Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

420 À. nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. itt maguknak exisztenciát teremtsenek, mert rokoni és gazdasági kapcsolat ehhez az országrészhez köti őket. (Esztergályos János: 30 év óta ittlak ókat utasítanak ki azért, mert az apjuk megszállott területen született. — Hegedűs György: Olyan nincs! — Esztergályos János: Igenis van! Majd elmondjuk itt, felhozzuk az adatokat.) Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az is, hogy a kurzus életbenléte óta minden egyes aktushoz megkívánják a hatóságok az állampolgársági bizonyítványt. Korábban az ember leélte egész életét ebben az országban anélkül, hogy bárki kutatta volna az állampolgárságát. (Zsirkai János: Azért jöttek be milliószámra a galiciaiak. Azért van ma antiszemitizmus ! Ezt maguk csinálták, a maguk rendszere ! — Felkiáltások a szélsőbalololdalon: A Tüz!) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zsirkay János közbeszól.) Zsirkay János képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Szeder Ferenc : De tűzbe jött !) Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zsirkay János : A galíciai zsidók szolgálatában állanak ! — Esztergályos János: Petőfi mit mondott az iskola padjairól ? — Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Györki Imre : Korábban az volt a rendszer, hogy a születési bizonyítvány becsatolása elégséges volt az állampolgárság igazolására, nem pedig az, amit ma megkövetelnek, hogy majdnem egy évszázadra visszamenőleg követelik a leszármazást, a amagyar állampolgárság igazolását. De még ez sem lenne nagy szerncsétlenség, ha a belügy m inisterium adminisztrációja olyan tökéletes adminisztráció lenne, amely képes lenne ezeket a honossági bizonyítványokat nagyobb késedelem nélkül ki is szolgáltatni. Akinek azonban módja és alkalma volt betekintést nyerni abba, hogy mi van ott a belügyministerium közjogi osztályában ilyen bizonyítványok kiadásánál, az tisztában van azzal, hogy teljesen tarthatatlan vexaturáknak teszik ki az állampolgárok tizezreit, sőt százezreit, mert több mint 200.000 elintézetlen olyan akta van ma is a belügyministeriumban, amelyben a honosság megállapítását kérik az egyes állampolgárok. — (Zaj.) Hogyha vizsgáljuk, mi annak a konzekvenciája, hogy itt a visszahonositás kérdésében nem intézkedik a minister ur, hogy egyéni akciót folytat és egyénenként válogatja ki, hogy kinek adja meg a visszahonosításit és kinek nem, s ha meggondoljuk azt, hogy százezrével élnek ebben az országban olyanok, akik a kormány bűnös mulasztása folytán nem optáltak, nem szólittatván fel erre, és nem csinálván a kormány propagandát az optálási kötelezettség gyakorlására, akkor elérkezünk a belügyminister urnák egy másik egyéni akciójához, ez pedig a kiutasitások kérdése. Mert a kiutasitások kérdésében nemcsak az a súlyos dolog, hogy kiutasítanak ebből az országból olyanokat, akik külföldön születtek és külföldi állampolgárok, de ebben az országban éltek már 20—30 esztendő óta, hanem sokkal súlyosabb még ennél az, hogy napirenden van, az hogy kiutasítják azokat a magyar állampolgárokat, akik a trianoni békeszerződés értelmében vesztették el magyar állampolgárságukat és akik, — mint mondottam, — nem tudtak eleget tenni optálási kötelezettségüknek, mert nem voltak kellően felvilágosítva az optálási kötelezettség felől. Hihetetlen pusztítást visznek véghez a családi és gazdasági életben, az exisztenciákban a minister közegei, amikor ezeket a kiutasításokat rendszeresitik és amikor kezükbe nyomnak ezeknek a szerencsétleneknek szolgabirói vagy rendőrkapitányi végzéseket, amelyekben kényszeritik őket arra, hogy hagyják el az ország területét 30 napi záros határidőn belül. (Hegedűs György: Ez nagy ritkaság! — Felkiáltások a szélsőbahldalon: Dehogy ritkaság! —- Hegedűs György Az a baj, hogy nagy ritkaság! — Peyer Károly A toloncház tele van ilyenekkel! — Hebelt Ede Napról-napra előfordul! — Klárik Ferenc Százával utasítják ki az embereket! — Hegedűs György: De nem munkásokat! — Esztergályos János: Munkásokat toloncolnak ki. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Itt van egy csomó végzés nálam, amelyek ezt dokumentálják. (Felkiáltások jobbfelől: Neveket kérünk!) Itt van pl. Lőrinczy Károly — hogy egy fajvédő képviselőnek megfelelő nevet említsek (Zaj.), — aki egyszerű ipari munkás és akinek csupán az a bűne, hogy 1914től 1919-ig katonai kötelezettségének eleget tett, végigszenvedte a világháborút, vérzett a magyar hazáért, sebesült volt, hadifogságba került s ennélfogva ez idő alatt nem tudta megszerezni az illetőséget, mert — tekintettel arra, hogy a fronton volt, — nem volt adófizető. Ezt is felszólította a debreceni rendőrkapitányság, mint román állampolgárt, — mert születési helye most Romániához tartozik, — hogy csonka Magyarország területét a végzés keltétel számitott 30 nap alatt hagyja el. (Szeder Ferenc: Lőrinczynek hívják!) Megjegyzem, hogy ez a Lőrinczy a szabolcsmegyei Nyirbélteleken született. De itt van a belügyminister urnák egy végzése, amely még rövidebb határidőt szab az ország területének elhagyására, mert 15 napi időt állapított meg e végzésében egy egész család részére az ország területének elhagyására. 15 nap alatt kényszeríti tehát ezt a szerencsétlen családot, hogy hagyja el az országot, anélkül, hogy gondoskodni tudna arról, hogy mi történjék azokkal a bútorokkal és egyéb ingóságokkal, amelyeket egy életén át megszerzett. De nemcsak ilyen eseteket találunk, nemcsak azt látjuk, hogy tömegesen utasítanak ki munkásokat, akik gazdasági mozgalmakban részt vesznek, akik a magasabb munkabérért való harcban magukat exponálják, — mert ezeket tömegesen utasítják ki az országból, — (Farkas István: A sibereket nem utasítják ki !) de itt van a kezeim között egy olyan eset, ahol egy cseh-szlovák illetőségű, vagy állampolgárságú nőt, aki itt él Magyarországon hosszabb idő óta — egy fiatal leány — kiutasitanak azért, mert ez a szerencsétlen teremtés egy előkelő budapesti épitési vállalkozónak volt a barátnője, akit ez a vállalkozó itt tartott éveken keresztül házassági Ígéretekkel ós most, amikor megunta, feljelentette. Ennek az urnák egyszerű feljelentése elég volt tehát arra, hogy a belügyministérium ezt a fiatal leányt egy határozattal kiutasítsa. (Renezes János: Folytathatja a mesterségét odaát! — Farkas István: Keresztény erkölcs!) Teszi ezt a belügyminister ur akkor, amikor ez évi január 29-én kiadott rendeletében szabályozza a menekült orosz állampolgárok utazásának és itt tartózkodásának kérdését. Amikor tehát a Wrangel-hadsereg ellenforradalmi tisztjeinek, minden jöttment ellenforradalmi katonának. (Egy hang jobbfelől : Azok nem jöttmentek"!) helyet szorítanak ebben az országban, amikor ezeknek az ügyét olyan fontosnak tartja a belügyminister ur, hogy külön rendeletben méltányos elbánásban kívánja ezeket a Wrangel-tiszteket részesíteni : ugyanakkor kegyetlenül jár el azokkal az állampolgárokkal szemben, akik Nagy-Magyarország területén születtek és a kormány mulasztása folytán nem tudtak eleget tenni optálási kötelezettségüknek.