Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

476 A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. ennek a kölcsönnek minél gyorsabb lefolyásához fűződnek.« Itt újból gondolkozóba esem afelett, hogy őszintén, komolyan akar-e a kormány gyorsan nagy összegekhez jutni az ország közgazdaságának megmentésére. Vagy igaz, vagy nem igaz, hogy komolyan akarja ezt a kormány. Ha igaz, akkor nem értem, miért választotta a legnehezebb utat a kölcsön megszerzéséhez, miért vetett ki irtó nagy terheket munkásemberekre, magántisztviselőkre, szegény ördögökre, akik mindennapi betevő falatjukat sem tudják megkeresni? Miért nem veszik a kölcsönt onnan, ahonnan könnyebben és gyorsabban lehet megszerezni, amelyhez nem kell ilyen borzasztó nagy gépezet, mint amilyent a kényszerkölcsön behajtásánál vesz a kormány igénybe ? Miért nem fölözi le a kormány a háborúban létrejött nagy vagyonokat fajta- és valláskülönbség nélkül, akár magyar, akár nem magyar, akár keresztény, akár nem keresztény vagyonról van szó? Miért nem terheli meg a kormány a legten erbiróbb rétegeket, miért játszik, miért figurázik és miért vet ki milliókra menő kényszerkölcsönt munkásemberekre, akik mindennapi száraz kenyerüket sem tudják megszerezni ? Ez nagyon hosszú, nagyon csúnya útja a kölcsön megszerzésének, és azt hiszem, hogy ennek az útnak a vége tövisekkel lesz beszórva. Annak az igazságtalanságnak, amelyet a kormány elkövet, csattanója kell hogy legyen. Eszem ágában sincs olyan értelmezést adni szavaimnak, mintha ez keringőre való felhívás akarna lenni, de ha a nemzetgyűlés elköveti azt, hogy elveszi a száraz, fekete kenyér utolsó morzsáit is a munkás asztaláról, és ha majd az elveszítve türelmét, le fog sújtani, ne méltóztassanak engem és elvbarátaimat izgatással vádolni. Hiteles adóhivatali adatokkal fogom igazolni, hogy igazat állítok ; méltóztassanak utánanézni, hogy itt pártos politikai machináció és politikai manőver folyik a néprétegek teljes tönkretételére és gazdasági lebunkózására és bizonyos protekciós gazdag rétegek megvédésére. (Zsilinszky Endre : Micsoda rétegek azok ?) A nagytőkét értem alatta, képviselő ur ; egyébként mindjárt reátérek. (Zsilinszky Endre : Örülünk, hogy végre megszólalt a nagytőke ellen a munkásságnak egy képviselője ! Eddig ezt nem igen hallottuk, csak a szolgabirák ellen és a galiciak érdekében beszéltek !) Képviselő ur, a szociáldemokrata párt képviselőinek minden okuk megvan arra, hogy a szolgabiró-uralmat ostorozzák és pedig sürgősebben ostorozzák, mint a nagytőkét. Abszurdum olyasvalamit állítani erről az oldalról, amit a képviselő ur állit és ami nem lehet más, mint kortesfogás. Ha komolyan tetszik állítani, hogy a szociáldemokrata párthoz tartozó képviselők a nagytőkének, akár a merkantil, akár a zsidó, akár a keresztény tőkének pártfogói és szószólói, ugy ez csak kortesfogás lehet. Akkor, amikor a munkásság minden fajtájú tőke ellen küzd, mindig a kormány hatalmi apparátusának képviselőivel, a szolga bírókkal találja magát szemben. Mi nem kérünk a kormánytól pártfogást, mi azt mondjuk a kormánynak ebben a nehéz helyzetünkben, amit az egyszeri huszár mondott, hogy : Uramisten, ne segíts se nekem, se az ellenségnek, bízd csak rám, majd elintézem én magam az ellenségemet. Ezzel a tipikus magyaros példával illusztrálom a mi felfogásunkat, azt, hogy miért fontos nekünk a szolgabírói attak visszaverése. Méltóztassanak a magyar rónára tekinteni, ahol információim szerint — tudom, hogy nem fogják elhinni és fel fognak zúdulni miatta —• 600 koronás napszámokat fizetnek a magyar parasztnak. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Olyan nincs ! Hol?) Akkor, amikor a magyar paraszt, a magyar földmunkás a 600 koronás napszám ellen az 50.000 koronás zsír idején szervezkedni akar, a szolgabíró az, aki odaáll minden csendőrével és minden hatalmával és megakadályozza ezt a szervezkedést. (Varsányi Gábor : Orvosilag meg kell vizsgáltatni azt, aki ilyet állit ! Tizenötezer korona napszámot fizetnek !) Amit mondottam, fentartom : a magyar földmunkásnak 600 koronás napidíjat fizetnek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Varsányi Gábor : Nem igaz 1 Hazudik, aki ezt mondja ! — Rothenstein Mór : Igaz ! — Sehandl Károly : Nem mondják meg sohasem, hogy hol ! — Varsányi Gábor : Credo, quia absurdum î) Elnök : Varsányi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (A szónok felé.) Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék általánosítani és a közigazgatást általánosságban ilyen dolgokkal meggyanúsítani. Ha a t. képviselő urnák ilyen ténybeli dologról van tudomása, méltóztassék azt konkrét formában előadni. (Felkiáltások a jobboldalon ; Hol volt?) Csendet kérek. Reisinger Ferenc : Méltóztassék megengedni, sokkal komolyabb, sokkal vérlázítóbb esetről van szó, semhogy engedjem magamat egyes képviselő urak durva közbeszólásai által zavarni. (Varsányi Gábor : Tiltakozom ellene ! Elég durva volt maga, barátom ! — Zaj.) Elnök : Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc : Varsányi képviselő ur azt kiáltotta ide, hogy : hazudott ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Háromszor is ! —• Rothenstein Mór : Rendreutasitást nem kapott !) Elnök : Kérdem Varsányi képviselő urat, Reisinger képviselő úrra méltóztatott ezt mondán ? (Nagy zaj.) Felszólítom Varsányi képviselő urat, nyilatkozzék, vájjon Reisinger képviselő úrra használta-e ezt a kifejezést? (Varsányi Gábor : Nem ő rá használtam, hanem azt mondottam, hogy aki a képviselő urnák ezt mondta, az hazudott, s az a bolondok házába való, azt megfigyelés alá kellene helyezni. (Nagy za] a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek 1 (Saly Endre : Ez volt a szüzbeszéd ! Rothenstein Mór: Ezt is súgták neki!) Reisinger Ferenc : Nagyon sajnálom, de ez a nagy türelmetlenség, amellyel beszédemnek ezt a részét méltóztatnak fogadni, valami olyasmit jelent, mintha bizonyos érdekeltség volna a dologban a képviselő urak részéről. (Putnoky Sándor : A hang és beállítás miatt !) Anélkül, hogy a mondat végét méltóztattak volna bevárni, véleményt mondanak és súlyos, goromba közbeszólásokkal élnek egyes képviselő urak. (Zaj a balközépen.) Elnök : Zsilinszky képviselő urat figyelmeztetem, hogy most Reisinger képviselő urat iileti a szó. (Zsilinszky Endre : Ez nem mesedélután.) Reisinger Ferenc : Mondatom kiegészítése az lett volna, — ha meg méltóztattak volna hallgat ni — hogy vannak vidékek, ahol a 600 koronás napszám mellett még van valami természetben