül fájdalmas ez a . évi február hó 26-án, "kedden. mi szerepünk és ez a mi helyzetünk, amikor nekünk azt kell látnunk és azt kell tapasztalnunk nap-nap után, hogy mi álarcos urakkal ülünk szemben, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy álarcos bál folyik itt. Nem tudjuk, hogy ki mi volt és mit akar és ha egy szélső ellenforradalmárt kissé megkaparunk, kibújik a forradalmár sőt a bolsevista. (Mozgás a jobboldalon.) Ma egy órán belül két, szélső ellenforradalmi elveket valló úrról derült ki, hogy az egyik lelkesedett Károlyi Mihályért, a másik pedig szolgája volt a pestvármegyei direktórium elnökének. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől) Hát lesz-e ennek valaha vége ? Nem jött el még az ideje annak, hogy letegyük az álarcokat, (Patacsi Dénes: Majd leteszem mindjárt!) álljunk szembe egymással s nyíltan nézzünk egymás szemébe? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha vannak bűnök és azok kölcsönösek, vonjuk egymást felelősségre. De akik benne voltak a legszélsőbb hullámverésben, akik a hullámok taraján ültek, (Hedry Lőrine: A hullámokról ne beszéljenek!) azok nem állhatnak ide erkölcsbírák ként. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ez ellen minden erkölcsi felfogásommal tiltakoznom kell. Ez lehetetlen állapot, igy az országot vezetni nem lehet; ez hazugságokra felépített politika, amellyel végre le kell számolnunk (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), amelyet folytatni nem lehet s amelynek folytatása ennek a nemzetnek a sirját ássa meg. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi semmi mást nem akarunk, mint őszinteséget, amikor tudiuk és látjuk, hogy abban az októberi hullámverésben ott volt mindenki (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s hogy akkor — ismétlem, mert azt akarom, hogy benne legyen rnégegyszer a Naplóban — nem azért voltak gravamenek, mert valakit odaengedtek, vagy valakit terrorizáltak arra, hogy ott állást vállaljon, hanem azért voltak gravamenek, mert emberek nem jutottak stallumokhoz (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert emberek rohantak állások és pozíciók után, de nem jutott mindenkinek. Ilyen gravamenek voltak! S ha lett volna még több ministeri állás, még több államtitkári és kormánybiztosi állás, akkor még többnek jutott volna és még többről lehetne megállapitani, hogy ott voltak abban a forradalomban, amely fölött most pálcát törnek s amelynek most, nem tudom, még a passzív szereplőit is biróság elé akarják állítani, lakat alá akarják tenni. Ezt igy folytatni nem lehet. Én súlyos veszedelmet látok ebben a hivatalos hipokrizisben, amelynek megszüntetése akkor fog elkezdődni, amikor elérkezünk oda, hogy egy ilyen megkeresésre a nemzetgyűlés azt válaszolja, hogy nem adja ki az üldöztetésnek és a zaklatásnak azt a szerkesztőt, aki igazat irt, aki semmi mást nem nem irt ebben a cikkben, mint hogy _ megállapította, hogy Károlyi a haladást, a nép jogok kiterjesztését akarta, és a rideg osztályuralom megszüntetése érdekében harcolt. Akkor fog az első őszinte lépés ebben az irányban megtétetni, ha ez megtörténik. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormányban volna elég gerinc és elég merézség ahhoz, hogy Károlyi ellen végre meginditassa az eljárást, — mert módja van hozzá, hiszen apró kis piszlicsár ügyekben is utasítja az ügyészeit, hogy indítsanak eljárást — ha mondom, megindítanák és lefolytatnák az eljárást Károlyi Mihály ellen (Pikier Emil: És társai ellen!) és társai ellen, akkor ez az itélet erre a kormányzati rendszerre, erre a kurzusra csúfos felsülés lenne, mert nem akadhat olyan biróság, amely túltenné magát tényeken és összefüggéseken s demagógia alapján állapítaná meg egy emberről, hogy haza-