Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

4ôÔ Â nemzetgyűlés 259. ülése 1924. minister^ aki jelenleg még pénzügyminister, csak most nem abban a bársonyszékben ül, — mert temetni csak halottakat lehet. (Meskó Zoltán: Felfelé bukott !) Én nem kivánom profanizálni a szentirást, azonban úgy látom, hogy nekem voltaképen azt kellene mondanom, hogy Bethlen Jairus leánya, Kállay Tiborja, nemcsak hogy meg nem halt, sőt nem is alszik, csak rejtőzködik. (Derültség és mozgás jobbfelől.) Kállay Tibor itt a nemzetgyűlésben és a közvéleményben állítólag megbukott, lefelé bukott. Nagy tévedés ! Kállay Tibor egy egész emelettel feljebb bukott. (Derültség és mozgás jobbfelől.) Az egész helyzet csak annyiban változott, hogy akinek látnia kellett volna Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam megállapitása szerint és nem látott, az most a vakság politikáját egy emelettel magasabban folytatja. (Meskó Zoltán : Ugy látszik, jobb a kilátás onnan !) Majd a kilátásokra mindjárt rátérek, t. képviselőtársam. Nekem a kormányt támogató oldalról elhangzott kritikával kapcsolatban eszembe jut az, amit én annakidején az Uj Nemzedék című keresztény napilapban olvastam. Abban a napilapban minden cáfolat nélkül jelent meg egy tudósítás arról, hogy amikor a szőlősgazdák küldöttsége Kállay Tibor előtt megjelent és panaszait feltárta, akkor Kállay Tibor őnagyméltósága azt a lángelméjü választ adta : hogyha olyan nagy bajok vannak azzal a szőlőgazdasággal, hát tessék a szőlőtőkéket egyszerűen kivágatni ! (Ellenmondások a jobbközépen. — Kiss Menyhért : Tény !) Ez emlékeztet engem egy olyan orvosra, aki a főfájást igazán radikálisan tudná gyógyítani, ha azt ajánlaná a páciensnek, hogy vétesse le a fejét, mert ez kétségtelenül mindörökre bebiztosítja őt a főfájásnak még csak a veszedelme ellen is. Ezzel kapcsolatban legyen szabad talán épen kisgazdapárti képviselőtársaim felé a mi magyar népünk egészséges szellemére hivatkoznom és elmondanom egy kritikát erről a pénzügyminister úrról, erről a ma valóságos belső titkos pénzügyminister úrról, (Zsirkay János : Valorizált pénzügyminister !) amely kritika épen e jelenet után pár nappal hangzott el az egyik ceglédi gazdálkodó tanyáján. Ez a gazdálkodó nekem, aki akkor még nem voltam képviselő, azt mondotta : Nézze, szerkesztő ur, van nekünk itt egy tanyai borbélyunk. Az olyan nagyon okos ember, mint Kállay Tibor. —. Megkérdeztem : miért ? —• Azt felelte : mert ha azt panaszolja neki valaki, hogy nem győzi a sok földadót, akkor ő azt mondja nagy barátságosan az illetőnek ; Lehet ám azon segíteni ; el kell adni a földet, akkor nem kell utána már adót fizetni. (Derültség.) Hozzátette azonban az én ceglédi gazdálkodó polgártársam azt is : most már csak azt nem értem, hogy miért lett épen Kállay Tiborból minister, miért nem a mi tanyai borbélyunkból, pedig az is olyan okos ember, mint Kállay Tibor. (Zaj. Derültség.) Ez az anekdota hangozhatik humorosan, de annak a ceglédi gazdálkodónak igaza volt, mert ugyanígy gondolkozott, ugyanilyen mentalitást árult el az az ur, aki Magyarország pénzügyi politikáját vezette. Hát nem jogosan kérdezi akkor az a magyar nép, hogyan lehetett Magyarország pénzügyi politikáját olyasvalakinek vezetni, akinek gondolkozása, eszejárása nem múlja felül évi március íió 20-án, csütörtökön. annak az egyszerű tanyai borbélynak gondolkozását ? (Graeffl Jenő : Ez egy kicsit sok !) Itt kapcsolódik be annak a ceglédi gazdálkodónak mondása abba a kijelentésbe, amelyet Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam tett, akit senki szélsőséggel nem gyanúsíthat, aki megállapította, hogy akiknek látniok kellett volna, nem láttak. Hogy még tovább megvilágítsam azt, micsoda nagykoncepcióju ember vezette és vezeti ma is Magyarország pénzügyeit, legyen szabad saját kijelentését citálnom. Azt hiszem, minden képviselőtársam emlékszik arra a famózus kijelentésére ennek a mi pénzügyi drámai szendénknek, amikor kijelentette ama bizonyos pánikos napokban, hogy egyformán leszegényedtünk. Hát én nemcsak azt szeretném a magam részéről, ha már én is ugy egyformán szegényedhettem volna le a spekulánsokkal, a siberekkel, a bankmilliárdosokkal, hanem azt is kérdezem : látja-e az valóban Magyarország helyzetét, látja-e az csakugyan a mai társadalmi viszonyokat, aki igy tud nyilatkozni, aki egyforma leszegényedésr A mer beszélni olyan országban, ahol egyfelől a dologtalan spekuláció palotákat, kényelmet, életet szüretei, épit és szerez magának a magyar korona leglerongyoltabb állapotában is, és ahol másfelől, a másik oldalon a magyar középosztály immár teljesen elsülyedt, a magyar kisipar immár utolsó lélekzeteit veszi és a magyar mezőgazdaság is ezer és ezer bajjal küzködik, az a magyar ifjúság pedig, amely a jövendő magyar intelligenciát jelentené, nyomortanyákon, tüdővésszel, nincstelenséggel küzködik ? Hát lehetséges, hogy az vezethette hosszú időkig és vezeti ma is Magyarország pénzügyeit, aki egyszerre ime, felállott és kijelentette a nyomorparitást és azt akarja elhitetni velünk, hogy igenis, nyomorparitáson vannak a pénzoligarchák és a proletárok, a tőzsde és a középosztály vagyonmentő vásárj a, a Hitelbank és Sanyarú Vendel ? Azt mondottam, hogy én ezt erkölcsi szempontból akarom kifejteni és felemlíteni. Nem térek ki arra, amit itt jobbról-balról hallottam, hogy Kállay Tibor egyénileg igen derék ember. Ez természetes, ezt koncedálom. (Ulain Ferenc : Ezt nem is vonjuk kétségbe !) Bocsánatot kérek, ne méltóztassanak félreérteni hasonlatomat, a világért se méltóztassanak arra gondolni, hogy személyi integritásában akarom érinteni Kállay Tibort, amikor azt mondom : de soha még rablógyilkost fel nem mentettek azon az alapon, hogy rablógyilkolt ugyan, de a nyakkendője gyönyörűen és előkelően volt megkötve. (Zaj és mozgás jobbjelöl. — Barthos Andor : Gyenge volt ! Szekunda !) Ha valaki hatalmat és felelősséget vállal, mi nem vagyunk kötelesek törődni, nem is törődünk a szándékokkal, nem törődhetünk az egyébként szimpatikus egyéni kvalitásokkal ; nekünk egy pénzügyminister vagy egy egész politikai rendszer működésében csak az eredményeket és cselekedeteket kell és szabad kritizálnunk. ( Ugy van ! a balközépen.) A jóhiszeműség épen ugy nem ment fel senkit, mint ahogy viszont a hozzá nem értés nem kvalifikál arra, hogy valaki ministeri székbe üljön, mert ezen a jogcímen nagyon sokan ülhetnének bársonyszékben. (Zaj jobbfelől.) Aki hatalmat és ezzel felelősséget vállal, az számoljon le önmagával, szálljon önmagába, legjobb tudása és