Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

,4 nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 4?1 járandóság. (Nagy zaj és jelkiáltások a jobboldalon : Az más ! — Erdélyi Aladár : Az a kérdés, hogy mennyi l) Akai mennyi, t. képviselő ur, semmiesetre sem annyi, hogy megélhetést nyújtana és hogy abból eladni lehessen. (Erdélyi Aladár : Ezt nem lehet mondani. Ezt nem fogadhatom el! — Farkas István : Kaszálásra szerződések vannak 2000 koronás napszám mellett koszt nélkül ! — Erdélyi Aladár : Az sem állhat meg, az is helytelen l — Zaj. Farkas István : De van szerződés. Januárban leszerződtek. — Ratiez Gyula : Kényszerítve vannak rá szegények ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni ! (Zaj.) Rothenstein képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni ! (Neubauer Ferenc : Ne súgjon, Rothenstein !) Reisinger Ferenc : Mélyen tisztelt kolléga ur, ugy is mint képviselő, ugy is mint volt kormánybiztos, (Neubauer Ferene : Nem akartam evvel megsérteni !) nekem nincs szükségem arra, hogy az elvtársaim súgjanak ugy, mint önnek. (Neubauer Ferenc : Nekem még sohasem súgtak !) T. Nemzetgyűlés ! Bárhogy méltóztatnak is takarni azt a szomorú állapotot, amelyet felhoztam, akár a jól rendezett derűvel, akár a tagadás álláspontjával, azt, amit mondtam, fentartom, és itt névszerint tudnám a túloldalon ülő egyik képviselő urat felhivni arra, hogy mondja meg, mi a napszám az ő birtokán, az ő falujában. (Erdélyi Aladár : Tessék !) Ha a képviselő ur feláll és megmondja, hogy mennyi napidíjat fizet napszámosainak, én azt el fogom hinni és akkor visszacsinálom azt, amit mondtam. Jöjjön be Hedry Lőrinc t. képviselő ur s mondja meg nekem, hogy milyen napszámot fizetnek az ő vidékén ! Hiszen nem állítottam, — ne méltóztassék ebbe erőszakkal belekeverni dolgokat — hog}

r az egész ország területén így van, hanem azt mondtam, hogy egyes vidékeken még ilyen napszámok is vannak. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy ez nincs igy, akkor visszavonom állításomat. (Zsilinszky Endre : Vannak bérmegállapitó bizottságok ! — Varsányi Gábor : Mondja meg a nevét annak a napszámosnak ! Gyerünk utána ! Az még csak nem is éhbér, jóformán egy pakli gyufának az ára ! — Farkas István : Én kimutattam, hogy négy arany fillért kaptak Î — Elnök csenget.) Nem arról van szó, hogy 600, vagy 2000 korona-e a napszám, mert hiszen lényegileg nem az a fontos, hogy az még egy kicsivel több-e vagy kevesebb. Az, hogy a magyar földmunkásságnak elsősorban azért, mert aratás idején is egész vidékeken munka nélkül maradtak, másodsorban azért, mert általánosságban kicsiny a napszám, nincs meg a szükséges megélhetési alapja, olyan tény, amelyet a képvsielő ur sem tagadhat. (Zsilinszky Endre : Azt nem is tagadtam, hogy egyes helyeken igy van.) Ez köztudomású és nyilvánvaló. Most tehát arról van szó, hogy azért megyünk a szolgabírói uralom ellen, . . . (Nagy. zaj.) Elnök ; Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni ! Reisinger Ferenc : . . . ahogyan azt a képviselő urnák meg akartam magyarázni, (Zsilinszky Endre : A szolgabírónak élihez semmi köze !) mert az általa szinte kirakatból védett népréteget, a legmagyarabb népréteget, a magyar földmunkásságot az agrártőke oly súlyos mértékben zsákmányolja ki, hogy nincs meg a becsületes mindennapi megélhetése. A keresztény földbirtokos ezt épugy teszi, mint a zsidó ; egyik helyen a zsidó fizet többet, másik helyen a keresztény. Ebben azután nemcsak a zsidó és keresztény, hanem a kikeresztelkedett és visszakeresztelkedett is nagyon megértik egymást. Ők gazdagodnak, a magyar földmunkásság pedig napról-napra pusztul. (Zsirkay János : Minden vonalon elitéljük a visszaélést. — Zaj.) Ennek az állapotnak a megszüntetését akarjuk azzal, hogy a földmunkásságot szervezetbe tömörítsük. Amennyiben a kormány által készített törvények nem elégségesek a gyakorlatban a legmagyarabb népréteg, a földmunkásság érdekeinek megvédésére, a szakszervezetekkel akarjuk ezt pótolni, de a szervezkedést a szolgabírói kar az egész vonalon egyöntetűen akadályozza meg. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő ural, méltóztassék lehetőleg a törvényjavaslat anyagáról beszélni ! (Helyeslés jobbfelől.) Reisinger Ferenc : Bocsánatot kérek, igaztalan az önök felzúdulása, mert én szakszerűen kezeltem ezt a törvényjavaslatot, mellékszempontokat nem igyekeztem belezavarni, de a közbeszólások áradatával kényszeritettek és toltak afelé, hogy bizonyos válaszokat adjak a képviselő uraknak. Ezennel engedelmeskedem is az elnöki felszólításnak és visszatérek a javaslat boncolgatására, mert hiszen erről is van elég beszélni való, nincs szükségem arra, hogy kölcsönkérjek érveket és oly területekre menjek, ahol ujabb, nem idetartozó érveket találok ez ellen a kormányzati rendszer ellen. Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk erről az oldalról, akkor olyan megnyilatkozásokat hallottunk, amelyek engem arra kénysz érit ének, hogy bizonyos dologgal foglalkozzam. Nevezetesen Propper képviselőtársam tegnapi beszéde alatt a túlsó oldalról obyan közbeszólások hangzottak el többizben, hogy igazolja, mutassa meg a valóságban azt, hogy itt olyan adópolitika folyik, amely az adózó néprétegeket megnyomorítja. Engedve ennek a felszólításnak, most anélkül, hogy eltérnék e törvényjavaslat bírálatától, gyakorlati példákkal fogom ezt bebizonyítani. Méltóztatnak tudni, hogy — amint a javaslat is mondja — a kényszerkölcsönelőleget az 1923. évi jövedelem- és vagyonadó alapján rójják ki s hogy ez a kölcsönelőleg annak az adónak négyszerese, illetőleg hatszorosa, a kölcsön végösszege pedig a javaslat, illetve a már kiadott rendelet szerint annak tiz-, illetőleg tizenötszöröse lesz. Annakidején figyelemmel kisértem az 1921—22 és 1923. évi adókivetés lebonyolítását és arról győződtem meg — amit egyébként az idevonatkozó rendelet is lehetővé tesz, — hogy az 1920. évi XXIII. törvénycikk végrehajtására 1921. évben kiadott 52.000 számú végrehajtási utasítás ugy intézkedik, hegy az adóösszeiró, illetve adófelszólamlási bizottságok részben a pénzügyigazgatóság, részben a főispán javaslatára a pénzügyminister, illetve a belügyminister által neveztet-