Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 465 ciális devizaigényeket maguk elégítsék ki anélkül, hogy a Devizaközpont vezetősége és az oda bedelegált bizottság határoznának afelett, hogy ezeket a devizákat szabad-e kiszolgáltatni, vagy sem. A nyolc bank száma tizenkettőre emeltetett, később magánbankárok is bevonattak ebbe a szervezetbe, és tudni méltóztatnak, hogy talán 40-re vagy 50-re és még többre emelkedett a devizaközponti tagok száma. A betegségek egyike itt indult el. Minél több tagja lett a Devizaközpontnak, annál több olyan tényező ékelődött be a devizaszolgáltatásba, amely tényező szabad levelet kapott ahhoz, hogy visszaéléseket követhessen el. Nem mondom, hogy mindegyik igy tett, de mondom, hogy kis kivétellel mindegyik, és minél nagyobb hatalom volt valamelyiknek a kezében, annál nagyobb visszaéléseket követett el. Amikor azokat a devizaközponti tagokat feljogosították arra, hogy a Devizaközpont hivatalos bizottságának megkérdezése nélkül szolgáltathassanak ki devizákat a legális kereskedőnek, akkor már a deviza-kiszolgáltatás problémáján egy rés üttetett. A második rést akkor ütötték rajta, amikor bizonyos indusztriális és kereskedelmi tényezőket feljogosítottak arra, hogy a saját szállításaik, exportjaik utján beszerzett devizákat be se szolgáltassák a Devizaközpontnak, hanem azokat saját belátásuk szerint használják fel és csak havonkint egyszer utólagosan számoljanak el arról, hogy ezekkel hogyan sáfárkodtak. Ezek és ezekhez hasonló egyéb intézkedések egész sorozata következett október, november és december hónapok folyamán. Ezek az intézkedések lehetővé tették a visszaéléseket. De ugyanakkor láttunk visszaéléseket más téren is. A kommerciális élet a legelképzelhetetlenebb ürügyek és hazugságok alatt ismételten nagy tételekben igényelt a Devizaközponttól devizákat. Ezek az egészen alaptalan és igazságtalan igények voltak azok, amelyek a devizakészletet annyira szűkössé tették, hogy már nem lehetett kellő mennyiségben kiszolgáltatni a devizákat. Most, amikor itt a baj kezd mutatkozni, a következő dolog történik : a korona árfolyama kezd Zürichben ingadozóvá lenni. Mit kell csinálni, hogy a korona árfolyama fentartassék ? Mesterségesen fenn kell azt tartani azáltal, hogy az országban levő aranyat, ezüstöt és értékpapírokat kiszállítjuk a külföldre, ott eladjuk, értéküket pedig arra használjuk fel egyfelől, hogy Zürichben az árfolyamot tartsuk, másfelől pedig, hogy a befolyó devizákkal a szükségletet itthon kielégítsük, mert a kereskedőknek szükségük van devizákra. 1922 december első napjaiban jelent meg a pénzügyim"nister urnák egy rendelete, amelyben szabaddá tette az arany, az ezüst és egyéb értékek kivitelét. És ekkor a következő működés kezdődött meg : A tőzsdén az aranyat és ezüstöt, még az arany- és ezüstpénzt is összevásárolták az egyesek, összevásárolták a nagybankok, összevásárolták a hozzáértő kereskedők — még az állam is vásároltatott a Devizaközpont utján — és az aranyat, ezüstöt kiszállították külföldre és eladták, mert a. minister rendelete következtében az aranyat és ezüstöt, amelyet kivittek, eladhatták, csak egy kötelezettségük volt az eladóknak, hogy azokat a devizákat — meg is lett mondva, hogy milyen valutákban : dollárban, hollandi forintban és font sterlingben — szolgáltassák be a magyar Devizaközpontnak. És ekkor kezdetét vette az úgynevezett Ausverkauf. Budapesten csaknem valamennyi nagybank, de privát bankárok is, — köztük a Kohnercég és mások s a Földhitelintézetet is meg kell neveznem, mert ez is benne van a listában — mondhatnám, szinte vagonszámra szállították ki az értékpapírokat és ládákban az ezüstöt, az aranyat. Azt, amit most állítok, már 1922. évi decemberben, vagy november elején, amikor még a rendelet meg sem jelent, — mert már előbb megengedték egyeseknek a kiszállítást — szóvá tettem a többségi pártban, ahol én mint párttag, akkor még szintén résztvettem az értekezleten. Mondom, kivitték az áramlat, az ezüstöt, az értékpapírokat. Hogy mennyit vittek ki, azt részben meg lehet állapítani, mert a pénzügyministeriumban lajstromot vezetnek airól, hogy melyik cég mennyinek a kivitelére kért engedélyt. Hozzáteszem, hogy a legnagyobb hamisítások történtek, mert hiszen magamnak van olyan, a kontrolnál résztvevő ismerősöm, aki elmondotta, hogy bizony más kimutatásokat készítenek, mint amennyi a tartalom. Itt volt a nyeresége azoknak, akik az exportot teljesítették. T. Nemzetgyűlés ! Felállítottunk tehát egy Devizaközpontot a nemzet aranytartalékainak megóvása végett augusztusban, decemberben pedig megnyitottuk a határokat és azt mondottuk : Ám vigyétek, amennyi arany, ezüst, külföldi értéket reprezentáló értékpapír van, csak ki vele ! Méltóztassanak megmondani, van ebben a pénzügyi politikában ráció ? De folytatnom kell. A Devizaközpontot felállították, jól fungált egy ideig, majd elromlott a műszer. És most mi történik? Tudni fogják azt, hogy a bankoknak az volt a feladatuk, hogy a devizákat, amelyeket beszolgáltattak hozzájuk, amelyeket beváltottak a bankok pénztárainál, vagy elszámolják, vagy beszolgáltassák a Devizaközpontnak. Ez a szokás, illetőleg az a törvényes intézkedés lassacskán erejét vesztette. Bekövetkezett a zugforgalom, olyan zugforgalom, amilyenhez fogható alig van és volt valahol. Állítom, — mert személyileg meg tudnám nevezni egyikmásik nagybanknál azokat az érdekelt egyéneket, akikről ezt állítom — hogy a nagybankok a közönség számára lenn a pénztárban tartottak egy pénztárost, aki vett és eladott valutákat s ezeket a vételeket és eladásokat bevezették egy lajstromba, amelyről referáltak a Devizaközpontnak ; ugyanakkor azonban a banknak valamelyik nagyon megbízható magasabbrangu tisztviselője fenn az emeletek valamelyik szobájában a nagy üzleteket bonyolította le, amelyeket sehol sem könyveltek el. Ugyanakkor a leglehetetlenebb és leglelkiismeretlenebb valutaspekulációkat, zugforgalmi eladásokat, amelyeket a törvény súlyos börtönnel büntet, vitték véghez diszkréten zárt ajtók mögött. Nagyon természetes, hogy ennek következtében a Devizaközpont tartaléka mindig kisebb lett, nagyon természetes, hogy a Devizaközpont nem tudta már kielégíteni a devizaigényeket, hanem azoknak egy-két percentjét tudta csak kielégíteni s igy előállott az az állapot, hogy NAPLÓ XXI. -