Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés £58. ülése 1924 sárolnia kell. Jelentkezik a bankban, kéri a takarékkoronát es kap érte 1,140.000 koronát, de amit meg' akar vásárolni, az időközben í5u százalékkal drágább lett. (Györki Imre : Ez a pénzügyi politika!) Ez a helyzet, ez a takarékkorona tükre, isem tudom, honnan vették ezt a szerencsétlen gondolatot, fogalmain sincs róla. Az alapgondolat maga nem szerencsétlen, csak a keresztülvitele, t. i. szerencsétlen az a gondolat, hogy a takarékkorona kiszámítását spekulativ elemekhez kötötték. T. Nemzetgyűlés ! Mi a takarékkorona kiszámításának alapja i Hat arbitrázspapir, plusz bécsi jegyzés, plusz prágai jegyzés s azt hiszem, még plusz hazai dollárjegyzés, — nem tudom egész pontosan. Már most mit várhatunk ettől 1 A takarékkorona értékhuliámzása tisztára ki van szolgáltatva a spekulációnak. Ez ujabb konc a bankoknak, ezek ezen újra meg fognak gazdagodni, és az a kevés, ami még a zsebek vagy a ládafiák fenekén maradt, ennek a takarékkoronának alapján fog a bankok treszortjaHba vándorolni. Mi kell ehhez ! Hat arbitrázspapir. Én nem értek a tőzsdéhez, (Felkiáltások jobbfelől : Nono!) de kijelentem, hogy ezer Magyar Hitellel annyira megkontreminálom a takarékkoronát, amennyire akarom. Ezer Magyar Hitelt, mint arbitrázspapirt dobok ki a piacra, lenyomom a tőzsdei árfolyamokat, vagy megkontreminálom a bécsi és prágai kifizetést, lenyomom a számitási bázist és ezzel lenyomom a takarékkorona értékét. Mi les

z ennek a gyakorlati jelentősége i Az, hogy a bankok, ahogyan eddig a tőzsdével manipuláltak, ahogyan eddig a tőzsdén fosztották ki a jóhiszemű közönséget, ahogy mesterséges felhajtásokkal és mesterséges árcsökkentésekkel valósággal megrabolták a közönséget, azt most meg fogják csinálni a takarékkoronával. Egy darabig valahogyan bizalmat fognak létrehozni és becsalják takarékkoronákban a fölösleges pénzeket, s mikor sok lesz belőle odabent, nem kell nekik semmi, csak egy mozdulat; Feingold egyetlenegy telefonálásával pocsékká veri a magyar kormány egész gazdasági politikáját, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) letöri a takarékkorona értékét s a bankok megint kerestek és a tömegek elvéreztek. (Györki Imre : Ez a céljuk !) Lehet-e. szabad-e ilyen frivol fikcióval előállani ilyen súlyos időkben és lehet-e ennek a frivol fikciónak tökéletes hitelt, birálatlanságot igényelni a nemzetgyűlésben az ellenzék részéről ? Maga a takarékkorona gondolata nem uj és nem helytelen, de a takarékkorona értékeléséből a spekulativ tényezőket és elemeket ki kell kapcsolni, ki kell rekeszteni. A takarékkorona bázisa nem lehet más, mint az árupiac, az index. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor ismerem el takarékkoronának a takarékkoronát, ha tudom, hogy annak másnapi vagy harmadnapi, vagy tizednapi értéke az aznapi vásárcsarnoki árakkal kvadrál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A takarékkoronának párhuzamosan együtt kell haladnia az árupiac árhullámzásával, mert különben nincs értéke. Mi közöm nekem a tőzsdéhez, a dollárhoz, a bécsi vagy prágai kifizetéshez ? Nekem, mint polgárnak, aki a kormány iránti bizalomból vagy akármilyen okból a pénzemet takarékkoronában helyezem el, csak ahhoz van közöm, engem csak az érdekelhet, hogy amikor kiveszem a takarékkoronát, mit kapok érte a piacon, kapok-e érte annyit, mint amikor elhelyeztem a takarékpénztárba. Ha minőségben és mennyiségben nem kapom meg ugyanazt az árut. . ért március ho 19-én, szerdán. 4lí) amelyet megkaptam volna akkor, amikor elhelyeztem, akkor a takarékkorona nem ér semmit, akkor a takarékkorona fikció. Mondom, nem tudom, hogy honnan vették ezt a számitási bázist. (Farkas István: A bankoktól, spekulánsoktól!) Azt hiszem, hogy itt "megint a bankérdekeltségek, bankérdekek kerekedtek felül. A bankok, amelyek a tőzsdéről talán valahogy kikoptak, mert megrendült a közönség bizalma a tőzsdében, új kereseti lehetőséget akartak. Mi célja volna másképen? !rsagyon kérem a túloldalt vagy a ministerium valamelyik tagját, — sajnos, pénzügyi szak'ember nincs itt, különben az egész idő alatt nincs itt — álljon fel valaki és magyarázza meg nekem vagy a nemzetnek, amelynek ezt az ajándékot szánták, hogy mi köze az arbitrázspapiroknak a korona értékhullámzásához a spekuláción kivül, mert spekulativ szempontból van köze hozzá; a korona értékcsökkenésének megakadályozása szempontjából azonban nincs köze hozzá. Én ezt a javaslatot ugy tudnám elfogadni, ugy tudnék abba beletörődni, ha a nemzetgyűlés vagy a kormány kimondatná ebben a javaslatban, mire törvényerőre emelkedik, hogy a számitási alap az árupiac, tehát az index. Ez az egyetlen eset, amely elfogadhatóvá teszi, s amely a céljának megfelelővé avatja ezt a javaslatot s általában az egész takarékkoronarendszert. Ha ezt nem teszik meg-, ha megtartják a mai számitási bázist, ha ezentúl is arbitrázspapirok alapján, a tőzsde-ing*adozások alapján fogják a takarékkoronát kiszámítani, akkor ez a javaslat, amely felett ma itt tárgyalunk, már javaslat formájában csődöt mondott, megbukott még akkor is, ha egyébként abból törvényt csinálnak és azt teljes mértékben végrehajtják. Az emberek megtanultak számolni; nagyon jól tudják, hogy mit jelent a korona értékcsökkenésének megvédelmezése; nagyon jól tudják, hogyan lehet azt megvédelmezni, hiszen épen ez járult hozzá a mai helyzet kialakulásához. Ha ezt a számitási bázist megtartják, tessék azzal számolni, hogy senki sem fogja a pénzét takarékkoronában elhelyezni, mert nem helyezheti el, inert nem ellensége önmagának és a saját pénzének, hanem ugy, mint eddig, ellepi majd a tőzsdét, ellepi az árupiacot, ellepi majd a zugvalutabörzét, és meg fogja próbálni sikerrel vagy sikertelenül, de mindenesetre több sikerrel, mint a takarékkoronánál, az ö pénzének elhelyezését. Ezt a szempontot — sajnos — nincsen kinek ajánljam a figyelmébe, nincsen itt a szakminister, pedig mondanám, hogy legyen szíves, ezt vegye fel és fogadja el a takarékkorona számitási bázisul az árupiac áralakulását, szóval az indexet és ezen az alapon számítsa ki mindennap a takarékkoronát. Ebben az esetben igenis, igényelheti azt, hogy a takarékkorona iránt a közönség bizalommal viseltessék és azt hiszem, ebben az esetben a bizalom nem is fog elmaradni. Szólnom kell még arról, hogy a valorizációnak, ha helyes alapon akarnák megcsinálni, nem volna szabad megállania a koronánál, mert ebből a

. dolgozóknak semmi hasznuk nincs, ha a takarékkorona helyes alapon számítódik, mert a mai ár- és bérviszonyok mellett a dolgozóknak ugy sincs felesleges pénzük. A nagy tömegek nem éreznek főfájást, hogy felesleges pénzüket hová tegyék, vagy hogy hol óvják meg az értékcsökkenéstől, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs felesleges pénzük. Sőt élni is alig tudnak. A valorizációt ki kell terjeszteni az egész gazdasági életre, leg-