Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

A nemzetgyűlés 260. ülése ÍU24. Rupert Rezső: Miért nem csinálták akkor? — (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A későbbi időpontban azért nehéz a valorizálás életbeléptetése, mert ez egyrészt fizikailag azzal a hatással birhat, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy annak a valutának a romlása még sokáig folytatódni fog. ami tényleg kelthet bizonyos hatásokat, másrészt pedig annál jobban növekednek a lebonyolításnál a technikai nehézségek, minél jobban előrehaladt egy valuta romlása. Nyilvánvaló, hogy ezek voltak azok az okok, amelyek miatt a volt pénzügyminister ur azt hitte, hogy a valorizációra nem lesz szükség, mert remélte azt, (Zsirkay János: Ezt a hitet nagyon drágán fizette meg az ország! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy minél hamarább bekövetkezik a szanálás. (Zsirkay János: Egy szakembernek nem hinnie kell, hanem tudnia!—Halljuk! Halljuk! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Minthogy azonban az elmúlt hó közepén a korona romlásával kapcsolatosan egészen pánikszerű jelenségek léptek fel, ezeknek a behatása alatt jutott ő arra a meggyőződésre, hogy bár már rövidesen elérhetőnek látja a szanálást, mégis arra az átmeneti időre is, amig ez^ megtörténik, megkísérli a valorizáció bevezetését és pedig olyan módon, hogy hitelvalorizációt csinál, amely a jegyintézetnél kezdődik és amelynek hullámai végigmennek a jegyintézettől kezdve az egész gazdasági életen. (Mozgás a szélsőbaloldalon — Rupert Rezső: Már mennek a drágaság hullámai! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz a munkabérekkel'? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ma, miután körülbelül egy hónap telt el azóta, hogy a hitel valorizáció megkezdődött, megállapíthatom, hogy a valorizációnak ott, ahol a hitelügyletekkel kapcsolatosan alkalmaztatott, tényleg meg is volt a jó hatása. (Ulain Ferenc: Ugy-e megvolt, minister ur! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A drágító hatása! — Dénes István: 40%-os^ drágulás!) Ez a hatása végigvonult a gazdasági életen. Azt hiszem, hogy most, amikor közel vagyunk már (Rothenstein Mór: A tönkremenéshez! — Zaj a jobboldalon.), ahhoz, hogy a szanálás bekövetkezzék, az átmeneti időre (Ulain Ferenc: Hány évig fog tartani? — Mozgás. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) határozott könnyebbséget szerzett és azt hiszem, hogy amikorra a stabilizáció bekövetkezik, épen a valorizáció segítségével átestünk a gazdasági életben néhány olyan zökkenésen, amelyen egyébként akkor esnénk át, amikor a stabilizáció már tényleg megkezdődött. (Dénes István: És a fogyasztók? — Farkas István: A fogyasztók belehalnak! — Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Walko Lajos kereskedelemügyi minister, helyettes pénzügyminister: Hangsúlyozni kívánom (Halljuk! Halljuk!), hogy a hitelvalorizáció a jelenlegi helyzetben teljesen átmeneti intézkedésnek tekintendő, mert hiszen remélhetjük azt, hogy május hó folyamán meg lesz már a lehetősége a jegybank felállításának, aminek folytán valorizációra már szükség nem lesz. Ami az egyes kifogásokat illeti, amelyek a kérdéssel kapcsolatban elhangzottak, mindenekelőtt azt kell megemlítenem, hogy tényleg vannak bizonyos aggályok olyan irányban, amelyről Czettler Jenő t. képviselőtársam beszélt, t. i. annak folytán, hogy a takarékkorona eltolódásának kiszámításánál, mindenkor a bécsi piacon keresztül történik a számítás, bizonyos összefüggés áll elő a budapesti és bécsi piac között. (Dénes István: Spekuláció!) A mai helyzetben azonban alig képzelhető más megfelelő megoldás, mint a Bécsen keresztül való számítás. (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ennek az álláspontnak nincs többsége éri- március hó 21-én, [jetiteken. 405 ebben a nemzetgyűlésben ! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy a jelenlegi átmeneti időben a Bécsen keresztül való számitást kellett választani, ennek magyarázata az, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bessenyei Zénó: Halljuk! így nem lehet tárgyalni! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy a magyar koronában általában a különböző piacokon nem alakul ki árfolyam. Nekünk ezidőszerint legnagyobb árfolyamunk Ausztriával és Csehországgal van, ennek következtében ez a két állam az, amelyben az áruforgalommal kapcsolatosan a magyar koronában is kialakul bizonyos forgalom. E két állam közül az erősebb devizamegkötések ezidőszerint Csehországban vannak és ezért jelentkezett alkalmasabb megoldási módként a Bécsen keresztül való számítás. Ez az állapot azonban teljesen átmeneti állapotnak tekintendő, mert abban a percben, amikor a magyar koronának árfolyama egyéb piacokon is kialakul, egészen természetes, hogy a kiszámítás is azon az alapon fog történni. (Dénes István: A debreceni paraszt ezt megérti? — Ulain Ferenc: Nesze semmi, fogd meg jól! — Zaj. — Ropert Rezső: Ujabb játék!) Ami a másik kifogást illeti, hogy a takarékkorona mindenkori eltolódásának kiszámítása nem történik helyesen és nem fedi a tényleges helyzetet, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) errenézve azt kell megjegyeznem, hogy mivel különböző időpontokban különböző a helyzet a bécsi piacon, egészen érthető, hogy az, aki egy félórával előbb vagy utóbb telefonált, esetleg más árfolyamokat tud és ebből kiindulva azt gondolja, hogy a megállapítás nem történt helyesen, mert hiszen a megállapítás délben mindenkor a legutolsó állapot szerint történik. (Mozgása bal-és a szélsőoldalon. — Dénes István : Nagyon szép ! Ezt nevezik a korona stabilizációjának! Igazi gummi elasztikum az egész takarékkorona!) Hiszen az a lényeg, hogy az legyen és ha nem az volna, az nagy hiba volna! (Helyeslés a jobboldalon. —Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Magyar királyi börzejáték! — Zaj a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatosan térek ki Rassay képviselőtársamnak azokra a fejtegetéseire, amelyek folyamán a takarékkorona különböző árfolyamairól beszélve, többek között azt is emiitette, hogy a takarókkorona kurzusa ezidőszerint tulajdonképen 132 körül van. Abból, amit ő mondott, azt látom, ! hogy ő a korona belső vásárlási képességére nézve i csinált számitást. (Drozdy Győző: Az a fontos!) és ennek alapján állította fel ezt a 132 körüli ! értéket. (Drozdy Győző: Ez a helyes, a vásárcsarnoki kurzus! — (Zaj.) — Bessenyey Zénó: Halljuk! így nem lehet tárgyalni!) Ez csak azt jelenti, hogy nálunk a drágaság jobban emelkedett, mint amennyire a korona ugyanez idő alatt romlott. De ez érthető is, mert | hiszen a korona romlása február közepén igen I hirtelen történt és ennekfolytán a drágaság nem ! követte teljesen ugyanebben a mértékben s ez ! csak később következett be, amikor már némi | megnyugvás volt. A takarékkoronánál nem az volt az intenció, hogy ezzel mi indexszámot | csináljuuk. Az intenció az volt, hogy a takarék| koronánál jelentkezzék a koronának az az értéke, ; amely a nemzetközi viszonylatban kialakul s e j kettő egymástól teljesen különböző (Dénes István: | Hogyan gátolják meg ezzel a korona romlását ? ; — Bessenyey Zénó: Ne vizsgáztassák folyton 1 így ! nem lehet tárgyalni! Nem lehet tűrni örökké ezt a hangot ! Tessék illedelmesen csendben maradni ! ! — Nagy zaj!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Walko Lajos kereskedelemügyi minister, ' helyettes pénzügyminister: Ami azt az észrevételt