Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

4% "A nemzetgyűlés 260. ülése 1924, illeti, hogy 700 milliárd lévén a jegyintézet kommerciális portfeuille-je, ennek folytán ezzel a 700 milliárddal egyesek még mindig érdekeive vannak abban, hogy a korona romlása továbbra is haladjon, a helyzet az, hogy ez a 700 milliárdos váltótárca csupa három hónapos anyag lévén, ez a három hónapos anyag fokozatosan lejár, a jelenlegi szituációban tehát már nem 700 milliárdról, hanem ennél lényegesen kisebb összegről van szó. (Reisinger Ferenc : Stinnesék már ezelőtt két évvel megcsinálták ! - Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) . Azt azonban, hogy a valorizáció visszamenőleg, tehát ezen tárcára vonatkozólag is megtörténjék, azért nem lehetséges megtenni, mert hiszen a gazdasági életben hosszú láncolat van és ha erre térnénk vissza, ezzel feltétlenül igen erős zavarokat idéznénk elő az egész gazdasági életben. (Farkas István: A házbéreket lehet visszamenőleg valorizálni!) Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a jegyintézéti kamat 10%-kal túlmagas összegben van megállapitva a valorizációs hitelekre, a dolog ugy áll, hogy ha azt nézzük, hogy más államokban körülbelül milyen kamatlábak vannak, azt kell mondanunk, hogy az azokkal nagyjában arányban áll. Természetesen fontos, hogy az a kamat, amely azután ezen jegy intézeti kamat kapcsán általában érvényesül a gazdasági életben, ne legyen túlságosan magas, ehhez a 10°/o-hoz képest. (Drozdy Győző: A bank pedig 30°/o-ért adja tovább!) Amit erre vonatkozólag Farkas Tibor képviselőtársam egy interpellációjában felvetett, hogy t. i. a kincstárnak módjában van erre bizonyos befolyást gyakorolni, ez tényleg meg is áll, mert módjában van bizonyos befolyást gyakorolni ugy a Postatakarékpénztár utján, mint a Pénzintézeti Központ utján és végül az is egy mód, amelyet ő 'említett, hogy a jegyintézeti hitelek megállapításánál az adott esetben f tekintetbe vétessék az, hogy egyesek, akik részére a hitel megállapíttatik, a maguk részéről hogyan adják tovább ezt a hitelt. (Rupert Rezső : Talán egy kis uzsoratörvény is segitene!) Azt hiszem, hogy ezidőszerint ily természetű intézkedésekre szükség nincs; nekünk meg kell várnunk, hogy milyen irányban történik a kialakulás. Azt hiszem, hogy az átmenet nehézségei után itt egészséges állapot fog kifejlődni. (Rupert Rezső : Ebbe a várakozásba belepusztulunk ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljak! jobbfelől.) Ami Beck Lajos t. képviselőtársam által felhozott azt az aggályt illeti, hogy itt spekuláció állhat elő az állam terhére, azt hiszem, ő itt főleg arra gondol, hogy a jegyintézetnél előállhat annak lehetősége, hogy amikor egy hitel nyujtatik s időközben az a kurzus, amely a takarékkoronával kapcsolatban megállapittatott, mondjuk 116-ról 112-re megy vissza, ebben az esetben ennyivel kevesebb bankjegy mint fizető eszköz lesz az, amely a jegyintézethez visszafolyik. Ez tényleg igy is van, de azt hiszem, hogy az a veszteség, amely ebből kifolyólag az államra előáll, könnyen elviselhető, mert hiszen ez épen azzal van kapcsolatban, hogy az általános szituációban bizonyos változás állott be. Másrészt pedig nem szabad elfelejteni, hogy a jegyintézetnél, a zsirószámlánál is valorizáció lévén, a zsirószámlánál is állandóan van bizonyos ingadozás, mert ott mindenkor a befizetett összegek után hol több, hol kevesebb fizettetik. Ez a helyzet a Jegyintézetet illetőleg. A magángazdaságban nem látom az ezzel kapcsolatos spekulációnak lehetőségét. Azt el tudom képzelni, hogy valaki, aki — mondjuk — ma látja, hogy rosszabbodás áll be a szituációban — a kurzus évi március hó 21-én, pénteken* még nincs megállapitva, de már látja, hogy rosszabbodás van, — megpróbál még egy betétet elhelyezni és ezt azután másnap, amikor annak a rosszabbodásnak hatása még nem mutatkozott, kiveszi s ennek folytán több pénzjegyet kap, ebből tehát bizonyos előnyt érhet el, de ezzel szemben nagyon könnyen megvan a védekezés lehetősége, mert ez csak azt jelenti, hogy a betét és kivét időpontját és módozatait kell megfelően szabályozni. Nagyjából ezek azok a megjegyzések, amelyeket a magam részéről a felhozott aggályokra tenni kivánok. De fel kivánom hívni a nemzetgyűlés figyelmét egy kérdésre, amely a tárgyalás folyamán nem merülj fel, amely véleményem szerint igen fontos kérdés, és amelyre nézve célszerűnek tartanám, ha a törvényjavaslatba megfelelő kiegészítés bevétetnék. A helyzet nálunk a legkülönbözőbb gazdasági ügyleteknél az, hogy ha hitelszerződés jött létre, a megállapodás olyképen köttetett, hogy a kamat a jegy intézetnek mindenkori kamatlábához igazodik. A jegyintézet kamatlába 18% volt mindaddig, mig a valorizáció tekintetébén ez az intézkedés nem történt. Akkor a jegyintézet megállapított egy 10%-os valorizációs kamatlábat, Ez a 10% minden valorizációs ügyletre vonatI kőzik, ellenben ezen időpont óta nincs kamatláb megállapitva a nem valorizált tételekre. A jegyintézetnél ilyen valorizált tétel nem is fordulhat elő, tehát az ő saját üzlete szempontjából a kérdésnek jelentősége nincs. Miután azonban sok mindenféle megállapodás jött létre, melyekben a kamat a mindenkori jegyintézeti kamatlábhoz igazodik, amely sok mindenféle _ megállapodás alapján valorizálatlan hitelek nyújtatnak, és amelyek nem alakulnak át rövidesen valorizált hitelekké, azt tartom, hogy ennek a javaslatnak fontos kiegészitő része lenne az, hogy intézkedés történjék oly irányban, hogy mindenütt, ahol valorizálatlan hitelről van szó, egyelőre továbbra is az utolsó jegyintézeti kamatláb legyen irányadó, amely akkor, amikor a. valorizáció behozatott, fennállott, és megadassék ezután a mód arra, hogy amennyiben a viszonyok változásával ez szükségessé válik, ez a kamatláb módositható legyen. Azt hiszem, hogy ez az általános gazdasági szempontok tekintetbe vételével alig mellőzhető e törvényjavaslatban (Ugy van! a jobboldalon.) és nagyon célszerűnek vélném, ha ily irányban a javaslaton egy mondattal kiegészítés történnék. (Drozdy Győző: Kérünk ilyen 18%-os hitelt a kisiparnak és kisbirtoknak! — Rupert Rezső: Egyik sem kap!) Ami a kényszerkölcsön kérdését illeti, ebben a javaslatban semmi egyéb nincs, mint a jövedelmi adó négyszeresével, illetve a vagyonadó hatszorosával kapcsolatosan kirótt kányszerkölcsön-előlegre vonatkozó rendelkezés, illetőleg ennek jóváhagyása. (Györki Imre: Ez a kis csekélység! — Zaj.) Mindazok a kérdések, melyek ezzel kapcsolatosan felmerültek, — igy különösen említem a létminimum kérdését — olyan kérdések, amelyek akkor, amikor mi azt a törvényjavaslatot fogjuk tárgyalni, amely a kényszerkölesönt megfelelő alapokon fogja már véglegesen megcsinálni, ott lesznek tárgyalandók. A magam részéről már most kijelentem, hogy a kormánynak is az az álláspontja a létminimum kérdésében, hogy tényleg a legnagyobb elővigyázatossággal kell a kényszerkölcsönnél eljárni és meg kell állapítani azt a minimumot, amelynél kényszerkölcsön fizetésének nincs helye. Ezen kérdés kapcsán még csak Farkas Tibor t. képviselőtársam két megjegyzésére kivánok reflektálni. Az egyik az volt, hogy ő sokalja azt, hogy itt 10%-os pótlék állapíttatott meg a befizetésekre. Ez a 10%-os pótlék tnlajdonképen nem