Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

41° A nemzetgyűlés 258. ülése 19 2^ szer, annak antiszociális volta és az, hogy az adóterhek túlnyomó részét azok fizetik, akiknek nines miből fizetniök, akik tehát elvonnak a kenyérkéből, a tejeeskéből. a cukorból, akik kevesebbet ruházkodnak, rosszabbul laknak, többen zsúfolódnak össze egy-egy kis fülledt levegőjű szobában, ellenben a nagyvagyon, a nagybirtok, a nagytőke, a kapitalizmus minden fajtája az agrártőke, a merkantiltőke, a banktőke, igyekszik magát kivonni az adózás alól és csak azt adja oda, amit feltétlenül muszáj. Ezt az adózást tehát úgyszólván névleges adózásnak lehet minősíteni amellett a sok közvetett adó mellett, amelyet a fogyasztóból sajtol ki a kormány a maga pénzügyi rendszerével. T. Nemzetgyűlés! Ha valaki nagyon figyelmesen analizálja ennek a kormánynak és elődjeinek is a működését, — mert ezek mint láncszemek kapcsolódtak össze és adták ki az egész láncot, rá kell jönnie arra, hogy az egész eddigi pénzügyi politika azon épült fel és annak vezérgondolata az volt, hogy a meglévő vagyonokat konzerválja, megóvja, mellékhajtása pedig az volt, hogy uj vagyonok keletkezését elősegítse. A gazdasági élet akármelyik területére nézünk, felfedezzük ezt az igazságot. Most is tanúi vagyunk ennek, itt van ez a javaslat, itt van a szanálási Programm: takarékkorona, belső kényszerkölesön, valorizáció, külföldi kölcsön, most is azt látjuk, hogy a nagyvagyonok tulajdonosainak minden képviselete igen fürgén nyüzsög, (Perlaki György: Mert a tyúkszemükre léptek!) de nem abban az irányban, hogy felajánlja a maga szolgálatait az állam pénzügyei javára, hanem hogy kimeneküljön ezek alól. Az Omge. legutolsó ülésén a referens bejelentette, hogy sikerült a kormánynál keresztülvinni ezt meg amazt, meg még ezt, meg még amazt, egy egész sereg kedvezményt. Tessék csak elolvasni, hogy lelkendezve jelentette be az Omge. választmányi ülésén a referens, hogy milyen messzemenő kedvezményeket sikerült kieszközölni és kierőszakolni a kormánytól. (Györki Imre: Az parancsol a kormánynak!) Nem különb a helyzet a finánctőkével sem. Amií) egyrészről az Omge. cselekszik, másrészről megcselekszik azt a városi merkantilérde keltségek is. Az Omke. a kereskedők érdekképviselete, a Gyosz. a gyáriparosok képviselete, a Tébe. a bankok képviselete (Maday Gyula: A rejtett vagyonok és jövedelmek urai!) minden érdekképviselet csak azon fáradozik, hogy a maga érdekeltségét kivonja, vagy elérje azt, hogy a lehető legcsekélyebb teherrel sújtsa őt ez az uj veszedelem, amely az országra zúdul. Délelőtt számokkal igazolta Dénes képviselőtársam, hogy a nagybirtok milyen nevetséges 'bázison fizeti a jövedelemadót. (Halász Móric: Ez csak Dénes-féle igazolás ! Volt kivetés !) Nem volt kivetés, Halász képviselő ur, csak szorzás volt. (Perlaki György : De provizió volt !) A jövedelemadót 1920-ban és 1921-ben vetették ki (Halász Móric : Nekem mondja ?) és 1923-ban szoroztak meg ugvebár és most ennek a négyes vagy nem tudom hányas szorzója adja a jövedelemadó alapján a kényszerkölcsönt. Uj kivetés tehát nem volt. a számok tehát vágnak, a számok igazak, (Halász Móric :' Csak amit mondott, az nem volt leráz !) a nagybirtok tehát nevetségesen csekély összeaekkel járul hozzá a kényszerkölesön összegéhez. Nem különb a merkantiltőke sem, amely még fürgébb tud lenni, mert titkos, latens tartalékokkal ugyebár el tudja Hinteni a vagyoni. '. évi március hó 19-én, szerdán. el tudja tüntetni az adóalapot. El is tünteti. Azt hiszem, nem mondok újságot azzal, valószínűleg a túloldal t, tagjai is olvassák a lapokat es a mérlegeket, hogy hatalmas részvénytársaságok gigantikus vagyonokkal nagy vagyontételeket egy aranykoronával vesznek fel a mérlegbe; leirnak mindent, hogy kivonják az adózás alól, nem fizetnek osztalékot, hanem ingyen részvényekkel kárpótolják a részvényeseket, hogy ne kelljen adózás alá boesátaniok a felesleget. (Halász Móric: Hát a földbirtokot hová lehet leírni? — Perlaki György: Azt nem lehet eldugni!) Ha a földbirtokot még le is írnák, akkor egészen adómentessé válnék, mert ha a földbirtok maximálisan 9000 koronás értékelés alapján fizet jövedelemadót, (Halász Mórié: Dénes István szerint, de ez nem igaz!) ennél több adókedvezményt — bocsásson meg Halász képviselőtársam, — igazán nem lehet igényelni, még a mai viszonyok között sem. (Halász Móric : Miért állítanak olyat, ami nem igaz ! —- Kiss Menyhért : Titkos ministeri rendelet van ! Felolvasták délelőtt ! — Perlaki György : De nézzük meg az életet és a kivetéseket ! — Halász Móric : Kiss Menyus beszél földről ! Nem kultuszügy az !) Folytatódik tehát a rendszer és hallunk szép szavakat. Gyönyörrel hallottam ma odaátról, hogy félre kell tenni mindent, csak egy dolog legyen, mentsen és adjon, akinek van. Ez az elmélet, a gyakorlat pedig az, amit én mondtam és amit, ha számaim, és adataim volnának, bizonyítani is tudnék. De ez köztudott dolog; elég bizonyíték az, hogy az egész esztendő adóbevételeinek egyharmadrészét a forgalmi adók adják. Ennél jobb bizonyíték nem kell. Ez azt jelenti, hogy az egész nemzeti vagyon 60—70 százalékát kitevő földbirtok nem fizet annyit, mint amennyit a fogyasztó fizet mindennapi néhány koronás zöldsége, kenyere és egyéb vásárlásai után. (Forster Elek: A termelő is fogyasztó !) A termelő egyrészt a sajátját fogyasztja, másrészt nem fizet utána forgalmi adót. (Halász Móric: A saját fája után is fizet forgalmi adót! Tessék megnézni a 17. §-t! Igenis fizet! — Esztergályos János: Eddig is fizetett? — Halász Móric: Eddig is fizetett ! — Perlaki György : Nézze meg a törvényt, benne van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, Klárik képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Propper Sándor: Ennek a javaslatnak, amely előttünk fekszik és párjának, amely a tizenkettes bizottság kohójában érik, ugyanaz a tendenciája és ugyanaz a célja, ami az eddigi adórendszer alapja volt, kímélni a nagyvagyont, sújtani a fogyasztókat és sújtani a termelő munkát. (Perlaki György: A művelt Nyugat is behozta a forgalmi adót!) Ez a javaslat sem külömb, mint voltak az eddigi javaslatok. Általában az elején megmondottam, hogy ha okos, célszerű gazdasági javaslatokkal jönnek, azok nem találnak akadályra, nem találhatnak akadályra, de ez a javaslat olyan, mintha egy meztelen ember fejére egy szép, fényes cilindert tesznek. Nemcsak ezt a problémát kísérlik meg igy megoldani. Eddig még ahány problémához hozzányúltak, mindegyiknek az volt a metódusa, mint amikor egy csupasz ember fejére egy cillindert nyomnak és azt mondják neki: fel vagy ruházva, most szaladj, így szaladgálnak a problémák meztelenül, cilinderben, emellett minden megoldatlan és megoldatlanul marad és kapcsolódnak egymásba a hibák, a hiányok és a mulasztások.