Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

460 A nemzetgyűlés 259. iiUse 1924. évi március hó 2Ű-án, csütörtökön. Zürichet tartani kellett, de a devizaigényeket is ki kellett elégíteni, ami mind áldozatokba került. A devizaigények kielégitésében pedig egy egészen tragikus fordulat következett be. Amikor a kereskedő megrendelt valami árut, megkérdezte a Devizaközponttól, szabad-e. Meg voltak a szabad listák arra nézve, hogy mit szabad, mit nem. A Devizaközpont azt mondotta, hogy igen, meg is szavazta a valuta mennyiségét : százezer, kétszázezer, három millió, stb. A számok nem lényegesek. Megszavazta. Ámde mire az áru beérkezett az ország határán és mire annak a kereskedőnek ki kellett volna fizetnie az áru értékét, nem tudott fizetni, mert a Devizaközponttól nem kapta meg a valutát. 1923 tavaszán az egész magyar kereskedelem a szó legszorosabb értelmében elvesztette hitelképességét a külföldön, a külföld megtelt magyar korona követelésekkel, vagy akár más devizák követeléseivel, amelyeket azonban Magyarországon kellett volna fizetni, de amelyeket nem lehetett fizetni, mert a Devizaközpont már nem tudott adni valutákat, mivel a Devizaközpont tagjai az ő diszkrét emeleti szobájukban olyan gsefteket rendeztek a valutákkal, hogy a Devizaközpont nem tudott ezekhez a valutákhoz hozzájutni. A kereskedelem, szinte azt mondhatnám, hogy válságos korszakot élt. Méltóztassanak visszaemlékezni az 1923 első felében a kereskedők által ismételten felvetett kifogásokra és panaszokra amiatt, hogy a devizákhoz nem tudtak hozzájutni. Ekkor indult meg az u. n. Inland- és Auslandkronenak, egy gyalázatosan speciális magyar szerkezetnek a működése. T. i. a Devizaközpontról szóló rendelet a külföldiek koronakövetelését Auslandkrone-nak, a belföldiekét pedig Inlandkrone-nak állitotta be, kereskedelmi nyelven szólva. S miután a magyarok, nem lévén devizájuk, nem tudták külföldi tartozásaikat teljesíteni, a magyar korona értéke Bécsben és mindenütt másfelé más értéket, kapott, mint amilyen értéke a belföldön volt. 1923 májusában a világ egyik legcsodálatosabb pénzügyi csodabogarával találkozunk. Van egy ország, amelynek háromféle kurzusa van : Zürichben egy, Bécsben egy és Magyarországon a Devizaközpont által hivatalosan megállapított harmadik, amelyek közül az első, a zürichi, teljesen fiktiv, de azt fenn kell tartani nagy áldozatok árán ; az államkincstár kontójára és kárára kell fentartani a zürichi jegyzést. Ennek a fiktiv jegyzésnek van egy társa, a reális koronaértékelés Bécsben, a bécsi korona és van egy harmadik Budapesten, amelyről senki sem tudja, hogy miért van, de amelyről mindenki tudja azt,.hogy nem veszi komolyan senki, maga a Devizaközpont sem, mert amikor valutákat adnak és vesznek, nem ezek szerint az árfolyamok szerint cserél, vesz, vagy ad el a Devizaközpont, hanem egy negyedik árfolyam szerint, (Egy hang a középen ; A zugforgalmi árfolyam szerint!) nem is a zugforgalmi, hanem a devizaközponti privát árfolyam szerint. Csak nem lehet azt mondani, hogy ez a rendszer egészséges pénzügyi politikának a következménye? Hiszen voltak "zürichi árfolyamok a német márkánál is és belső árfolyam is, de hogy közbeékelődjék egy harmadik, sőt hogy e

gy negyedik is kialakuljon, erre az egész fináncéletben nincsen példa. Ezzel a metódussal, ezzel a tudománnyal és ezzel a rendszerrel jutottunk el oda, hogy a múlt esztendőben, 1923. évi augusztusban, a Devizaközpont már kénytelen volt a zugforgalomban ügynökök által vétetni dollárokat, fontokat és azokat a dollárokat és fontokat, amelyeket itt magas árfolyamon vett a zugforgalomban, eladta a kereskedőknek olcsóbb árfolyamon. Ez a törvény által börtönnel büntetett bűncselekmény s a Devizaközpont ügynököket tartott arra, hogy ezeket a bűncselekményeket elkövessék. De ez csak egyik része a dolognak. Az államot megkárosították azáltal, hogy a kereskedőknek olcsóbb áron adták azokat a devizákat, mint ahogy vették. Folytathatnám még a Devizaközpontra vonatkozó dolgokat, de nem folytatom. Hiszen majd eljön egy időszak, amikor egy hozzáértő ember meg fogja irai e szomorú korszakát a magyar pénzügyi gazdálkodásnak. De egy dolgot mégis le akarok rögzíteni : nekünk, mint ezen ország felelős parlamenti tényezőinek, talán mégis jogunk volna tudni azt, hogy mibe került ez a pénzügyi operett, ez a pénzügyi komédia ennek az országnak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mert hiszen a zürichi fiktiv árfolyamot fentartani, ez sok millió aranykoronába került, hiszen a devizakielégités azon metódusa, amelyet én ismertettem, ennek a nemzetnek szintén sok millió aranykoronájába kerül. Hol vannak azok az adatok ? Hiszen emiatt szintén támadták a kormányt s a mi csoportunk tagjai ismételten szóvátették ezt a kérdést. Nem mondhatja a kormány, hogy nem is tudta, hogy van ebben az országban egy kíváncsi közvélemény, amely tudni akarja, hogy a nemzet pénze hogyan használtatott fel. A kormány ennek dacára hallgatott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Ulain Ferenc : Egészen nyugodt vagyok a tekintetben, hogy hiába kérném azt, hogy a kiszállított arany, ezüst és egyéb értékek kimutatását a Ház asztalára tegyék, ez ugy sem fog megtörténni ; hiába kérném azt, hogy mutassák ki, hogy mibe kerültek ezek a rettenetes meggondolatlanságok az államnak, ez sem fog megtörténni. Magam csak azt mondom, hogy az én abszolút nem fix bázison alapuló becslésem szerint — mert hiszen nekem nem ad senki hivatalos adatokat — a magyar korona árfolyamának, ennek a rongy, komolytalan árfolyamnak fentartása, azt hiszem többe került, mint 150 millió aranykoronába. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék a kormánynak engem megcáfolni. Ez a legegyszerűbb dolog s én örülnék neki a legjobban. (Gömbös Gyula : Halljunk egyáltalában konkrét válaszokat !) Van még egy dolog, amelyet a Devizaközpönttal kapcsolatosan önök előtt fel kell tárnom, mert soha ebben a Házban erről a kérdésről még nem beszéltek. Önök, képviselő urak, igen jól tudják azt, hogy minket, akik a fajvédő-csoportnak vagyunk tagjai, önöktől, ha nem is tényleg, de hivatalosan egy világnézeti differencia választ el, mert önök között a túlnyomórész épen olyan derék, keresztény fajvédő gondolkozású férfiú, mint amilyen keresztény és fajvédő gondolkozású emberek vagyunk mi. (Ki§s Menyhért : De csak titokban ! '— Zaj jobbfelől.) Önök tudják ezt jól. (Gömbös Gyula : Nyíltan megmondják ! — Róthenstein Mór : A konjunktúra dönti el ! —