Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

s A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 139 vétetével bátorkodom az összkormányhoz a következő interpellációt intézni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az! — Olvassa): »1. Hajlandó-e intézkedni a kormány, hogy a tisztviselők a havonkint a ministertanács által számukra megszavazott drágasági pótlékot legkésőbb a következő hónap 10-éig megkapják? 2. Hajlandó-e intézkedni a kormány, hogy a tisztviselők fa- és tüzelőellátása még a nyár folyamán megtörténjék, hogy ezáltal elkerül tessék az az anyagi kár, amely a tisztviselőket a téli kiutalás által éri? Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy az egyes tisztviselői karokon szokásos titkos niinősités eltöröltessék, s helyébe mindenütt a bizottsági minősités lépjen, amely bizottság tagjait maga a tisztviselői kar választja s amely bizottság működése nyilvános és ellenőrizhető?« (Horváth Zoltán: Szóval a pragmatika!) Igen, a pragmatika. Ugy mint a m. kir. postánál és távirdánál van. Ott a tisztviselők maguk választják a bizottságot és az egész eljárás nyilvános. (Zaj. — Erdélyi Aladár: Aki rosszat ir, azt elcsapják!) (Továbbolvassa) : »Tud-e a kormány arról a nagy nyugtalanságról és elkedvetlenedésről, amely az egész magyar tisztviselői kart eltölti, mióta köztudomású lett,_ hogy a kormány a külföldi kölcsön fejében ujabb tizezer tisztviselő elbocsátását vállalta magára? Hajlandó-e a kormány javaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé, amely ezt a leépitést törvényes t utón szabályozza s amely által a nemzetgyűlésnek alkalma és módja lesz, hogy az elbocsátás mikéntjét ellenőrizze s hogy megakadályozza az ilyenkor könnyen előfordulható politikai szempontok érvényesülését a köz- és a szociális érdekek rovására?« Elnök : A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel az angol parlamentben szokásos rövidséggel adjam meg a választ a kormány nevében ezekre az interpellációs pontokra. Az első kérdés igy szól (olvassa): »Hajlandó-e intézkedni a kormány, hogy a tisztviselők a havonként a ministertanács által számukra megszavazott drágasági pótlékot legkésőbb a következő hónap 10-ig megkapják?« Válasz: igen. A második kérdés (olvassa): »Hajlandó-e intézkedni a kormány, hogy a tisztviselők fa- és tüzelőellátása még a nyár folyamán megtörténjék, hogy ezáltal elkerültessék az az anyagi kár, amely a tisztviselőket a téli kiutalás által éri?« Válasz: amennyiben ilyen ellátás lesz, igen. A harmadik kérdés (olvassa): »Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy ...« Bocsánat, nem tudom elolvasni. Amennyiben a t. képviselő ur pragmatikát sürget, ebben az értelemben válaszolok rá: igen. (Lendvai István: Bravo!) A negyedik kérdés : tud-e a kormány arról a nagy nyugtalanságról, amely az állítólagos 10.000 főnyi elbocsátás miatt a tisztviselői kart eltölti és hajlandó-e javaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé, melynek kapcsán a nemzetgyűlésnek alkalma és módja lesz a kérdéshez hozzászólni?« Válaszom : igen. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsirkay János: A válasszal »igen« meg vagyok elégedve. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló képviselő ur ? N.UM.Ó XXT. Héjj Imre jegyző : Lendvai István ! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés ! Részletesen akartam foglalkozni azokkal a hitvány jelenetekkel, melyek ez év március hó 16-án Budapest utcáin Petőfi Sándor emlékezete ünneplésének ürügy évei lejátszódtak s melyek — azt hiszem — a mai rendszernek is elég érthető módon döbbentették a szeme elé, hogy hova visz az arany középút, a megalkuvás és az egyezkedés politikája. Részletesen kivántam foglalkozni egyfelől azokkal a lázitó cikkekkel, amelyek e jelenetekkel kapcsolatban megjelentek, másfelől azokkal a cikkekkel s azokkal a hazug kijelentésekkel, melyek ezeknek a jeleneteknek értelmét, tendenciáját el akarták sikkasztani a keresztény nemzeti közvélemény elől. Tekintettel vagyok azonban arra, hogy a tárgyalásra szánt idő — nem mondhatnám épen, hogy bizonyos képviselőtársaim tendenciája nélkül — meglehetősen előrehaladt; tekintettel vagyok arra is, hogy Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam egy más esettel kapcsolatbfin eléggé érthető módon elmondotta a keresztény nemzeti polgári társadalomnak azt a nagy mementóját, amelyet el kellett itt mondani, mert többé nem ismétlődhetik meg az, amit a Népszava legutóbb egy burkolt cikkében gyümölcsös októbernek nevezett. Tekintettel vagyok arra is, hogy a jövő heti interpellációs napon módom lesz, ahhoz képest, hogy látok-e végre megfelelő intézkedéseket, megfelelő kormányorientációt vagy sem, elmondani a magam véleményét s igy ebben az előrehaladott időben, mely akaratlanul is arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy a keresztény nemzeti gondolat szempontjából nagyon közel van a tizenkettedik óra, megelégszem azzal, hogy beterjesztem interpellációmat, mely a következőképen hangzik. (Olvassa): »Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy ez év március 16-án Petőfi^ Sándor, a nemzeti gondolat vértanuja ünneplésének ürügye alatt Budapest utcáin vakmerő tüntetést rendezett az a nemzetpusztitó réteg, amely Magyarország történelmének példátlan katasztrófáját okozta, (Ugy van! jobbfelöl.) s amelynek 1918 ós 1919 szörnyű tanulságai után semmi létjogosultsága a magyar nemzet egyetemén belül nincs?« (Propper Sándor: Azt nem maga határozza meg, öcsém! — Nagy zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Micsoda arrogáns kommunista hang ez? — Esztergályos János: Csak helyeseljenek. — Nagy zaj.) A második kérdésem: »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a hivatalos hatóságok feltűnő és ä Károlyi-lázadás kitörését megelőző napokra emlékeztető pontossággal tűrték a nemzetrontó elemek tüntetését? Hajlandó-e a kormány ebben a tekintetben is szigorú vizsgálatot indítani s a megtorlásról gondoskodni. 3. Hajlandó-e a kormány az általános választásokon tett Ígéreteihez képest sürgősen visszatérni a keresztény nemzeti gondolat alapjára és egyfelől komoly szociális politikával, másfelől, ha kell, erőteljes intézkedésekkel elejét venni a tömegek további forradalmasitásának!« (Helyeslés a középen.) Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy én is az idő előrehaladott voltához mért rövidséggel feleljek ebben a különben igen fontos kérdésben a hozzám intézett interpellációra. A kormány igenis sajnálattal és szomorúan vett tudomást arról, hogy alig néhány esztendővel a bolsevizmus pusztításai után megeshetett az, hogy Budapest utcáin, a belváros kellős közepén a tömegek Kun Bélát, (Propper Sándor : Ez nem igaz, belügyminister ur!) a proletárdiktatúrát és a 64