Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
14 nemzetgyűlés 2.58. ülése 1924 lemén. y eket, (Csontos Imre: Nem cserélek én magukkal semmit a nap alatt! — Derültség.) Elnök: Csontos képviselő nrat kérem, méltóztassék az elnöki utasításokat betartani! Propper Sándor: Ez a tárgyalási módszer aztán egészen helytelen: mindenre rámondani, hogy nem igaz, mindenre nevetni, mindent kicsúfolni! Majd meg méltóztatik látni, hogy ez a módszer nem helyes, majd meg méltóztatik látni, hogy ennek a módszernek az alkalmazása nagyon káros, csak ne legyen túlkéső az, amikor már hajlandók lesznek ezt belátni. Azt mondják önök odaátról: könnyű a máséból! T. Nemzetgyűlés, ahol nincs, onnan nem lehet venni, p annak kell adóznia, akinek van! (Halász Móric: Akinek nincs, az nem is adózik!) Tessék meghallgatni a kormányt támogató keresztény gazdaságig párt ma délutáni szónokát: tessék a spártai kérlelhetetlenségét és a római szigorúságot s áldozatkészséget alkalmazásba venni és ne tessék csúfolódni a szegénységgel; mert az, aki birtokon belül van, akinek birtoka és vagyona van, az, aki vagyonosodik és odakiabálja, hogy: »könnyű a máséból!«, az csúfolódik a szegénységgel és játszik a tűzzel- t. Nemzetgyűlés! (Uay van! a szélsöáblóldalon. — Csontos Imre: Mert mindig lázitiák maguk! Egyébre nem valók, mint lazításra!) Elnök: Csontos Imre képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Baticz Gyula: Ennyi éretienséer után csakugyan lázítani kell masnik ellen!) Baticz képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Propner Sándor: Azt mondhatnám Csontos képviselő urnák, hogv akármilyen kiváló lázító képességem van, Csontos urat én nem tudnám fellázítani; de azt, akinek nincs malma, földje, vagyona és jövedelme, (Baticz Gyula: Dupla szitája!) nem kell izgatni, azt izgatják a körülményei, az éhsége, a rongyossága. izgatja az. hoary nem tudia a gyermekeit jóllakatni. (Csontos Imre: Negyvenkét milliót ad az én malmom a köznek! Értse meg! Ezt bebizonyítom a közélelmezési miuisterrel! — Salv Endre: Mennyi marad? — Egy hang jobbfelöl: Nem sok, legyen nyugodt!) A régi átkos, liberális korszakban szokás volt a parlamentet tájékoztatni a bevételek megoszlásáról. A parlament mindig tudta, hogy egyes társadalmi rétegek, foglalkozási ágak és osztályok milyen arányban adóznak. Igazságtalan volt az adórendszer természetesen akkor is. antiszociális volt, mert az is a fogyasztási adókra volt épitve, de legalább ha a parlament tárgyalt egy pénzügyig javaslatot, mindenkinek módja volt a maga érveit a számok szerint csoportosítani. Ez nekem ma nincsen módomban, csak ez a két számom van, hogy az egész évi adóbevétel ma 190 millió aranykorona és ebből 72 milliót a forgalmi adó szolgáltat, amit én feltétlenül károsnak, antiszociálisnak tartok nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is, mert akinek nincs többje, mint amennyire mindennap szüksége van, attól még közvetett, forgalmi adóban sem szabad elvenni semmit, (Petrovácz Gyula: És más adóban? Szakszervezeti adóban!) Komolytalan frázisokra nem vagyok hajlandó válaszolni! (Egy hang jobb felől: Nem egészen komolytalan!) Komoly kérdésekre szívesen állok rendelkezésre, Petrovácz képviselő ur! Ha van Omge, ha van Omke, ha van mindenféle, érdekképviselet, akkor — ha ön egy századrészét is komolyan veszi annak, amit hirdet a fórumon — nem veheti rossz néven, ha a munkásság is fen tartja a maga gazdasági érdekképviseletét.. évi március hó 19-én, szerdán. 40 r J (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Es mi köze hozzá? Azt szeretném tudni? — Felkiáltások jobbfelől: Ahá! — Reisinger Ferenc: Segélyezi tagjait, a maguk egyesületei pedig csalnak és félrevezetnek! — Nagy zaj. — Petrovácz Gyula: Gyalázat ilyeneket mondani! — Saly Endre: Mit adott a város? Csak szemetet! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Erdélyi képviselő ur mondotta tegnap közbeszólás alakjában, hogy: »Ki fizette az első valorizált adót?« O a földbirtokra gondolt. Én visszamondtam, hogy a forgalmi adó volt az első valorizált adó, s ezt fentartom és bizonyítom, mert a forgalmi adó a mindennapi árakhoz igazodik, a forgalmi adónál nem kell törvény, külön rendelet, külön kivetés, ahogyan az árak emelkednek, ugy emelkedik a forgalmi adó és nemcsak emelkedik, nemcsak valorizálódik, hanem halmozódik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert mire az az áru odakerül a fogyasztóhoz, különösen a kisfogyasztóhoz, aki kicsinyben vásárol és mindennap vásárol, — az már négyszeresen fizeti meg a forgalmi adót. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Négyszer három tizenkettő!) Megfizeti a nagykereskedőnél, mert a termelő nem fizet, az ab ovo ki van kapcsolva, nebántsvirág, mondom, megfizeti a nagykereskedőnél, aztán a másik közvetítőnél és a kiskereskedőnél. Ez tehát az első valorizált adó. És ne méltóztassék azt hinni, hogy Magyarország gazdasági és társadalmi életében ezek a hallatlan igazságtalanságok el fognak tűnni és el fognak merülni. Meglesz ennek a maga nagyon súlyos következménye, meglesz > ennek a csúnya adózási farsangnak a böjtje. E héten olvastunk néhány számadatot, amelyeket egészen megbízható hivatalos helyről közöltek. Végh doktor, Budapest tiszti főorvosa emiitette meg, hogy Budapesten 200.000 tüdőbeteg van, ezenkívül 15.000 súlyos akut tuberkulotikus. Nem méltóztatnak ezeken a számokon megdöbbenni? Ha egy millió lakost veszünk alapul, akkor minden ötödik ember beteg Budapesten, minden ötödik ember fertőzi tovább, a családot, miközben ő maga pusztul mint érték, mint termelő és fogyasztó, és ha tudjuk azt, hogy a tüdőbetegség, annak minden fajtája tulajdonképen a nyomor betegsége, a lakáshiány betegsége, az élelemhiány betegsége, akkor meg kell ezen döbbennünk, meg kell állnunk és párttekintetek nélkül rá kell jönnünk arra az igazságra, hogy ha ez igy van,, akkor meg kell keresni az okait és ha megtaláljuk az okokat, mert végre is a mindennapi tőkés érdekeken felül van egy másik, egy nagyobb, egy meszszebbmenő érdek, az ország jövendőjének fentartása nemcsak politikailag, területileg, vagy földrajzilag, hanem népileg, társadalmilag is. Talán nem mondok újságot azzal, ha megállapítom, hogy a fegyveres versengés után megindult a világon egy másik nagy, világversengés gazdasági és kulturális , téren Perlaki György: És a fegyverkezés terén!) és ebben a versenyben, amely talán évtizedekre, talán évszázadokra fog kihatni, ebben az uj nagy gazdasági és kulturális versengésben azok a nemzetek fognak felül maradni, amelyek saját népeiket legjobban és leghatékonyabban tudják megvédelmezni és amelyek erre a nagy harcra képesítve vannak. A gazdasági romlás bázisa tehát — ez tagadhatatlan, minden ellenkező állítás frázis, vagy jóhiszemű tévedés — a helytelen adórend60*
