Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

474 À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. belül február 18., 19., 20., 21-ike táján, azon a bizonyos szombati és hétfői börzenapon, amikor a rendelet megjelenése előtt a tőzsdén az értékpapírok árai magasra kezdtek emelkedni, illetékes körök azt mondották, hogy megkezdődött a magyar értékpapírok átértékelése, hozzáigazodása a magyar pénzhez. És ugyanakkor, amikor ezen a szombati napon ez a bizonyos átértékelés a tőzsdén megkezdődött, a kisexisztenciáknak, a magántisztviselőknek, köztisztviselőknek, kisiparosoknak, kiskereskedőknek egész seregei és tömegei vándoroltak a tőzsdére, (Erdélyi Aladár : Magánforgalomban.) hogy ott azt a bizonyos kis, esetleg meglévő penzfölöslegüket konzerválják, (Ilothenstein Mór : Magánforgalom a zugligetben ! — Erdélyi Aladár : A bankoknál !) megjavítsák, vagy pedig ott némi keresetpótlást szerezzenek. Itt azonban történt valami. Én olyan vádakkal előállani nem szeretek, amelyeket bizonyítani nem tudok. Azt majd az utókor lesz hivatva eldönteni, hogy itt mi történt, mert ma, amikor a kivételes törvények korszakát éljük, akkor olyan közgazdasági tényezőknek jobban sikerült belátni ez alá a lepel alá, amelyet itt hivatalos közgazdasági vezetésnek neveznek ; majd azoknak alkalmuk és módjuk lesz rávezetni az utókort arra, hogy mi történt. Én csak érzem és látom, hogy itt történt valami. (Erdélyi Aladár : Gazemberség ! Egész nyugodtan kimondhatja !) Gazemberség, az egészen bizonyos, hogy történt Óriási, szédületes nagy gazemberség történt. Kifosztották az ország lakosságának igen tekintélyes részét. A munkásosztályt alapjában véve ez a tőzsdei utón való kifosztás közvetlenül nem érdekli, azonban rengeteg olyan kisexisztenciát érint, amelyek nem épen a saját hibájukból kerültek oda. A munkásosztályt is igen súlyosan érinti ez közvetett utón. Amikor ilyen nagy kapitalista termelési rendszerben élünk, ezzel a munkásosztálynak is számolnia kell, mert annak bizonyos megnyilvánulásai, kilengései sokszor szöges ostorral csapnak végig e szerencsétlen munkásrétegen, amely közvetlenül nincs ugyan belekapcsolódva ebbe a csúf, aljas manőverbe és játékba. Hogy itt hatalmas, nagy gazság történt, hogy egy egész csomó kisexisztenciának máról-holnapra, " 24 óra alatt való kifosztása történt meg, ez nem titok, ezt mindenki elmondhatja, ezt én is látom. Szombaton még verték fel a tőzsdén az árakat, még özönlöttek a kisemberek a tőzsdére, amikor pedig ez a javaslat már készen volt, már a zsebben volt. Ez az, amit nem tudok kimondani, mert nincs rá bizonyítékom. Azt nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi történt, de annál súlyosabb gyanú él bennem arra nézve, hogy e rendelet létezéséről, ennek születéséről, jöveteléről tudnia kellett olyan közgazdasági tényezőknek, amelyek azután aljas módon és a kormány hibájából kihasználták ezt a gyalázatos alkalmat és nyomorba döntöttek ezreket és ezreket ebben az országban. Amikor itt tervszerűen kezdték a híreket elhelyezni, hogy a magyar részvények átértékelése megkezdődött — még pénteken és szombaton — akkor még sereglettek az emberek a tőzsdére, pedig akkor már ez a javaslat zsebben volt és tudták, hogy ez a javaslat hétfőn vagy kedden megjelenik és hogy óriási krach fog bekövetkezni. (Erdélyi Aladár : Nagyon könnyű azt megtudni, hogy kinek volt erről tudomása ! Aki eladott, az tudta !) Nekem nincs ahhoz időm, hogy ez után szaladgáljak. Én teljesen kielégítettnek tartom kíváncsiságomat, amikor látom azt, ami itt történt. Csak politikai pikantéria és csemege lenne már, hogy azt is megtudjam, hogy X. ur árulta-e el ennek a javaslatnak a jövetelét, vagy mibenlétét, vagy Y. ur és milyen összeköttetések alapján szivárgott ki ez a nyilvánosságba. Kétségtelen azonban az, hogy amikor ide, ebbe a nagy közgazdasági kérdésbe, ebbe a valorizációs "javaslatba belekeverednek a különböző intézmények részvénypapirjai és ezzel párhuzamosan azt látom, hogy a közgazdasági életben ilyen hadjárat keletkezik már a rendelet jövetelére, a rendelet illatára, —- hogy igy fejezzem ki magamat —• akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot még igy csak nagyjában is, általánosságban, elvileg is elfogadhassam. Mert hiszen egészen más kérdés, hogy magának a valorizációnak hive vagyok-e, vagy nem. Én kijelentem azt, hogyha a valorizációt a kormány minden vonalon megcsinálja, én a valorizációnak ezt a formáját üdvözölni fogom. Ha valorizáljuk az állami hiteleket és ennek kapcsán szinte önkéntelenül tételes törvény nélkül valorizáljuk a kereskedelemben és iparban is a fizetéseket és ezáltal az élelmiszerek, a közszükségleti cikkek áralakulását is befolyásoljuk, akkor körülbelül azt mondhatnám, hogy a közgazdasági életnek tekintélyes részét már valorizáltuk. Ez a törvényjavaslat nem határozza meg egész világosan, — ez is pongyolaságát mutatja a javaslatnak és nagyon tág" voltát ennek a kerettörvénynek, ennek hiányosságát jelenti, — hogy a valorizációt milyen mértékben tartja megengedhetőnek. Ebben a javaslatban, t. előadó ur, — én elolvastam ezt a javaslatot, amint méltóztatik látni — benne van az, hogy a magyar jegyintézet által kötött üzleteket valorizálják. Ne méltóztassanak nekem azt mondani, hogy önök nem tudják, hogy az üzletek valorizálása által a közgazdasági életben sok minden más valorizálódik. Ugyanakkor, amikor a valorizáció által drágább lesz a munkás cipője, a magánalkalmazott inge, kalapja, kenyere, az állam elfelejt gondoskodni arról, hogy annak a munkásnak vagy magánalkalmazottnak munkabérét és jövedelmét is valorizálják. Ebben látjuk mi a nagy sérelmet, és ez nem kerülheti el a mi figyelmünket. (Temesváry Imre előadó : Nem lehet !) Bocsánatot kérek, t. előadó ur, ne tessék megharagudni, ha e másodszori vagy harmadszori közbeszóíásra kissé keményebben felelek. Miért méltóztatott vállalni az előadói tisztséget, ha nem méltóztatik tudni, hogy pártunk ezt a valorizációt X esetben követelte és meg is mondtuk annak idején ennek a módját, amellyel ezt keresztül lehet vinni. Mi az indexrendszer? Nem enyéb, mint a valorizáció. Az adónak valorizált alakja a forgalmi adó, mert percentszerüleg veszik be az áru eladási értékének megállapításába az adót. Ez időről-időre valorizálódik az állam számára. Ha tehát ugyanilyen alapon, a drágaság emelkedésének, pénzünk leromlásának megfelelőleg időről-időre, hétről-hétre bizonyos kaptafa, bizonyos indexszám alapján emeljük a munkabéreket, akkor ugyanazt csináljuk, amit az állam csinál adóbevételeivel ; valorizálunk. Az indexrendszer