Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-259
r A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 459 kozóképes. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Állandó zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Ulain Ferene : T. Nemzetgyűlés ! Beszédem eddigi fonalán, különösen az utóbb érintett részletek során arra hivtam fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy itt nálunk az az egészen egyedülálló és csodálatos abuzus fejlődött ki, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a jegyintézet az állam pénzét — mert annak kell neveznem — nem az állam céljaira bocsátotta rendelkezésre — legalább is nem ez volt a kiindulási pontja és nem is ez volt nagyobb arányban képviselve •—• hanem kommerciális élet céljaira. Ebből levontam azt a konzekvenciát, hogy az állami hitelek emelkedése csak utána következett annak, hogy előbb a kommerciális életet tömték tele pénzzel és pedig teletömték pénzzel annak ellenére, hogy a kommerciálishitelek határa maximálva volt. Amikor 1921-ben a nemzetgyűlés a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról törvényt hozott és amikor felállitották a jegyintézetet, a törvény 2. §-ában kifejezetten megmondották, hogy (olvassa) : »A jelen törvény értelmében létesitendő állami jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján szabad hiteleket folyósitania, azonban a kibocsátható államjegyek összege a kétmilliárd koronát nem haladhatja meg.« Ehhez azonban hozzá van fűzve (olvassa) : »A ministérium fel van hatalmazva, hogy ezt az összeget, amennyiben azt a vagyonváltságok — tehát a vagyonváltságok —• lerovása, vagy a termés értékesitésének — tehát a termés értékesítésének — pénzügyi lebonyolítása szükségessé teszi, az állami jegyintézet indokolt javaslata alapján időlegesen fölemelhesse.» Ez a törvény teljesen világosan és határozottan megmondja, hogy a jegyintézetnek kommerciális hiteleket csak kivételesen és csak ideiglenesen szabad folyósitania. Kérdezni bátorkodom : mi lehetett az oka annak, hogy a törvény akkor ezt a megszorítást tette ? Ennek igen egyszerű oka volt. Az az ember, aki e törvény szerkesztője volt, valóban értett a pénzügyi politikához ; annak az embernek csakugyan megvoltak az elméleti és praktikus ismeretei. Hegedűs azért vette be ezt az intézkedést, mert azt akarta, hogy megköttessék a jegyintézet, mert ő, aki a Kereskedelmi Bankot nagyon jól ismerte, — hiszen annak igazgatója volt — tudta, ismerte azt a mohóságot, amellyel a kommerciális élet minden pénzforrásra rá szokta vetni magát. Ő maga akarta megakadályozni azt, hogy itt visszaélések állhassanak elő. Hegedűs Lóránt tehát bevette ezt az intézkedést azért, mert mint pénzügyi egyetemi tanár, teljesen tisztában volt a jegybankok egyik alaptörvényével, azzal az alaptörvénnyel, amelyet teljesen elfelejtettek már ebben az országban, amelyet különösen elfelejtett a volt pénzügyminister, Kállay. Méltóztatnak arra emlékezni, hogy ezeknek a jegyintézeti kommerciális hiteleknek folyósítását eddig azzal indokolták : a termelést kell segíteni. Le kell szögeznem azt a nem általam kitalált, de régi pénzügyi tételt, hogy még az arannyal fundált jegybankoknak sem szabad termelési célra soha, sehol a világ egyetlen államában sem, egyetlen fillér hitelt adni. Termelésre nincs hitel. A hitel, amelyet a jegybankok adnak ott, ahol rendben van és arannyal fundált a jegybank, csak kommerciális, forgalmi hitel lehet. Ez épen azért van. így megszerkesztve, hogy a termelés túlf okozása céljából ne lehessen termelési hitelt igénybe venni. A jegyintézeti hitel feladata és természete szerint : kereskedelmi váltó, amelynek csak az a célja, — méltóztassanak figyelni — hogy a már megtermelt portékát értékben addig helyettesítse, amig a gyárostól, a termelőtől a fogyasztóhoz eljut. Termelési célra a jegybankok hitelt sehol a világon nem adtak és nem adnak, ahol értenek a pénzügyi problémákhoz, csak olyan országokban adtak, adnak és fognak adni, amelyekben azoknak, akik az ország pénzügyi dolgait intézik, vagy nincsenek meg a szükséges ismereteik, vagy nincs meg a szükséges ellenálló képességük azokkal a tényezőkkel szemben, amelyek mint hatalmas banktényezők rendszerint mindenütt rá szokták magukat vetni a kormányokra. Legyen szabad felhívnom a nemzetgyűlés figyelmét arra a vitára, amely most Ausztriában folyik. Önök tudják, hogy Ausztriában körülbelül egy esztendő óta annyira szilárd a valuta, hogy azt szokták mondani, a dolláron kivül alig van még valuta, amelyet az osztrák valutához lehetne mérni, az olyan szilárd, mint a svájci frank. Miért? Azért, mert annak 63%-ig van arany, illetőleg devizafedezete. Páratlan eredmény a maga nemében, Franciaországnak távolról sincs annyi fedezete. Az osztrák jegyintézet körül a legutóbbi hetekben megindult vita következtében mégis bizonyos ingások lehetősége kezd mutatkozni. Miért? Ha önök a tegnapi bécsi lapokat elolvasták volna, egy roppant érdekes jelenségről értesültek volna. Zimmermann ur künn volt Svájcban, ahol bizonyos előterjesztéseket tett. Melyek voltak ezek az előterjesztések? A következők. Az osztrák állam azért, mert ő maga nem vehet föl kölcsönt a jegyintézettől, illetőleg ma már jegybanktól, viszont az osztrák termelést fokozni akarja, ennélfogva a megengedhetőség határáig igyekszik megrendeléseket tenni befektetési célokra a gyáriparnál és ezeknek a megrendeléseknek céljára a jegyintézettel folyósittat — mit? Termelési hitelt, másként, helyes termnus technikus szerint : finánchitelt, fináncváltó alapján. És az az ember, aki pénzügyminisztere volt Ausztriának és a Jegyintézetnek régebben vezetője volt, Spitzmüller megtámadja a jegyintézet jelenlegi vezetőségét, mondván : a termelés céljára szolgáló váltóeszkompt semmi egyéb, mint egészségtelen hitelinfláció, amelynek segitségével az osztrák koronát előbb vagy utóbb lerontják. Genfben Zimmermannak e kérdésben kellett véleményt mondania. ! Méltóztatnak látni, hogy ott, ahol értenek a pénzügyi dolgokhoz legalább annyira, mint ahogy egy baromorvosnak illik érteni azokhoz, nem történik meg az, ami megtörténik itt, hogy páratlan lelkiismeretlenséggel dobálják az állam pénzét kommerciális célokra, de állítólag termelési célra. Ez sem igaz azonban, mert ez csak ürügy volt ; tulai donképen a tőzsdei spekulációnak adták oda azokat a pénzeket. Csak ott, ahol lelkiismeretlenül kezelik a nemzet pénzügyi dolgait, történhetik meg az, hogy a kommerciális életnek dobálják, oda a pénzt akkor, amikor hónapokon keresztül • *
