Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 461 papírállomány mellett, melynek körülbelül 180—200 millió aranykorona értéke volt. Két esztendőn keresztül pepecselt a magyar koronán s eltávozott azzal, hogy itthagyott 20 milliárd papírállomány helyett 1 és % billiót, melynek értéke körülbelül csak kétharmad részét tette ki aranyban annak, amit Hegedűstől átvett. (Ugy van 1 half elől.) Ez volt a magyar pénzügyministernek nagy pénzügyi tudománya. (Zaj balfelől.) Hogyan állhatott elő ez a dolog ? Miért következett be ez a rettenetes összeomlás ? Azért, mert — amint mondottam — a jegyállományt napról-napra, hétről-hétre állandóan meggondolás nélkül, folytonosan növelték s ez szükségképen magával kellett, hogy hozza a korona leromlását. Az osztrák probléma azonban még mindig nincs megoldva. Hiszen az imént az volt a kiindulási pont, hogy Ausztriában 6—7 billió van papírban s annak 5—600 millió aranykorona az értéke. Hát hol van ez a csoda-probléma ? Bátor vagyok a t. Nemzetgyűlést ennek a kérdésnek nyitjára is rávezetni. (Halljuk ! balfelől.) Az osztrák probléma valahol egészen máshol sarkallik. Akkor ugyanis, amikor a magyar Jegyintézetet felállították, augusztus 31-én — méltóztassanak most megint megfigyelni ezeket a végtelenül érdekes adatokat — Ausztriának volt 58 milliárd papírállománya, nekünk pedig 17 milliárdunk. A magyar korona jobban állott, mint az osztrák, de az osztrák jegyállomány, az 58 milliárd 340 millió aranykoronát reprezentált már akkor, holott a mienk ugyanakkor csak 240 millió aranykoronát reprezentált, vagyis Ausztriának a mi Jegyintézetünk felállítása napján már 100 millió aranykoronával többet érő papírállománya volt. Miért ? Mert az osztrák Jegyintézet, helyesebben szólva az OsztrákMagyar Bank ontotta a papírpénzt, mert a bank ott volt, szükségszerüleg az osztrák állam céljaira ontotta a pénzt, ahelyett, hogy azt a magyar állam céljaira is ontotta volna. így történt tehát az, hogy mi kisebb papírállománnyal indultunk el 240 millió aranyértékben. Most nagyon természetes, hogy épugy, mint ahogy a töméntelen papirpénzgj^ártás következtében Magyarországon a 200 és 100 millió aranykorona közötti differencia állandóan változott, de tulaj donképen attól eltérés alig állott elő, pedig a papírállomány folytonosan nőtt, épugy bekövetkezett Ausztriában is az, hogy a papírállomány nőtt, a korona értéke azonban, miután ott az inflációt igen rohamosan csinálták, mérsékelten bár, de emelkedett, ugy, hogy 1923. évi január 1-én, amikor az uj osztrák jegybankot felállították, Ausztriában 4 billió volt a papírállomány, de még mindig csak 320 millió aranykoronával. Tehát Ausztriában is 58 milliárdról 4 billióra fokozták a papírállományt másfél éven keresztül, az aranyérték azonban Ausztriában is 340 millióról 320 millióra szállott alá. Ezt azért mondom, mert semmivel a világon nem tudnám eklatánsabban bizonyítani, mint ezzel a ténnyel azt, hogy miután Magyarországon ugyanaz az erő jelentkezik, t. i. pénzigazsági tétel gyanánt, amely Ausztriában, következőleg az egész teória az inflációról, termelésről és pénzszűkéről abszolúte hamis, ugy, hogy ha a magyar pénzügyminister nem figyelte volna a magyar dolgokat,' egyetlen tekintetet kellett volna vetnie Ausztriára és ha csak egy csepp előrelátása, egy csepp pénzügyi érzéke van, meg kellett volna neki éreznie azt, hogy Magyarországon ugyanaz a hiba fog bekövetkezni, ugyanazok a végzetes politikai eredmények fognak előállani, amelyek Ausztriában. 1923. év január l-jétől a 320 millió aranykorona Ausztriában felfokozódott körülbelül 500 millióra. Miért? Mert az osztrák pénzügyminister okosan, céltudatosan, természetesen a külföldi kölcsön által is segélyezetten megteremtette, felszedte a devizakészletet, ugy, hogy az osztrák jegybanknak ezidőszerint 63%-os aranyfedezete van, beleértve a rudaranyat, az érmearanyat és azonkívül a devizát is. (Fábián Béia ; Mi kieresztettük az aran}^at.) Erre is rátérek. (Baross János : Vagonszámra kivittük az ezüstöt ! —• Fábián Béla : Az ezüstöt, aranyat és devizát is ! —• Gömbös Gyula : Hogy fentartsák a koronát !) Természetes, hogy akkor, amikor ezt a józan és értelmes pénzügyi politikát az osztrák pénzügyi vezetők inaugurálták, állandóan vigyáztak arra, hogy a kommerciális hitel soha túltengő ne legyen, ugy, hogy 1924. év február 7-ikén, tehát jóformán hat héttel ezelőtt, Ausztriában hat és fél billió jegyforgalom mellett a kommerciális élet által igénybevett tőkeállomány csak 1*3 billiót tett ki, vagyis 20%-át sem érte el. Azok, akik ezt csinálták, azok, akik az osztrák pénzügyi életet vezették, bizonyos szakértelemmel dolgoztak. Az eredmény erre mutat. Már most talán egy aperszü van még, amit meg akarok említeni és ez a következő. Ismételten hallottam az igen t. túloldal felszólalóitól azt, hogy ez a ministerelnök felfogása, ez a pénzügyminister ur felfogása, ez a jegyintézeti vezetők felfogása s mindenki, aki nem baromorvos ebben az országban és ennek ellenére vagy épen ezért pénzügyekkel foglalkozik, azt hallottam, hogy hát Magyarország az egyetlen állam, amelyet ez a szerencsétlenség ért ? Tessék most odanézni Franciaországra, ott nincs sem Kállay, sem Bethlen, mégis a francia frank esik. A konzekvenciát levonják tehát ugy, hogy hiszen ez egy világjelenség. (Szilágyi Lajos : A konzekvencia mindig az : Éljen Bethlen !) Ezt is csak felületes emberek mondhatják és felületes emberek hihetik el. Méltóztassék a könyvtárba lemenni, az Economist minden hónapban megjelenik, önöknek módjuk van minden hónapban meggyőződni az adatokról és azoknak az adatoknak helyességéről is, amelyeket én önökkel ismertetek. A francia frank esésének egyedüli oka a következő tény. (Lendvai István : Más esési törvénye van !) Más, egészen más. Franciaországban a kommerciális hitel elkezdett túltengeni, mert Franciaországban az utolsó év folyamán ugyanaz a nagyipart pártoló irányzat indult meg Poincaré és az ő pénzügyi rendszere részéről, amely itt folyt a kommerciális élet szempontjából. Önök talán azt fogják mondani, hogy ez egyoldalú felfogás. (Fábián Béla : Északfranciaországi reparációs-hitelek voltak azok, nem kommerciális hitelek !) Azért a kommerciálissal függött össze. (Fábián Béla : Nem, nem !) Hogy az urakat meggyőzzem erről a körülményről, szükségesnek tartom, hogy felolvassam magyar fordításban itt önök előtt — rövid az egész — a Spectator című angol lapnak március 8-ikán, tehát alig pár nappal ezelőtt megjelent cikkéből a következő részleteket. A cím : A francia frank esése. Az okokat és a javítás metódusa-