Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

414 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924, elsősorban a munkabérekre és fizetésekre, az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, érteimi és szellemi munkásságra, mert csak igy lehet lehet-, séges annak a bizonyos uj életnek a megkezdése, ha nem egyoldalúan csinálják a dolgot, hanem összekapcsolják az összes tényezőket és a gazdasági élet haladásával s az árak fejlődésevei lehetővé teszik azt, hogy ezzel mindenki lépést 1 arthasson. Legyen szabad talán utalnom a magyar korona pandantjára, a német Kentenmarkra. J\em tudom, hogy a takarékkorona gondolata innen származik-e, lehet, valószínű, tény azonban, hogy megcsinálni egészen máskép csinálták meg. .Németország és Ausztria a háború után hasonló helyzetbe kerültek, mint Magyarország, sőt rosszabb helyzetbe kerültek és hogy semmi kifogás ne legyen, még a forradalmat is kénytelenek voltak mind a ketten átélni. Ausztriában is volt forradalom és Németországban is. Ausztria és Németországannyival voltak rosszabb helyzetben, mint Magyarország, mert élelmiszerek tekintetében mind a két állam bevitelre szorul. Ausztria is és Németország is élelmiszereinek nagy részét külföldről kénytelen importálni. Helyzetük tehát sokkal rosszabb volt, mint Magyarországé, amely nemcsak élelmiszerekkel tudja magát ellátni, hanem még — állítólag — tekintélyes kivitelre is jut. Afelett ugyan lehetne vitatkozni, hogy jut-e, én ezt tagadom, és a kivitelt illetőleg az az álláspontom, hogy addig, ameddig idehaza nem lakott jól mindenki, addig innen egy véka búzának sem volna szabad kimenni. Tegyük fel azonban, hogy feleslege is volt. Annál jobb a helyzete, mert nemcsak élelmezte önmagát, hanem nemes valutáért még exportált is mezőgazdasági cikkeket, ugy, hogy Magyarország helyzete jelentékenyen jobb volt gazdasági szempontból, mint Ausztria és Németország helyzete. Ausztriában és Németországban nem kísérleteztek, ott nem tették meg az országot és az ország népét kisérleti patkánnyá, és nem szenvedtették el vele a kisérleti patkány sorsát ugy, mint itt Magyarországon, hanem egyrészt szabadjára eresztették a gazdasági élet törvényszerűségét, eleresztették Ausztriában a koronát, eleresztették Németországban a márkát, hogy hadd fussa ki magát addig a pontig, ahol meg kell állania. Ausztriában és Németországban is hatalmas infláció volt, Ausztria is és Németország is gondosan ügyelt arra, hogy a nagyarányokban fejlődő árviszonyokkal a munka is lépést tudjon tartani. Ausztriában létrehozták az ämdexet, Németországban is kísérleteztek vele. Életbeléptették, azután megszüntették, de nem szüntették meg az árak és a bér viszonyának állandó arányban tartását. Mi sokszor hivatkoztunk itt erre az indemnitási vita folyamán, méltóztassék csak visszaemlékezni, külön felszólalásokban, napirendi vitákban és minden lehető alkalommal azt hirdettük, hogy tessék Ausztria mintájára berendezkedni, tessék itt a létminimumot megállapítani és mi volt mindig a visszhang ü

? Apage Satanas ! nem lehet, távozz tőlem sálán, távozz tőlem vörös Ausztria és vörös Bécs, hogy lehet ezt a dolgot megcsinálni ? Mennyi és milyen szemrehányásokat kaptunk ! Es miért ? Néhány hónappal vagy néhány esztendővel később agrár-Magyarországba, amelynek kiviteli feleslege van, ahonnan ezerszámra gurulnak ki a szerelvények élelmi szerekkeh Ausztriából érdemes zsirt és cukrot csempészni. (Uffy van! Ugy í^an ! a szélsőbaloldalon.) Ausztriában olcsóbb az élelem, mint Maévi március hó 19-én, szerdán. gyarországon, az osztrák korona majdnem nemes valuta lett nálunk és mi irigykedve nézünk arra az Ausztriára, amelyre itt csúfolódva néztek, amelynek példáját mi követni akartuk és követni szerettük volna. (Kiss Menyhért: 23.000 korona a cukor itt, ahol terem a cukorrépa!) Hát ide jutottunk mi. a mi nagy es hatalmas gazdasági előnyünkkel, idejutottunk azzal a kormányzati rendszerrel, amely ismétlem, és nem győzöm eleget ismételni és hangsúlyozni, a hatalom teljes birtokában négy és fél esztendeig uralkodott és tehetett volna minden jót is, amit akart, mindent megtehetett volna, megóvhatta volna ezt az országot az éhínségtől és attól, hogy agrár jellege létére nyomorognia kelljen a tömegeknek, és hogy hátrányba kerüljön merkantil államokkal szemben, aminél klasszikusabban bizonyítani az egész magyar politikai rendszer csődjét nem is lehet s el sem képzelhető. Itt van a Eentenmark! A németek sem eredetiek ebben a kérdésben. A németek is átvették ezt a gondolatot a dánoktól. Dánia 1913-ban alkotta meg először az ilyenfajta gazdasági megoldást az egész dániai földbirtok 6 százalékos megadóztatásával. Az első dániai nemzeti bank 1813-ban alakult meg ilyen alapon és csupán négy esztendeig állott fenn teljes sikerrel, teljesen konszolidálta akkor a dániai helyzetet és visszavonult azután, mint állandó nemzeti bank és még ma is fennáll és mint tudjuk, meglehetősen nagy sikerrel bonyolítja le a hivatalos dán gazdasági életet. A németek azután e dán gondolat alapján kísérletezni kezdtek. Először Helfferich próbálkozott, megpróbálta a Roggenmark-ot, a gabonamárkát, és valahányszor nem sikerült a számításuk, vagy ha hiba csúszott be, megbukott Helfferich is, — ide a mi hazai viszonyunkra aplikálom a dolgot, — és megbukott vele a Roggenmark is. Ott azt a tréfát nem engedték meg az ő rossz gazdasági helyzetükben, hogy elszalajtom a kormányt, megbuktatom a ministert, de megtartom az ő rossz gondolatát. Azután jött Hilferding pénzügyminister, próbálkozott a Bodenmarkkal, a földmárkával, szintén számitások alapján, szintén kiindulva abból az alapgondolatból, hogy az uj, teljes értékű és az értékcsökkenéstől mentes pénznek szilárd bázist kell adni. Nem elvi differenciák voltak a kormány és Hilferding között, csupán részletdifferenciák, percentuális differenciák. A Bodenmark megbukott Németországban, Hilferding gondolata nem jutott érvényre, de a megbukott Hilferdinggel együtt a Bodenmark is. Jött azután harmadiknak Luther a Rentenmark gondolatával; megcsinálták a Rentenmarkot, de nem arbitrázspapirokra felépítve, hanem a német nemzeti vagyon biztositékával és megadóztatásával. Figyelmébe ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek és az igen t. pénzügyi kormánynak, dr. Justus Schönthalnak, a német Rentenbank igazgatójának munkáját, amelyben a Rentenmarkot ismerteti. Gyerekjáték volna ezt a munkát magyarra fordítani és egy kevés korrekcióval a magyar viszonyokra átalakítani és meg volna a jól fundált takarékbank — hogy a nevét meghagyjuk — és meg volna a biztos alapokon nyugvó takarékkorona. így el lehet képzelni o dolgot, de ahhoz az kell, ami Németországban történt Németországban a Rentenbank alaptőkéje 3200 millió, tehát 3 milliárd és 200 millió aranymárka. Ennek egyik felét a mezőgazdaság fizeti, másik felét az ipar, a kereskedelem és a bankok.