Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. fentartja. Röviden be fogom ezt bizonyítani. Az idő előrehaladott volta miatt, csak pár adatot fogok a nemzetgyűlés elé tárni. (Halljuk ! Hall­juk !) Ennek az országnak van 24 szénbányája. Méltóztassanak figyelmükre méltatni az általam előadandó adatokat, mert ezekben az adatokban él nálunk meg a kapitalizmus. A 24 szénbánya közül a Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozik 8 szénbánya, a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe tartozik 4, az Angol Bank érdek­körébe tartozik 4 és a Dunagőzhajózási Társaság érdekkörébe tartozik 3 szénbánya. Mint látható, 19 szénbánya 4 hatalmas gazdasági tényező kezé­ben van. A 19 szénbánya között azonban ott van a Magyar Altalános Kőszénbánya és a Salgótarjáni Kőszénbánya, úgyhogy eszerint egész szénterme­lésünk 80%-a felett a Magyar Általános Hitelbank és a Kereskedelmi Bank diszponál. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hozzátehetem ehhez, hogy ez alatt értendők : az Ullmann- és a Chorin-család. Fel kell hivnom most az önök figyelmét a következő dologra. A legutóbbi három év alatt körülbelül 200 millió métermázsa szenet teimeltek ki ezek a bányák. A szén önköltségi ára és eladási ára tekintetében a helyzet az, hogy minden métermázsa szénen a bányák körülbelül egy­negyed aranykoronával többet nyertek most e három év alatt, mint amennyit nyertek a béké­ben, vagyis illegitim nyereséghez jutottak, körül­belül 14 aranykoronához métermázsánként, ami három év alatt körülbelül 50 millió aranykorona illegitim nyereséget jelent. Kérdem önöktől, hol van a nagybirtokososztálynak és a kisgazda­társadalomnak a kezében az az eszköz, amellyel ilyen metódus mellett illegitim hasznokat szerez­het magának? De kérdem, hol van az a kormány, amely ezeket az illegitim hasznokat nem látja és amely­nek nincs érzéke aziránt, hogy ezen a rettenetes hasznon keresztül az egész fogyasztóközönséget, de magát az ipart is nagy gáncs és akadályoztatás éri. Ha kell ennek a nemzetnek regenerálása végett pénzt előteremteni, miért kell sajnálni ezeket a tényezőket 1 Miért kell kímélni ezeket és azt a birtokos közönséget, amelytől két évvel ezelőtt kivettük a vagyonváltságot és amely nagy­birtokostársadalom vagyonából kihasítottunk bir­tokpolitikai célokra 400—500 ezer hold földet ! Ez a nemzet konzervatív szellemének megfelelő pénzügyi politika, az a politika, amely az önök felfogásával, helyeslésével is találkozik? Ezt nem Íriszem. Teljes tudatában vagyok annak, hogy önök a lelkük legmélyén époly forrongásban vannak, mint én, ezen a rettenetes szabálytalan­ságon és igazságon keresztül, amely éri önöket és önökkel együtt a nemzet túlnyomó többségét. Mondom, három nagy bank rendelkezik, —_ vagy talán azt mondhatnám, hogy kettő, mert az Angol-Magyar Bank szénbányái jelentéktele­nek, — tehát két nagy bank és pár előkelő zsidó­család rendelkezik Magyarország egész szénterme­lése felett, rendelkezik Magyarországon sok tíz­ezer munkás felett s a fogyasztás és az árak meg­állapítása szempontjából' rendelkezik az egész ipar és kereskedelem felett is. De kérdezem önök­től, méltóztattak-e csak egyszer - hiszen kell, évi március hó 20-án, csütörtökön. 469 hogy önök a nagybirtok-problémának is még­vizsgálói legyenek, hiszen sokan vannak önök között nagybirtokosok — próbálták-e önök meg­vizsgálni csak egyszer a szénbányák termelési viszonyait. (Graeffl Jenő) : A birtokos kezén meg­bukott !) De ezek nem buktak meg. (Graeffl Jenő : Ott vannak a milliárdosok a háta mögött !) Ez megint más probléma, (Gömbös Gyula : Ne tér­jünk a mellékvágányra !) maradjunk csak a köny­szerkölcsön problémájánál. Van itt más kérdés is, amely szintén kell, hogy önöket érdekelje, akik nagybirtokosok. Méltóztatnak tudni, hogy az országban 11 cukorgyár van. Ebből a 11 cukor­gyárból a Magyar Általános Hitelbank kezén van négy gyár, a "báró Hatvány és a báró Kohner­család kezén szintén négy, vag} r is összesen nyolc gyár és van még három kisebb cukorgyár, ame­lyeknek nincs jelentőségük. A magyar cukor­kereskedelem felett tehát tulaj donképen a Magyar Általános Hitelbank és két előkelő zsidócsalád dirigál. Az, ami történt a szénnel, történik a cukor­ral is : illegitim hasznokat hajtanak fel ; ezeket az illegitim hasznokat nem tudom kimutatni az elmúlt három-négy esztendő leforgása alatt, mert nincsenek az adatok a kezeim között, csak hallo­másból mondom : lehetséges, hogy a gyárak 150—200 millió aranykorona illegitim haszonhoz jutottak. (Zaj.) Van egy harmadik kérdés is, amely önöket talán szintén érdekli és ez a fakérdés. Magyar­ország egész fakereskedelme tulaj donképen két intézet kezében van. A kezemben lévő kimuta­tásban a Magyar Általános Hitelbank érdekelt­sége egy egész oldalt betölt, méltóztassék csak végignézni, ez mind fa vállalat, amelyeket asszi­milált és megszerzett. A másik kimutatás pedig a Magyar Olasz Bank favállalataira vonatkozik. Hozzátehetem, hogy az Angol Magyar Banknak is van favállalata, úgyhogy Magyarországon a faárakat három bank dirigálja. Arról, hogy ezek mit kerestek, mi volt a legitim és illegitim haszon és az árak kartellszerü megállapításáról akár a szénnél, akár a cukornál, nem beszélek. (Klárik Ferenc : Mi van a malomkoncentrációval ? —• — Kiss Menyhért : El lehet képzelni !) Mondják meg, hogy amikor az önök kormánya a törvény ellenére milliárdokat és milliárdokat dobott a bankok kezére — a mai koronaértéket véve : közel hét billió korona értéket — önöknek, az agrártársadalomnak pedig talán morzsákat is alig juttatott, elfogadható-e ez okos, rezonábilis kormám^zat szerint, és elfogadható-e az, hogy a kényszerkölcsönt épugy vessék ki önökre mint azokra, akik az illegitim haszonnak mérhetetlen mennyiségét vágták zsebre ugyanakkor, amikor önöket megkárositották és minket is, akiknek nincsenek birtokaink, földjeink. (Kiss Menyhért: A malomkoncentrációról is beszélj !) Erre vonat­kozó adataim nincsenek itt. Megvan nekem a gazdasági élet egész csontváza, de nem akartam túlságosan sok anyaggal terhelni önöket, csak le akartam vonni a konzekvenciát. Ugy érzem, hogyha ezt a nemzetet rendbe kell hozni és a rendbehozáshoz elegendő 100 millió korona — hiszen a volt pénzügyminister ur azt mondta, hogy az egész kényszerkölcsönből havi 15 millió koronát véve deficites differenciára és szükség­letre, az egy évre való szükséglet 180 millió ko­rona és azt mondom én is, és a mi fajvédő bará-

Next

/
Oldalképek
Tartalom