Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

458 A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. Hogy mind benmaradtak !) hogy augusztusban egy határozati javaslattal — hogy ugy fejezem ki magamat — szögezték le magukat az én igen t. és nagyrabecsült barátaim, akik akkor még benn voltak a pártban, ezek mellett a problémák mellett, anélkül, hogy elérhették volna azt, hogy a többségi párt egyetértsen velük. Azt fogják azonban mondani, hogy hiszen lehet, hogy ezek helyes, igaz dolgok, de nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a kommerciális élet céljaira a hitelt folyósítani kellett, mert ez volt a termelés érdeke. T. Nemzetgyűlés, ezt a kérdést rögtön megvizsgálom ! Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek tartom azt, hogy önök előtt nyilvánvalóvá tegyek egy dolgot, amit tudomásom szerint a magyar publicistikában senki még eddig szóvá nem tett s ez a dolog a következő : Az egész világon Magyarország az egyetlen állam, amelyben az állami hitel és a magángazdasági hitel között az arány olyan, hogy a magángazdasági hitel sokkal nagyobb, mint az állami hitel. Mert tudniok kell, mélyen t. képviselő urak azt, hogy a jegybankoknak és a jegyintézeteknek felhasználása a normális időkben csak a magángazdaság céljaira volt megengedve. A háború által bekövetkezett abnormális helyzet azonban azt hozta magával, hogy az állam kezdte igénybe venni a jegyintézeteket, a jegybankokat ; igénybe, vette őket és pedig mindenütt összehasonlithatlanul nagyobb mértékben, mint nálunk, Magyarországon. Kérem, méltóztassanak jól figyelemmel kisérni ezt a kimutatást, amelyet itt közlök, mert ebből inkább megértik az egész problémát, mint szélesen magyarázó szavakból. Összeálíitottam az angol »Economist» segítségével az 1923 december 31-iki státust csaknem valamennyi inflációval terhelt államnál és a következő eredményt kaptam : Magyarországon 1923 december 31-én a jegyállomány volt 931 milliárd s a kommerciális hitel ebből 562 milliárd. Méltóztatnak tehát látni, hogy 52%-ról van szó. Most tessék figyelni a többi nemzetekre : Ausztriában 7000 milliárd, tehát 7 billió papirpénzállományból 1 billió 300.000 millió a kommerciális hitel, tehát csak 18%. (Dénes István : Pedig az ipari állam !) Németországban 24—25 trillió volt a jegy forgalom, ebből csak egy trillió a kommerciális hitel, Csehszlovákiában 9 és % milliárdból csak 1.9 milliárd, vagyis 20% van a kommerciális élet kezén, Lengyelországban 38%,, Szerbiánan 24%, Romániában 36%, Franciaországban 19%, úgyhogy ezekből a számokból láthatják önök, uraim, hogy más államokban az állam vette igénybe a jegyintézetet, nem a kommerciális élet. Most még méltóztassanak idefigyelni. Nálunk ez az 52%-os arány csak december 31-én volt, mert azóta a koronának a kommerciális hitelek által való lerontása következtében az állam is mindig többet volt kénytelen igénybevenni. Az első hónapokban, 1921 augusztusa után, a devizaközpont felállítása után, a helyzet a következő volt. 1921 augusztus 31-én például a kommerciális hitel 600 milliót tett ki, — ezzel indult el a Jegyintézet — az állam pedig nem vett igénybe egy fillért sem. 1921 augusztus 31-étől december végéig az állam igénybevett egy milliárdot, ugyanezen idő alatt azonban a kommerciális élet 5 milliárdot vett igénybe, vagyis az egész jegyintézeti hitei 80%-a a magángazdaságokra esik. (Gömbös Gyula : Kommerciális hitelek !) Hiszen csak az van : kommerciális hitel. (Gömbös Gyula : Nem a mezőgazdaság vette igénybe, ami logikusabb lett volna.) Egy év alatt az 1921. év folyamán — méltóztassanak ezt a másik elképesztő adatot meghallgatni — januártól decemberig a kommerciális hitel 5 milliárdról 36 milliárdra emelkedett, mig az állam hitele ugyanezen idő alatt egy milliárdról csak hét milliárdra nőtt, vagyis közel 30 milliárddal nagyobb ugrást tett előre a kommerciális hitel. Méltóztassanak most már —• folytathatnám ugyan ezt tovább — ennek konzekvenciáit levonni. A kommerciális hitel érdekében csinálták az inflációt, az infláció lerontotta a korona értékét. Most az állam, amely takarékos volt, nem tudta, mihez fogjon, kénytelen volt a jegyintézettől szintén hiteleket igénybe venni, állandóan utána rohanni a kommerciális hitel rettenetes galopjának, s igy most már ő is kezdte rontani a koronát a kommerciális hitellel egyetértésben. Ehhez fogható dolog nemcsak hogy Európa egyetlen államának pénzügyi életében nincs, (Lcndvai István : Még Délafrikában sem !) de az egész világhistóriában, ha a pénzügyi históriát tekintem, sincs ehhez fogható eset. Hiszen önök tudják uraim, hogy a jegybankokat, a jegyintézeteket az államok mindig a maguk számára szokták felhasználni, ha megszorultak, mindig maguknak szokták nyomatni a pénzt, nem a kommerciális hitelek, nem a bankok céljaira. (Lendvai István : Csodálatos altruizmus !) A magyar korona lerontása ott kezdődött meg, amikor beállították és bevették a kommerciális hiteleket és azoknak rettenetes túltengését megengedték. Kérem az elnök urat, szíveskedjék egy kis szünetet adni. Elnök : Kérem, t. képviselő ur, azt hiszem, hogy mivel két órakor amúgy is félbeszakítjuk a tanácskozást, a képviselő ur addig még folytathatja beszédét, különös tekintettel a sürgősségre. Ulain Ferenc : Kérem, már egy órája beszélek ! (Felkiáltások balfelől : Igaz ! Ugy van ! Szünetet kérünk ! — Meskó Zoltán : Bocsánatot kérek, ezzel nem lehet kezdeni !) Már nem tudok tovább beszélni ! A házszabályok szerint jogom van szünetet kérni. (Felkiáltások a baloldalon : Joga van a házszabályok szerint 1) Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ulain Ferenc képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Zaj.) Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. (Felkiáltások jobbfelől : Nem lehet ! Már elkezdte a beszédet ! — Kiss Menyhért : Még nem kezdte meg, tévednek ! Én beszéltem csak ! Kértem a tanácskozóképesség konstatálását ! Üres háznak nem lehet beszélni !) Bodő János jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket) : Negyvenen vannak jelen ! Elnök : Megállapítom, hogy a Ház tanács-