Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

474 À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. belül február 18., 19., 20., 21-ike táján, azon a bizonyos szombati és hétfői börzenapon, amikor a rendelet megjelenése előtt a tőzsdén az érték­papírok árai magasra kezdtek emelkedni, illetékes körök azt mondották, hogy megkezdődött a ma­gyar értékpapírok átértékelése, hozzáigazodása a magyar pénzhez. És ugyanakkor, amikor ezen a szombati napon ez a bizonyos átértékelés a tőzs­dén megkezdődött, a kisexisztenciáknak, a ma­gántisztviselőknek, köztisztviselőknek, kisiparo­soknak, kiskereskedőknek egész seregei és tömegei vándoroltak a tőzsdére, (Erdélyi Aladár : Magán­forgalomban.) hogy ott azt a bizonyos kis, esetleg meglévő penzfölöslegüket konzerválják, (Ilothenstein Mór : Magánforgalom a zugliget­ben ! — Erdélyi Aladár : A bankoknál !) meg­javítsák, vagy pedig ott némi keresetpótlást sze­rezzenek. Itt azonban történt valami. Én olyan vádakkal előállani nem szeretek, amelyeket bi­zonyítani nem tudok. Azt majd az utókor lesz hivatva eldönteni, hogy itt mi történt, mert ma, amikor a kivételes törvények korszakát éljük, akkor olyan közgazdasági tényezőknek jobban sikerült belátni ez alá a lepel alá, amelyet itt hivatalos közgazdasági vezetésnek neveznek ; majd azoknak alkalmuk és módjuk lesz rávezetni az utókort arra, hogy mi történt. Én csak érzem és látom, hogy itt történt valami. (Erdélyi Aladár : Gazemberség ! Egész nyugodtan kimondhatja !) Gazemberség, az egészen bizonyos, hogy történt Óriási, szédületes nagy gazemberség történt. Kifosztották az ország lakosságának igen tekin­télyes részét. A munkásosztályt alapjában véve ez a tőzsdei utón való kifosztás közvetlenül nem érdekli, azonban rengeteg olyan kisexisztenciát érint, amelyek nem épen a saját hibájukból kerül­tek oda. A munkásosztályt is igen súlyosan érinti ez közvetett utón. Amikor ilyen nagy kapitalista termelési rendszerben élünk, ezzel a munkásosztálynak is számolnia kell, mert annak bizonyos megnyil­vánulásai, kilengései sokszor szöges ostorral csap­nak végig e szerencsétlen munkásrétegen, amely közvetlenül nincs ugyan belekapcsolódva ebbe a csúf, aljas manőverbe és játékba. Hogy itt hatal­mas, nagy gazság történt, hogy egy egész csomó kisexisztenciának máról-holnapra, " 24 óra alatt való kifosztása történt meg, ez nem titok, ezt mindenki elmondhatja, ezt én is látom. Szomba­ton még verték fel a tőzsdén az árakat, még özön­löttek a kisemberek a tőzsdére, amikor pedig ez a javaslat már készen volt, már a zsebben volt. Ez az, amit nem tudok kimondani, mert nincs rá bizonyítékom. Azt nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi történt, de annál súlyosabb gyanú él bennem arra nézve, hogy e rendelet léte­zéséről, ennek születéséről, jöveteléről tudnia kellett olyan közgazdasági tényezőknek, amelyek azután aljas módon és a kormány hibájából ki­használták ezt a gyalázatos alkalmat és nyomorba döntöttek ezreket és ezreket ebben az országban. Amikor itt tervszerűen kezdték a híreket elhe­lyezni, hogy a magyar részvények átértékelése megkezdődött — még pénteken és szombaton — akkor még sereglettek az emberek a tőzsdére, pedig akkor már ez a javaslat zsebben volt és tudták, hogy ez a javaslat hétfőn vagy kedden megjelenik és hogy óriási krach fog bekövetkezni. (Erdélyi Aladár : Nagyon könnyű azt megtudni, hogy kinek volt erről tudomása ! Aki eladott, az tudta !) Nekem nincs ahhoz időm, hogy ez után szaladgáljak. Én teljesen kielégítettnek tartom kíváncsiságomat, amikor látom azt, ami itt tör­tént. Csak politikai pikantéria és csemege lenne már, hogy azt is megtudjam, hogy X. ur árulta-e el ennek a javaslatnak a jövetelét, vagy miben­létét, vagy Y. ur és milyen összeköttetések alap­ján szivárgott ki ez a nyilvánosságba. Kétségtelen azonban az, hogy amikor ide, ebbe a nagy köz­gazdasági kérdésbe, ebbe a valorizációs "javas­latba belekeverednek a különböző intézmények részvénypapirjai és ezzel párhuzamosan azt látom, hogy a közgazdasági életben ilyen hadjárat kelet­kezik már a rendelet jövetelére, a rendelet illa­tára, —- hogy igy fejezzem ki magamat —• akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a tör­vényjavaslatot még igy csak nagyjában is, álta­lánosságban, elvileg is elfogadhassam. Mert hi­szen egészen más kérdés, hogy magának a valo­rizációnak hive vagyok-e, vagy nem. Én kijelen­tem azt, hogyha a valorizációt a kormány minden vonalon megcsinálja, én a valorizációnak ezt a formáját üdvözölni fogom. Ha valorizáljuk az állami hiteleket és ennek kapcsán szinte önkén­telenül tételes törvény nélkül valorizáljuk a ke­reskedelemben és iparban is a fizetéseket és ezáltal az élelmiszerek, a közszükségleti cikkek áralaku­lását is befolyásoljuk, akkor körülbelül azt mond­hatnám, hogy a közgazdasági életnek tekintélyes részét már valorizáltuk. Ez a törvényjavaslat nem határozza meg egész világosan, — ez is pongyolaságát mutatja a javaslatnak és nagyon tág" voltát ennek a kerettörvénynek, ennek hiányosságát jelenti, — hogy a valorizációt milyen mértékben tartja megengedhetőnek. Ebben a javaslatban, t. előadó ur, — én elolvastam ezt a javaslatot, amint mél­tóztatik látni — benne van az, hogy a magyar jegyintézet által kötött üzleteket valorizálják. Ne méltóztassanak nekem azt mondani, hogy önök nem tudják, hogy az üzletek valorizálása által a közgazdasági életben sok minden más valorizálódik. Ugyanakkor, amikor a valorizáció által drágább lesz a munkás cipője, a magán­alkalmazott inge, kalapja, kenyere, az állam elfelejt gondoskodni arról, hogy annak a munkás­nak vagy magánalkalmazottnak munkabérét és jövedelmét is valorizálják. Ebben látjuk mi a nagy sérelmet, és ez nem kerülheti el a mi figyel­münket. (Temesváry Imre előadó : Nem lehet !) Bocsánatot kérek, t. előadó ur, ne tessék meg­haragudni, ha e másodszori vagy harmadszori közbeszóíásra kissé keményebben felelek. Miért méltóztatott vállalni az előadói tisztséget, ha nem méltóztatik tudni, hogy pártunk ezt a valorizációt X esetben követelte és meg is mondtuk annak idején ennek a módját, amellyel ezt keresztül lehet vinni. Mi az indexrendszer? Nem enyéb, mint a valorizáció. Az adónak valorizált alakja a forgalmi adó, mert percentszerüleg veszik be az áru eladási értékének megállapításába az adót. Ez időről-időre valorizálódik az állam számára. Ha tehát ugyanilyen alapon, a drágaság emelke­désének, pénzünk leromlásának megfelelőleg időről-időre, hétről-hétre bizonyos kaptafa, bizo­nyos indexszám alapján emeljük a munkabéreket, akkor ugyanazt csináljuk, amit az állam csinál adóbevételeivel ; valorizálunk. Az indexrendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom