Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

462 À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csüiörtÖkörii nak lehetőségeit a cikk irója, egy angol nemzetgazda a következőképen ismerteti (olvassa) : »Az első rendszabály a megjavitásra a budget rendbehozása». Most következik a második. »A második rendszabály, amely lényeges a stabilizációhoz, a privát hitelek felfüggesztése». (Gömbös Gyula : Ez is egy baromorvos !) Ez egy angol baromorvos. Róbert a Daily News Statesman című angol folyóiratban a következő példát mondja (olvassa) : »Egy német, aki öt millió márkát vesz a német birodalmi banktól augusztus 1-én három hónapra kölcsönül, ezt az adósságát ezer font sterling angol pénzzé válthatja át november 1-én, amikor a tartozás visszafizetésére kerülne a sor, neki csak két shilling angol pénzt kell márkára cserélnie, hogy lefizethesse tartozását és hogy a kamatokat kifizethesse, noha azok 100%-osak.» Ez a példa világosabban mutatja, mint bármennyi magyarázat az adós elkerülhetetlen nyereségét az infláció időszaka alatt és a hiábavalóságát annak, hogy a bankkamatlábnak akár száz százalékos emelése által is megakadályozzák a kölcsönök felvételét. Az egyetlen elfogadható ut arra, hogy az adósságcsinálás megakadályoztassék, az, ha a birodalmi bank visszautasítja a magánhitelek folyósitását. Csak a hitelek teljes felfüggesztése segithet. (Zsilinszky Endre : Baromorvos !) Nem is olvasom fel a cikk többi részét, mert nem akarom elhúzni az időt, de ez még érdekes ebből a közleményből (olvassa) : »Mi eléggé világosan megmondottuk, hogyha egy kormány valóban meg akarja állitani az inflációt, azt meg is tudja állitani, csak egy feltétel van, amit nem szabad a kormánynak teljesítenie, ha az inflációt meg akarja állitani és ez az, ami Németországban fenforgott, hogy t. i. a nagy üzletemberek által legyen vezetve és ellenőrizve.» (Ugy van ! a balközépen.) Ha valaha mondtak Ítéletet erről a kormányzatról, ennek a kormányzatnak gyengeségéről és szaktudatlanságáról, akkor ennek az angol Írónak a francia viszonyokra alkalmazott bírálata a legtalálóbb. Hogy áll azonban tétel szempontjából, számszerüség szempontjából a francia infláció ? Nem úgy, mint a mienk. A következő adatokat kell közölnöm. Franciaországban 1924 március 6-ikán az egész jegyállomány 40 milliárd frank, a kommerciális hitel csak 6.8 milliárd, az államhitel 23 milliárd. Méltóztatnak látni a differenciát ? Ez március 6-ikán volt, tehát alig pár nappal ezelőtt. (Fábián Béla : Mégis esett.) Miért esett, igen t. képviselő ur ? Itt a válasz. Ennek két oka van. 1919-ben a francia kamara a francia állam jegybanki tartozásainak törlesztése céljából egy törvényt hozott, amelyben benne volt, hogy évi két milliárdot tartozik a kormány a jegybankkal szemben törleszteni. Már a múlt költségvetési évben is a két milliárdból a kormány csak egy milliárdot tudott befizetni. A mostani gazdasági évben, december közepén pedig az történt, hogy a kormán}' bejelentette a képviselőháznak, hogy az újból esedékes két milliárd franktörlesztést nem tudja teljesíteni, hanem csak 800 millió frankot fizet. Ebben a pillanatban a francia gazdasági erőben és teljesítési képességben való hit mintha megbillent volna. De ez egymagában véve nem volt elegendő, hanem 1919-től 1923 március 6-ig, tehát hosszú éveken át 37 milliárd volt állandóan a francia frank inflációs státusa és a legutóbbi egy év alatt 3 milliárd frankkal szaporodott. Ez a 3 milliárdos infláció, azonkívül az a tény, hogy a francia kormány nem tudta teljesíteni a bankkal szemben fennálló kötelezettségeit, ez a két körülmény és a francia indusztrálisoknak, a francia katonai berendezkedésre szolgáló szállításoknak a költségei voltak azok, amelyek a frank értékét kikezdték. (Fábián Béla : És a Ruhr-megszállás ! — Baross János : És a kis-ententenek nyújtott kölcsönök !) A Ruhrmegszállás is, a kis-ententenek nyújtott kölcsön is, de különösen a rossz pénzügyi politika, amelyet folytattak, mert Franciaországban épen ugy rossz volt az a pénzügyi poltika, mely nem vezetett a nemzet erősítéséhez, mint nálunk. (Fábián Béla : Rossz imperialista politika !) Elnök : Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni ! Ulain Ferenc : Imperialista célokra-e vagy kommer ci onális célokra — az a financiális igazságok szempontjából tökéletesen mindegy —• nem szabad inflációt teremteni. Aki inflációt teremt, vét a pénz igazsága ellen, és aki vét a pénz igazsága ellen, az lerontja azt a valutát és tönkreteszi azt a nemzetet. Ha tehát odaátról azt vetik fel ezzel szemben, hogy hiszen a pénz romlása világjelenség, akkor én azt felelem önöknek : mindenütt, ahol rossz pénzügyministerek vannak, mindenütt, ahol gyenge kormányzat van, világjelenségnek kell lennie, mert a gyengeség és tudatlanság mindig összeomlást von maga után. (Ugy van ! a balközépen.) Ne méltóztassanak tehát ezt a problémát világjelenségekre rávezetni. Vannak nemzetek, amelyek tisztességesen tudják fentartani valutájukat ; igy nem hivatkozhatnak pl. a csehekre, mint olyanokra, akiknek valutájuk romlott volna, még a szerbekre sem hivatkozhatnak, (Felkiáltások a balközépen : A bolgárokra sem 1) valamint a bolgárokra sem, akik egy fillér kommerciális hitelt nem adnak, mert náluk az egész hitel csak állami hitel. Mondják meg nekem, hogyha ez világjelenség, miért vannak rendben ezek a kis államok. (Fábián Béla : Mert nem volt náluk kurzus-gazdálkodás !) Hiszen még a román lei is szilárd ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ulain Ferenc : Nem világjelenség ez, hanem világraszóló tudatlanság, világraszóló lelkiismeretlenség és abszolút előrelátási hiány a pénzügyi politikában. (Gömbös Gyula : Ez igy van !) A legnagyobb hiba pedig, amelyet ezen inflációs hitelekkel kapcsolatban a kormány elkövetett, az, hogy nem volt meg benne az elegendő erő és energia arra, hogy ellenálljon azoknak a lelkiismeretlen gonosz embereknek, akik ebben az országban a bank-oligarchiának a tagjai. (Lendvai István : A bankrablók !) Görgey képviselő ur odaátról azt mondotta nekünk, hogy csodálkozik azon, hogy értelmes emberek nem tudják felfogni, mit jelent a bank a nemzetek gazdasági életében. Higyje el Görgey képviselő ur, hogy mi tudjuk ezt, de mi különbséget teszünk a bank és a bankár között. A bank kell nekünk, a bankár is, de a hitvány bank nem kell nekünk, a hitvány bankár sem kell. Kell nekünk az a bank, amely teljesiti a nemzettel szemben kötelességét, kell nekünk a bank, mely pénzrezervoár, kell nekünk a bank, amely a nemzet gazdasági életében a kiegyensúlyozást