Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. fentartja. Röviden be fogom ezt bizonyítani. Az idő előrehaladott volta miatt, csak pár adatot fogok a nemzetgyűlés elé tárni. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek az országnak van 24 szénbányája. Méltóztassanak figyelmükre méltatni az általam előadandó adatokat, mert ezekben az adatokban él nálunk meg a kapitalizmus. A 24 szénbánya közül a Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozik 8 szénbánya, a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe tartozik 4, az Angol Bank érdekkörébe tartozik 4 és a Dunagőzhajózási Társaság érdekkörébe tartozik 3 szénbánya. Mint látható, 19 szénbánya 4 hatalmas gazdasági tényező kezében van. A 19 szénbánya között azonban ott van a Magyar Altalános Kőszénbánya és a Salgótarjáni Kőszénbánya, úgyhogy eszerint egész széntermelésünk 80%-a felett a Magyar Általános Hitelbank és a Kereskedelmi Bank diszponál. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hozzátehetem ehhez, hogy ez alatt értendők : az Ullmann- és a Chorin-család. Fel kell hivnom most az önök figyelmét a következő dologra. A legutóbbi három év alatt körülbelül 200 millió métermázsa szenet teimeltek ki ezek a bányák. A szén önköltségi ára és eladási ára tekintetében a helyzet az, hogy minden métermázsa szénen a bányák körülbelül egynegyed aranykoronával többet nyertek most e három év alatt, mint amennyit nyertek a békében, vagyis illegitim nyereséghez jutottak, körülbelül 14 aranykoronához métermázsánként, ami három év alatt körülbelül 50 millió aranykorona illegitim nyereséget jelent. Kérdem önöktől, hol van a nagybirtokososztálynak és a kisgazdatársadalomnak a kezében az az eszköz, amellyel ilyen metódus mellett illegitim hasznokat szerezhet magának? De kérdem, hol van az a kormány, amely ezeket az illegitim hasznokat nem látja és amelynek nincs érzéke aziránt, hogy ezen a rettenetes hasznon keresztül az egész fogyasztóközönséget, de magát az ipart is nagy gáncs és akadályoztatás éri. Ha kell ennek a nemzetnek regenerálása végett pénzt előteremteni, miért kell sajnálni ezeket a tényezőket 1 Miért kell kímélni ezeket és azt a birtokos közönséget, amelytől két évvel ezelőtt kivettük a vagyonváltságot és amely nagybirtokostársadalom vagyonából kihasítottunk birtokpolitikai célokra 400—500 ezer hold földet ! Ez a nemzet konzervatív szellemének megfelelő pénzügyi politika, az a politika, amely az önök felfogásával, helyeslésével is találkozik? Ezt nem Íriszem. Teljes tudatában vagyok annak, hogy önök a lelkük legmélyén époly forrongásban vannak, mint én, ezen a rettenetes szabálytalanságon és igazságon keresztül, amely éri önöket és önökkel együtt a nemzet túlnyomó többségét. Mondom, három nagy bank rendelkezik, —_ vagy talán azt mondhatnám, hogy kettő, mert az Angol-Magyar Bank szénbányái jelentéktelenek, — tehát két nagy bank és pár előkelő zsidócsalád rendelkezik Magyarország egész széntermelése felett, rendelkezik Magyarországon sok tízezer munkás felett s a fogyasztás és az árak megállapítása szempontjából' rendelkezik az egész ipar és kereskedelem felett is. De kérdezem önöktől, méltóztattak-e csak egyszer - hiszen kell, évi március hó 20-án, csütörtökön. 469 hogy önök a nagybirtok-problémának is mégvizsgálói legyenek, hiszen sokan vannak önök között nagybirtokosok — próbálták-e önök megvizsgálni csak egyszer a szénbányák termelési viszonyait. (Graeffl Jenő) : A birtokos kezén megbukott !) De ezek nem buktak meg. (Graeffl Jenő : Ott vannak a milliárdosok a háta mögött !) Ez megint más probléma, (Gömbös Gyula : Ne térjünk a mellékvágányra !) maradjunk csak a könyszerkölcsön problémájánál. Van itt más kérdés is, amely szintén kell, hogy önöket érdekelje, akik nagybirtokosok. Méltóztatnak tudni, hogy az országban 11 cukorgyár van. Ebből a 11 cukorgyárból a Magyar Általános Hitelbank kezén van négy gyár, a "báró Hatvány és a báró Kohnercsalád kezén szintén négy, vag}

r

is összesen nyolc gyár és van még három kisebb cukorgyár, amelyeknek nincs jelentőségük. A magyar cukorkereskedelem felett tehát tulaj donképen a Magyar Általános Hitelbank és két előkelő zsidócsalád dirigál. Az, ami történt a szénnel, történik a cukorral is : illegitim hasznokat hajtanak fel ; ezeket az illegitim hasznokat nem tudom kimutatni az elmúlt három-négy esztendő leforgása alatt, mert nincsenek az adatok a kezeim között, csak hallomásból mondom : lehetséges, hogy a gyárak 150—200 millió aranykorona illegitim haszonhoz jutottak. (Zaj.) Van egy harmadik kérdés is, amely önöket talán szintén érdekli és ez a fakérdés. Magyarország egész fakereskedelme tulaj donképen két intézet kezében van. A kezemben lévő kimutatásban a Magyar Általános Hitelbank érdekeltsége egy egész oldalt betölt, méltóztassék csak végignézni, ez mind fa vállalat, amelyeket asszimilált és megszerzett. A másik kimutatás pedig a Magyar Olasz Bank favállalataira vonatkozik. Hozzátehetem, hogy az Angol Magyar Banknak is van favállalata, úgyhogy Magyarországon a faárakat három bank dirigálja. Arról, hogy ezek mit kerestek, mi volt a legitim és illegitim haszon és az árak kartellszerü megállapításáról akár a szénnél, akár a cukornál, nem beszélek. (Klárik Ferenc : Mi van a malomkoncentrációval ? —• — Kiss Menyhért : El lehet képzelni !) Mondják meg, hogy amikor az önök kormánya a törvény ellenére milliárdokat és milliárdokat dobott a bankok kezére — a mai koronaértéket véve : közel hét billió korona értéket — önöknek, az agrártársadalomnak pedig talán morzsákat is alig juttatott, elfogadható-e ez okos, rezonábilis kormám^zat szerint, és elfogadható-e az, hogy a kényszerkölcsönt épugy vessék ki önökre mint azokra, akik az illegitim haszonnak mérhetetlen mennyiségét vágták zsebre ugyanakkor, amikor önöket megkárositották és minket is, akiknek nincsenek birtokaink, földjeink. (Kiss Menyhért: A malomkoncentrációról is beszélj !) Erre vonatkozó adataim nincsenek itt. Megvan nekem a gazdasági élet egész csontváza, de nem akartam túlságosan sok anyaggal terhelni önöket, csak le akartam vonni a konzekvenciát. Ugy érzem, hogyha ezt a nemzetet rendbe kell hozni és a rendbehozáshoz elegendő 100 millió korona — hiszen a volt pénzügyminister ur azt mondta, hogy az egész kényszerkölcsönből havi 15 millió koronát véve deficites differenciára és szükségletre, az egy évre való szükséglet 180 millió korona és azt mondom én is, és a mi fajvédő bará-