Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-259
A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 475 bevezetése tehát az, amit a munkabérek valorizációjának nevezhetünk. Én főként azért nem járulhatok hozzá ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedéséhez, mert azt látom, hogy a kormány ebben ujabb attakot vezet a dolgozó magyar néprétegek ellen, amennyiben a különböző valorizált adónemek bevezetése után idejön a jegyintézeti ügyletek takarékkoronaalapra való helyezésével és valorizál közgazdasági életünk egyéb részeiben is, de nem gondoskodik arról, hogy a dolgozó tömegek szintén megkapják a manuk létminimumát index, azaz valorizált fizetés által. Voltak, akik a valorizációnak ezt a módját elvben azért fogadták rokonszenvvel, mert feltételezték, hogyha a valorizációnak ez az első lépése megtörténik, azután a többi is következik, végül talán a munkabérek valorizációja is. Én a gyakorlatban nem látok ebben az irányban való haladást. Ez a törvény némileg már ki van próbálva, hiszen méltóztatik tudni, hogy a rendelettől, amely a valorizációt a gyakorlatban is életbeléptette, már tanulságokat vonhatunk le. Mikor ugyanis a rendelet megjelenése után tőzsdei krach következett, más bajok is történtek. Ezek közül egyik legfontosabb az, hogy megállott a kereskedelmi élet. (Ugij van! a szélsőbaloldalon.) Az üzletemberek ma üres boltban spekulálnak nem a szebb jövő, hanem a szebb múlt felett. Minthogy ez a rendelet tehát a termelést sújtotta gyakorlatilag s igy nincs vállalkozás, nemcsak a munkanélküliség szaporodik, hanem a keresetek sem emelkednek s ez circulus vitiosust teremt az egész vonalon, ez igy forog körbe-körbe, mialatt a kormány az előadó úron keresztül azt bizonyítgatja, hogy ezután majd jön egy másik valorizáció, a munkabérek valorizációja. Honnan jön és hogyan jön ? Ennek a rendeletnek kapcsán olyan közgazdasági helyzet állott elő, amely lerombolja még azokat a termelési lehetőségeket is, amelyek eddig megvoltak ebben a csonka országban. Ezek után nem hihetek abban a kormány-optimizmusban, hogy a valorizáció be fog következni a munkabérek és fixfizetések terén is. (Fábián Béla : Hogyne, egy visszafelé való valorizáció ! — Rothenstein Mór : Ez a kormánynak nincs eszében sem !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Ennek a művésziesen rövidre szabott, művésziesen semmitmondó és a rendeletek egész tömegének utat nyitó törvényjavaslatnak indokolásához is van egypár szavam. Azt mondja ennek a javaslatnak indokolása (olvassa) : »Sajnos azonban koronánk értékelésében a legutolsó napokban olyan indokolatlan zuhanás következett be, amely, ha erélyes intézkedésekkel gátat nem vetünk, közgazdasági és pénzügyi helyzetünket teljesen felfordíthatja.« (Fábián Béla : Négy esztendő következménye ez !) Nem hiszem, hogy a kormány ezt komolyan gondolja. Azt hiszem, hogy a kormánynak unalmában kevés dolga közben egyszerűen a viccfaragásra szánta rá magát. (Fábián Béla : Legalább jobb vicceket faragna !) Itt négy és fél vagy öt éve egy gazdasági folyamat, rothadás mutatkozik, (Ügy van ! a szélsőhaloldalon.) amelyet ezzel a naiv kis kerettörvénnyel a kormány meg akar állítani. Ilyen mélyreható rettenetes zuhanás, ezzel a 4—5 szakaszos bátortalan, semmitmondó, igazságtalan törvényecskével akar a kormány rendbehozni ? Lehet ezt komolyan venni ? (Klárik Ferenc : Politikai vicc 1) Ezek után csodálkozhatunk azon, hog}^ egyes képviselő urak ezt kormányzási operettnek nevezik, mint ahogy ezt ma hallottam ? Van e javaslat indokolásának egyéb mulatságos része is. Azt mondja (olvassa) : »Magyarországon a pénz értékének átalakulását nem befolyásolta olyan rendkívüli esemény, mint tette ezt pl. Németországban a Ruhr-vidék megszállása és az ezzel kapcsolatos körülmények.« Itt megint csak meg kell állanom egy pillanatra. Hiszen ezt mondtuk örökké erről az oldalról, és míg nem voltunk itt, kívülről, hogy ne méltóztassék örökké Németországra hivatkozni, mert Németországnak olyan nagy bajai voltak, amilyenekkel mi — hogy egy stílszerű kifejezést használjak — hála Istennek, nem vagyunk megterhelve. Nekünk nem volt ruhrvidéki megszállásunk, (Fábián Béla : Gazdaságilag megszállt bennünket a kurzus !) mint a németeknek van. A kormány javaslatának indokolása ezután egészen nagyszerűen azt mondja : »s az ezzel kapcsolatos körülmények«. Maga a kormány elismeri, hogy ilyenek itt nem voltak, de nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit tart a kormány »ezzel kapcsolatos körülmény«-nek Németországban. Szerintem ' pénzügyi szempontból ezzel kapcsolatos az az igen hatalmas körülmény, hogy Németországnak rengeteg összegeket kellett jóvátételre fizetnie. Hogy Magyarországnak kellett-e vagy nem kellett, azt nem tudom. (Klárik Ferenc : Nincs költségvetés, nem tudunk semmit I) Állandóan hallom azonban azt, hogy rengeteg állatot vittünk ki jóvátétel céljára. (Rothenstein Mór: Azért még vannak itt állatok ! — Klárik Ferenc : Azokat nem viszik ki, az a baj !) Méltóztatott már erről a kormánynak jelentést tenni? Hát módomban van nekem detektiveket alkalmazni arra, hogy felderítsem a kormánynak és a túloldalnak, az uralkodó pártnak ténykedéseit és manipulációit? (Halász Móric : Peyer Káról} 7 is megmondja, hogy mennyi szén megy Szerbiába 1) Ehhez sem időm, sem kedvem nincs, az azonban bizonyos, hogy ebben a nemzetgyűlésben már többször hivatkoztak a jobboldalon és a baloldalon képviselő urak a jóvátételre, most pedig azt mondja a kormány, hogy Magyarországnak nincsenek meg azok a súlyos körülményei, amelyek Németországnak megvannak. Hát ez borzasztó nagy, önmaga által kiállított szegén\ T ségi bizonyítványa a kormánynak pénzügyi szakértelmetlenségéről. Nem vagyok vele tisztában, volt-e már eddig jóvátétel. Azt mondják, állatokat vittek ki az országból, de a javaslat indokolása után igazán nem tudom, hogy volt-e jóvátétel vagy sem, mert erre nézve megfelelő jelentés nincs. Nem tudom, hogy nem egyszerűen azért mondták-e nekünk, hogy van jóvátétel állatkivitel formájában, hogy sajnáljuk a tizezerhoidas mágnásokat. Ne méltóztassanak rossz néven venni, de annyit sirtak az ezerholdasok ebben a nemzetgyűlésben is, hogy szinte indíttatva érzem magam, hogy pártomban gyüjtőivet fektessek fel a szegény, nyomorba jutott tizezerholdasok felsegitésére. A javaslat 4. pontjára vonatkozó indokolás azt mondja a könyszerkölcsönre vonatkozólag, hogy az nagyon lényeges »azokra a rendkívül fontos állami érdekekre való tekintettel, amelyek 69*
