Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-246
A nemzetgyűlés 246. ülése 1924. évi február hó 26-án, kedden. m állapitható ebből, hogy Vanczák képviselő ur ellen itt formális hajsza folyik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon), embervadászat, mely nem engedi őt nyugodni, szabadon dolgozni, mert minden mondatába, a Népszavának minden Írásába ok nélkül bele akarnak kötni a szemfüles ügyészek. A nemzetgyűlésnek meg kell védenie egyik tagját attól, hogy ilyen üldözéseknek lehessen kitéve. Elnök: A kultusminister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a középiskoláról szóló törvényjavaslatot benyújtani és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy azt az osztályok mellőzésével a közoktatásügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. (Éljenzés a jobboldalon. — Létay Ernő: Mikor tárgyaljuk majd minister ur a javaslatot?) A legrövidebb időn belül. (Rothenstein Mór: Azt hittem, hogy a Károlyi-kormány elleni vád alá helyezés! — Hedry Lőrinc: Csak okosat Móric!) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister urnák a középiskolákról szóló, most benyújtott törvényjavaslata az osztályok mellőzésével a közoktatásügyi bizottsághoz utasitta tik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk levő mentelmi üggyel egész röviden kivánok foglalkozni; nem annak politikai részével, mert politikai részét az előttem felszólalt t. képviselőtársaim már teljesen kimerítették. Az ügy jogi részével is foglalkoztak ugyan, jogi részét azonban még teljesen kimerítve nem látom, s azért méltóztassanak megengedni, hogy az elhangzott fejtegetésekhez még néhány megjegyzést hozzáfűzzek. A túloldalon is ülnek jogász-képviselőtársaink, akik tudják, hogy a Btk. 174. §-ába ütköző bűncselekménynek egyik lényeges kritériuma az, hogy elkövetett bűncselekményt dicsérjenek fel. Ennek a bűncselekménynek bíróilag meg kell állapítva lennie. Utánanéztem a Curia gyakorlatának 1895-ig s ugy láttam, hogy a Curiának állandóan az volt a gyakorlata, hogy a Btk. 174. §-ába ütköző bűncselekményt csak akkor állapította meg, ha a földiesért bűncselekmény birói jogerős elitélésben is részesült. 1895-ből sikerült a Curia gyakorlatában felfedeznem egy olyan ítéletet, amelyben azért mondta ki a Curia bűnösnek a vádlottat, mert olyan cselekményt dicsért fel, amely miatt a bűnvádi eljárás megindittatott A legfelsőbb bíróság gyakorlata szerint tehát vagy befejezett bűncselekménynek kell lennie, vagy pedig olyan bűncselekménynek, amely miatt eljárás_ megindittatott. (Rupert Rezső: Legalább is !) A jelen esetben ezt az előadó ur nem is állítja. Az előadmány, amely előttünk fekszik, csak ugy hebehurgyán odaveti, hogy a cikk gróf Károlyi Mihálynak, aki hazaárulás és hűtlenség miatt van vádolva, szereplését dicséri fel. Egy ilyen előadmápynak, ha azt korrektül akarjuk megszerkeszteni, conditio sine qua non-ja az kell, hogy legyen, hogy megjelöljük benne legalább annak az ügyiratnak a számát, amelynek tanúsága szerint Károlyi Mihály ellen hazaárulás és hűtlenség miatt eljárás van folyamatban. Én ezt ebből a jelentésből kiolvasni nem tudom. Ha tehát az előadó urnák vagy a mentelmi bizottság azon tagjainak, akik ezt a javaslatot tették, tudomásuk van arról, hogy Károlyi Mihály ellen hazaárulás és hűtlenség miatt valamely hatóság előtt eljárás van folyamatban, kötelesek lettek volna azokat az ügyiratokat legalább megjelölni, ami által elejét vehették volna ennek a hosszú vitának. Ilyent azonban sem az előadó ur, sem a mentelmi bizottság tagjai, de senki ebben az országban jiroduKAPLÓ XXI. kálni nem tudhat. Épen mi voltunk azok, akik ezzel a dologgal annak idején idejöttünk a nemzetgyűlés színe elé; én adtam be egy beadványt, mely lien kértein, hogy Károlyi Mihályt és Károlyi Mihály min isterei t helyezzék vád alá, hogy indítsák meg ellenük az eljárást. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) A kormány azonban erre semmit sem szólt, abszolúte nem reflektált és ebből kifolyólag ugylátszik, hogy nem is akarja vagy nem meri megindítani az eljárást. A köztudatban a Károlyi Mihály ellen polgári pert, mint hazaárulás! pert vitték belé, pedig az a per nem büntető per, hanem közönséges polgári per, mely a polgári törvény szabályai szerint tárgyaltatik le, és amelynek petituma nein az, hogy Károlyit bűnösnek mondják ki a hazaárulás vagy a hűtlenség bűntettében, hanem a petituma az, hoa"y a vagyona koboztassék ei. Ilyen tényállás mellett a leghelyesebb lesz, ha ezt az ügyet mint elő nem készítettet levesszük a napirendről és visszaadjuk a mentelmi bizottságnak (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) azzal az utasitással, hogy tessék azokat^ az ügyiratokat, amelyekre a mentelmi bizottság jelentése alapítva van, beszerezni. (Drozdy Győző : Hasból csinálják a jelentéseket!) Amennyiben nem méltóztatnának elfogadni indítványomat, természetes, hogy én is azt az álláspontot foglalom el, hogy itt Vanczák t. képviselőtársammal szemben zaklatás esete forog fenn, és épen ezért nem szavazom meg a bizottságnak a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó javaslatát. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Jól tudom, hogy hiába veszem fel a küzdelmet azért, hogy ebiben az ügyben ne függesztessék fel Vanczák János mentelmi joga, illetőleg, hogy az ügyiratokat adjuk vissza a mentelmi bizottságnak, mert sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy ha a mentelmi bizottság, illetőleg a mentelmi bizottság révén a nemzetgyűlés baloldali képviselők mentelmi jogával foglalkozik, akkor már előre rámondhatjuk: consummatum est. A legutóbbi napok eseményei is igazolják ezt az állitást. Épen a mai ülésen jelentette be a mentelmi bizottság előadója egyik képviselőtársunk kitiltását három napra, melv bejelentéshez a nemzetgyűlés többsége hozzájárult. A kitiltást okozó deiiktum ugyanazon a napon történt, amely napon a túlsó oldal felkerekedett a padokból és verekedő szándékkal a baloldali padok felé indult. (Hedry Lőrinc: Szünet közben!) Esztergályos János csak közbeszólt felháborodásában és kifejezést adott az ő felfogásának^ de a túlsó oldalról fizikai inzultus akaratával jöttek ide, és ha nem történt volna közbelépés, akkor a magyar nemzetgyűlés igen sajnálatos események színhelye lett volna. A közbeszóló Esztergályos János ki van tiltva a nemzetgyűlésből három napra, a verekedő urak azonban még csak mentelmi bizottság elé sem kerültek. (Saly Endre: Az egyenlő elbánás elve alapján !) Ebben én igazolva látom azt, amit az elmúlt héten egynémely mentelmi jog tárgyalása kapcsán mondottam, hogy t. i. kétféle elbánás van. Hogy mégis felszólalok, ennek az az oka, hogy fel akarom használni az alkalmat arra, hogy megmondjam: ebben az esetben igenis, igen észrevehető zaklatás folyik (Bâtiez Gyula: Pártoskodás!) bizonyos ügyben bizonyos szerkesztő, bizo9
