Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

 nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án

} csütörtökön. 451 lelkiismerete szerint mérlegelje azt, vájjon alkalmas-e ő annak a poziciónak betöltésére s ha.ugy érzi, hogy alkalmas, akkor kötelessége is vállalni azt a poziciót, de ugyanakkor kötelessége felelősséget is vállalni. Nálunk pedig a ministeri felelősség — valljuk meg őszintén — csak papíron van meg, mert ha valaki még olyan jóhiszeműen is, de végső eredményben mégis csak kátyúba vitte egy ország szekerét, akkor az eltávozik, sőt mint a legújabb praxis mutatja, nem eltávozik, csak elrejtőzik, csak abba a kényelmesebb helyzetbe jut, hogy a kritikának még azt a minimumát sem kell meghallgatnia itt a bársonyszékben, amelyet nekünk, nemzetgyűlésnek időnkint szabad még gyakorolnunk, és tovább folytathatja azt az országveszitő, azt a nemzeti erőket romboló politikát, amelyet eddig folytatott. Amikor ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak indokolását olvasom, a címhez már azért sem kivánok hozzászólni, mert erről a címről már előttem szólott képviselőtársaim megállapították, hogy ez a cím maga is véres szatíra, február 9-én Kállay Tibor pénzügyminister ur a korona értékcsökkenésének meggátlása céljából tartotta szükségesnek ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés megkerülésével mint szükségrendeletet kiadni és végrehajtani, ma pedig látjuk, mennyire nem volt alkalmas ez a rendelet a korona értékcsökkenését meggátolni. Ugy látszik, a gátat nem jól építették meg, ugy látszik, itt nagy gátszakadás történt, amely a magyar koronát, tekintet nélkül erre a szükségrendeletre, egyszerűen elsöpörte. Amikor ezt az indokolást olvasom, feltűnik nekem, hogy folyton visszatérnek benne efféle szavak : lehetőség, remény, kilátás. Ezek a kifejezések sűrűn visszatérnek benne. Azt olvasom benne szórói-szóra, hogy (olvassa) : »A végleges szanálás megkezdésének ily közeli lehetőségével szemben minden remény megvolt arra nézve» hogy a tervezet végrehajtásának megkezdéséig még eltelő időszak a korona értékében jelentős változásokat mutatni, különösen pedig szociális életünkre is kiható megrázkódtatásokat előidézni nem fog.» A következő mondatban maga a volt és a jelenleg is diktátorkodó pénzügyminister megállapítja (olvassa) : »Sajnos azonban, a korona értékelésében a legutolsó napokban olyan indokolatlan zuhanás következett be .. .» Lehet-e egy ilyen drámai szendére rábizni egy ország pénzügyi politikájának vezetését, aki reményekkel él, amely reményekről őmaga is kénytelen megvallani, hogy azok a remények nem váltak be. Bocsánatot kérek, nekünk nem reményminiszterek kellenek. Mikor ezt a »remény» szót olvasom, akkor eszembe jut az az irrendetaének, amelyet mostanában szoktak énekelni, hogy »Piros hajnal, fehér álom, zöld remény«. Igen t. Nemzetgyűlés, van ebben valami. Azon a vörös hajnalon fölocsudtunk, bekövetkezett egy, sajna, nagyon rövid fehér álom, amelyről sokan azt hihettük, hogy most majd valóban a becsületes, komoly, öntudatos koncepciójú és keresztény nemzeti politika fog elkövetkezni, a nemzetfentartó elemek talpraállitása, a nemzetrontó elemek kiküszöbölése. Ez azonban épenolyan zöld reménynek bizonyult, mint a t. pénzügyminiszter urnák az a reménye is, amelyet itt felemiit. A következő mondatban azután látom azt a nagy bűnbakot, amely a koronának ezt az indokolatlan zuhanását okozta. Ez a kormány, ez a rendszer speciálisan arról ismeretes, hogy mindig bűnbakot állit. Emlékeztetem t. képviselőtársaimat arra, hogy amikor itt tárgyaltuk az elmúlt év nyarán azt a törvényjavaslatot, amely a luxusgépkocsik megadóztatásáról szól, akkor az indokolásban a nyomor bűnbakjaiként oda voltak állítva a világháború, a két forradalom és az idegen megszállás. Már akkor kénytelen voltam rámutatni, hog}

r ezek a történelmi tényezők nemhogy védő- és mentőtanui lennének e rendszernek, hanem egyenesen vádló tanúi. Mert abból a világháborúból nem az következett volna, hogy épen azokat az elemeket rontsuk és pusztítsuk, amelyek hazakerülvén abból a világháborúból eminenter számot tarthattak volna a nemzet hálájára, elismerésére, foglalkoztatásra és segitségre. Abból a két forradalomból nem az következett volna, hogy tehát annak a két forradalomnak ittmaradt elemeit segítsük elő és egyenesen még tovább forradalmasítsuk ezt az országot azzal az antiszociális politikával, amely lassanként felőrli épen a nemzetfentartó elemeket. Abból az idegen megszállásból épen nem az a politika következett volna logikusan, amely keresztény nemzeti jelszó alatt egyszerűen továbbfolytatja a Károlyi-féle defetizmust, amely politika nemzetinek mondván magát, együtt ünnepel a csehekkel a mi elszakadt testvéreink szenvedő teste felett és amely ide a cseh kultúrát hozza be ebbe az amúgy is megfertőzött hitvány, nemzetietlen fővárosba. Ugyanúgy most is talált egy bűnbakot ez a rendszer, megint egy nagyon előkelő, nagyon kultur bűnbakot, amelynek neve is olyan előkelő, hogy — meg vagyok róla győződve — nem egy képviselőtársamnak a lexikonból kellett közelebbről megismerkednie ennek a bűnbaknak kiben- és mibenlétéről. Ez a bűnbak valami tömegpszichózis, valami lelki járvány, amelyet ez a t. naiv kormányzat nem ért meg, mikor azt mondja (olvassa) : »Bekövetkezett ez a változás és a magyar korona értékének időlegesen az osztrák korona értéke alá való hanyatlása főleg a tömegpszichózisnak a hatásaként annak dacára stb.» (Kiss Menyhért : Az okozat a tömegpszichózis !) Én nem szeretem magam részéről sem a prófétát játszani. Nekem soha az én igen t. Ulain Ferenc képviselőtársam négyszemközt sem kérkedett azzal, hogy ő talán divinatórikus erőkkel volna felruházva. Amikor az Ernszt Sándor t. képviselőtársam által megbélyegzett felelős tényezők, akiknek látniok kellett volna, vakok voltak és nem láttak, akkor Ulain Ferenc t. képviselőtársam másfél esztendővel ezelőtt pontosan megmondotta, hogyha ez a pénzügyi politika igy folyik tovább, akkor a magyar korona igenis az osztrák korona alá fog lesülyedni és akkor igenis el fog következni az a helyzet, hogy a keresztény nemzeti irányzat ministerelnöke, mint egy díszruhás Seipel kénytelen lesz kimenni a külföldre kölcsönt koldulni. Amikor Ulain Ferenc t. képviselőtársam ezt itt kifejtette, nem volt tömegpszichózis Magyarországon, ellenben világos és nyilvánvaló volt mindenki előtt, aki logikusan gondolkozik, aki a dolgokat világosan látja, aki csakugyan rendelkezik azokkal a kvalitásokkal, amelyekkel első66'