Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. Egy izben már rámutattam erre a kérdésre ; egész sor esetet felhoztam arra nézve, hogy milyen brutalitással jár el a kormány a kiutasítás kérdésében, és hivatkoztam arra a sokat emlegetett 16.045. számú belügyministeri rendeletre. Amikor ezt a kérdést legelőször szóvátettem a nemzetgyűlés 1922 szeptember 16-án tartott ülésében, akkor a belügy minister ur közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy ilyen ministeri rendelet nem létezik, ezt kigondolták az újságok. Ezzel szemben maga a belügy minister ur kénytelen volt már 1924 január 29-én a nemzetgyűlés ülésén elismerni a korábban letagadott és megtagadott rendeletet. (Rakovszky Iván belügyminister: Nem a rendeletet tagadtam meg, hanem az idézetet, amely nines benne!) Ezt a rendeletet méltóztatott letagadni, azt méltóztatott mondani, hogy kigondolták az újságok. (Rakovszky Iván belügyminister: Az idézetet! 1 Kénytelen volt ezt a rendeletet ismertetni s ezen ismertetés után maga a belügyminister ur is arra a meggyőződésre jutott, hogy ezt a rendeletet tovább fentartani nem lehet. És azt is mondotta akkor a belügyminister ur, hogy: »Elárulok még egy titkot. Ugyanis az egész rendeletanyagot most dolgozzuk fel és a bevándorlási törvény végrehajtása tárgyában egy összefoglaló, a hivatalos lapban is megjelenendő rendeletet fogunk megszerkeszteni, amely igen rövid, belátható időn belül kiadatik.« Azóta eltelt már több mint egy hónap, ami nem is tehinthető olyan rövid időnek, azonban ez a rendelet máig sem jelent meg. (Rakovszky Iván belügyminister: Nemsokára megjelenik!) Ami a minister ur asztalán, illetőleg a kezében van, az még nem jelent meg; még mindig azzal a régi bizalmas rendelettel dolgozik az egész közigazgatás és a belügyministeriumnak az a néhány embere, akik ezzel foglalkoznak, (Szeder Ferenc: Belügyi nyomozók !) s akik valósággal szadista módon üldözik az embereket, amely rendeletet még 1922-ben adtak ki és amely sehol, semmiféle hivatalos közlönyben nem jelent meg. További kérdés, amelyre rá akarok mutatni, mint a belügyminister ur működésére roppant jellemző, az utlevélmeghosszabbitás kérdése. Ma az a helyzet Európának már majdnem minden államában, hogy az útlevéllel az országba bejövő embereket mentesitik minden zaklatás alól, különösen a rendőri jelentkezés alól. (Hedry Lőrinc: Volt már Cseh-Szlovákiában í) Ezt az államok azért teszik, mert meggyőződésük, hogy érdekükben áll az, hogy minél több idegen jöjjön be, mert az idegen mindig rengeteg pénzt szokott az országban elkölteni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Halász Móric: Nekünk nem érdekünk, hogy bejöjjenek! — Felkiáltások a jobboldalon : így is sok az idegen ! Embere válogatja ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj és közbeszólások a jobb- és szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Varsányi Gábor: A kisüst fáj ! A bútorról beszéljen! — Peyer Károly : Arról beszéljen odakint, de itt ne demagógoskodjék és ne szemtelenkedjék! — Nagy zaj. — Varsányi Gábor: A kisüst fáj ! — Zaj és felkiáltások a balés szélsőbaloldalon : Orgovány! — Peyer Károly: Az orgoványi haramiák dicsőitője!) Csendet kérek! (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc : A kisüstig terjed az egész tudományuk!) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Reisinger képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. Klárik képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Szijj Bálint: Talán szeszgyáros Peyer éri március hó 19-én, szerdán. 421 ur, hogy a kisüst fáj önnek i — Zaj. — Peyer Károly : Nekem nem fáj, nekem nincs!) Csendet kérek! Szijj Bálint képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peyer képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a közbeszólásoktól. (Peyer Károly: A kisüstig terjed egész tudományuk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bűzlik! Bűzlik! — Fotytonos zaj a jobbés a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Kérem, meghajlok szellemi nagysága előtt. — Zaj.) Klárik képviselő urat másodszor figyelmeztetem, legyen szives csendben maradni. (Esztergályos János : Azok az idegenek, akik pénzt hoznak jók!) Esztergályos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj.) Györki Imre: Egyes államok egyezményeket kötnek arra vonatkozóan is, hogy az útlevélkényszert megszüntessék, és ilyen irányú tárgyalások folynak különösen az utódállamok között is. Ha ennek a kérdésnek józan és demokratikus szabályozása valamelyik országra nézve fontos, ez az ország különösen Magyarország. Fontossággal bir reánk nézve ennek a kérdésnek becsületes és demokratikus rendezése azért, mert épen Magyarországot darabolták szét leginkább valamennyi állam között, tőlünk szakitották el a legtöbb területet és ezeknek az elszakitott területeknek népességét még ma is részben gazdasági, részben családi kapcsolatai idefüzik ehhez az országhoz. (Farkas István: A túlsó oldalon már megtagadják_ őket!), úgy hogy ezek az emberek szivesebben jönnek ide Budapestre vagy általában csonka Magyarországra, mint bármely más külföldi államba, szivesebben jönnek ide nemcsak üdülni és szórakozni, hanem azért is, hogy bevásárlásaikat is eszközöljék. (Barthos Andor: Hát olcsóság van itt?) A belügyminister ur azonban — megint bizalmas utasítással — olyan rendszert honositott meg, amivel egy külföldről bejövő idegen itt tartózkodásának lehetőségét teljesen megszünteti, illetőleg egészen szűk körre szorítja. Megjelent ugyanis a belügyminister urnák egy olyan utasítása, hogy a külföldről jövőnek itt tartózkodása csak 14 napra, szóval két hétre engedélyezhető(Fábián Béla: Kit ért külföldi alatt?) Elsősorban van egy bizalmas utasítás, amely szerint ez a 14 napos határidő záros határidőként alkalmazandó a külföldről idejövő zsidókra (Zaj. — Fábián Béla: Sir Strakosch?) ugy, hogy a 14 nap lejártával, bárhol az országban tartózkodjék az illető külföldi, arra van kényszerítve, hogy a belügyin inisteriumhoz forduljon s a belügyministerium adja vagy nem adja meg ilyen esetekben af engedélyt az útlevél meghosszabbítására. Itt megint arra utalhatok, hogyha a belügyministerium administrációja tökéletes és gyors adminisztráció volna, akkor meg lehetne érteni és indokolni ezt a rendelkezést. (Zaj. — Propper Sándor: Ha iríár zsidó, Strakosch legyen! — Derültség. — KovátsNagy Sándor: Legalább!) Ehelyett azonban azt látjuk, hogy ezek a kérvények hetekig hevernek elintézetlenül a belügyministeriumban és az illetők sorsa hetekig függ attól, hogy kedvezően intézik-e el kérvényüket vagy sem. Amennyiben pedig nem kedvezően intézik el, akkor minden egyes esetben arra szólítják fel ezeket a legtöbbször családjuknál tartózkodó és Nagymagyarország területén született, tehát a régi Magyarországban honos embereket, hogy 24 órán belül hagyják el az országot. Ezt a rendszert honosítja meg az igen t. belügyminister ur. Egyik további kérdés, amelyet érinteni kívánok, a záróra meghosszabbitások kérdése. (Fábián Béla: Ez egészen külön speciális dolog!) A helyzet ugyanis az, hogy általában az egész országra kiterjedően ma éjjel 2 óráig tartó záróraengedély
