Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-259
A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi már dus hó 20-án, csütörtökön. 473 parlament vezet, hanem egy tipikus osztályparlament, akkor én megnyugtatónak fogadnám el ennek a törvényjavaslatnak ezt a kijelentését, az időközben kiadott rendelet azonban az én felfogásom szerint ezt megcáfolja, a javaslatnak ezt az állitását meghazudtolja. Mert abban a politikai viszonylatban, amelyben ez a nemzetgyűlés ősszehozatott és együtt van, én nem tartom a kormánytól függetlennek a takarékkorona megállapítására kirendelt testületet. T. i. a m. kir. ministerium 1411/1924. M. E. számú rendelete, amely ezt azután immár a gyakorlatba átültette, a következőképen szól (olvassa) : »A bizottság a m. kir. állami jegy intézet képviselőjéből, mint elnökből és a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsának, a budapesti kereskedelmi és iparkamarának egy-egy képviselőjéből áll. Ez a bizottság magát szükség esetében szakférfiakkal kiegészítheti. A bizottság eljárását a m. kir. pénzügyminister a bizottság tagjainak meghallgatása után rendelettel szabályozza.« Ez a rendelet már megmutatja világosan, hogy az a bizonyos testület, amely a takarékkorona értékének megállapítását lényegében eszközli, a kormánytól független-e vagy nem, eltekintve attól, hogy nem tudom, kik lesznek, milyen társadalmi rétegből, milyen érdekeltségekből kerülnek ki azok az úgynevezett szakférfiak, akikkel ez a takarékkorona-értékmegállapító bizottság kiegészítheti magát, sőt azt sem tudom, hogy egyáltalán szakemberek lesznek-e ezek vagy sem, de a rendelet mondja. Azt azonban, hogy én elhigyjem, hogy akár az iparkamara elnöke, akár a tőzsdetanács elnöke a kormánytól, ettől a kormánytól minden tekintetben teljesen független lenne, ne méltóztassanak tőlem követelni. A kormánynak, különösen olyan kormánynak, amelynek a joguralmához nagyon sok tekintetben szó fér, ezer eszköz áll rendelkezésére, hogy azokat a férfiakat, akik itt a rendelet szerint a takarékkoronának az értékviszonyát megállapítják, befolyásolhassa. Én pedig a magam részéről ebben egész határozottan komoly veszélyt látok. Veszélyt látok egyszerűen azért, mert sem a törvényjavaslat, sem az előzőleg kibocsátott rendelet nem határozza meg a számítási módot, legalábbis nem határozza meg olyan nagy mértékben, egész teljességében, mint ahogy az a valóságban történik. Mint törvényhozó, itt újra csak abba a kellemetlen helyzetbe kerülök, hogy megint csak újságcikkek rossz vagy jó értesültségére vagyok utalva. Csak újságcikkekből bírtam megállapítani, hogy a számítási mód, ahogyan a takarékkorona értékviszonyát ez a bizottság meg fogja állapítani, a következő (olvassa) : »A takarékkorona számítási módja meglehetősen titokzatos, a nyilvánossággal annak részleteit nem közlik. Annyit tudunk felőle, hogy a zürichi és a bécsi jegyzés, a svájci frank és a dollár, továbbá valami hat arbitrázspapir, állítólag a Salgó, a Ganz-Danubius, a Magyar Hitel, az Osztrák Hitel, a Kereskedelmi Bank és az Első Magyar Biztosító részvényei képezik a takarékkorona értékmegállápitásának alapját.» T. Nemzetgyűlés ! A zürichi jegyzés, a bécsi jegyzés magában véve nem lehet az aszilárd alap, amelyre minden más melléktekintet nélkül feltétlenül építeni lehetne. Ezt én a pénzügy minister úrtól s a kormány egyes tagjaitól hivatalos működésük közben és nem hivatalos működésük közben is X-esetben hallottam. Magam is elfogadom ezt. Ha azonban ez igaz, akkor még sokkal inkább igaz az, hogy értékpapírokra, arbitrázsértékekre még kevésbé ajánlatos rábízni egy ország pénzének, fizetési eszközének sorsát. Hiszen méltóztatnak tudni, mi az az arbitrázspapiros. Az arbitrázspapiros az, amit külföldön is, Bécsben is és Budapesten is jegyeznek a tőzsdén, illetőleg a kettő közötti differencia ; azt hiszem, valami ilyesmi az arbitrázsérték. (Erdélyi Aladár : Nem akarod elárulni, hogy értesz hozzá !) Azok a papírok, amelyeket a külföldi és belföldi tőzsdéken is jegyeznek ; valami ilyesmi lehet az arbitrázspapír. Én tőzsdézni nem igen szoktam, ne méltóztassék mosolyogni tehát azon . . . (Erdélyi Aladár : Nem ezen mosolygok.) Hanem? (Derültség. — Erdélyi Aladár : Ugy teszel, mintha nem tudnád !) Ezzel együtt azt is méltóztatnak tudni, hogy ezek az arbitrázspapirok egyszerű közönséges börzemanipulációknak vannak erős mértékben alávetve. Tudomásom van arról, hogy ugyanaz a spekuláns, aki a bécsi tőzsdén elad, ugyanakkor vagy azután elad a magvar tőzsdén, vagy megfordítva. (Rothensíein Mór: Az egyik helyen elad, a másikon vesz ! — Erdélyi Aladár : Látod, ott már jobban értik !) Ugy van ! Méltóztassanak megengedni, hogy bár mi ingyen részvényeket nem kaptunk, ezeket a dolgokat mégis csak ismerhetjük, mert megtanulhattuk könyvekből vagy más módon. Amikor tehát egyetlen spekuláns ezeknek az arbitrázspapiroknak árfolyamát lejebb vagy feljebb billentheti aszerint, amint az ő érdekei megkívánják, akkor én a magam részéről nemcsak hogy el nem fogadhatom, hanem nemzetgazdaságiam szempontból végtelenül veszedelmesnek is tartom, hogy a magyar koronának, illetőleg a takarékkoronának értékét ilyen ingatag alapra helyezzük, néhány bécsi tőzsdeügynök, vagy akár magyar tőzsdés spekulációjának alapjává odadobjuk. Mert ezzel nemcsak az történik, hogy a takarékkorona értéke le- vagy f elhullani zik, hanem tekintettel arra, hogy a magyar királyi jegyintézet által kötött ügyletek végigvonulnak egész kereskedelmi életünkön, a bankoknak kiadott hitelek s a bankok által a kereskedőknek és gyárosoknak tovább adott hitelek a közszükségleti cikkek árhullámzását is előidézik. Népélelmezési, népruházkodási, megélhetési szempontból s a dolgozó tömegek létének szempontjából nem közömbös az, hogy a takarékkoronának értéke a mai napon öt ponttal lejebb vagy feljebb ugrott-e. Ha a takarékkorona csak annyit jelentene, hogy egy terminus technikussal a magyar közgazdasági" életbe, illetőleg a magyar szótárba több iktattatott be és azután több semmi, akkor én a magam részéről teljesen nyugodt lélekkel térnék napirendre a dolog felett, azonban meg vagyok róla győződve, hogy nem igy van, mert — hiszen a rendelet alapján előállott gazdasági élet már dögönyöz bennünket — már érezzük ennek visszahatását. A magam részéről tehát azt, ami ezen a téren történik egy bűnös könnyelműséggel, meggondolatlanul, hevenyészve összefércelt törvényjavaslat alapján, olyan szerencsétlen közgazdasági lépésnek tartom, amelyet hosszú időn keresztül nem lehet majd jóvátenni. Hiszen méltóztatnak rá emlékezni hogy nem nagyon régen, ugy körül» NAPLÓ XXI. ri M
