Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
406 À nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. Propper Sándor : Ami 1919-et illeti, arra már olyan sokszor reflektáltam, hogy nem akarok visszatérni rá. (Csontos Imre : Nem szerettek a bűnötökre kitérni !)) Elnök : Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Propper Sándor : Ha a képviselő ur megnézné a korona külföldi értékelésének skáláját, s elérkeznék 1919-hez, rájönne arra, hogy 1919ben 100 magyar koronáért adtak 35—40 svájci frankot. (Halász Móric : 1919-ben ugyan nem !) 1919-ben még igen ! (Horváth Zoltán : 36-ot, 37-et ! — Halász Móric : Akkor kezdték nyomni Károlyiék a fehérhátú bankjegyeket !) Tisztelt Nemzetgyűlés és tisztelt Csontos képviselő ur, még a diktatúra bukása után is adtak 14 svájci frankot 100 magyar koronáért, ma pedig egy egész fillért sem adnak! (Csontos Imre : Azért szeretnétek visszahozni azt az állapotot ! Az fordította fel ezt az országot !) Elnök : Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Peyer Károly : Talán a karcagi malom ! — Csontos Imre : Az becsületesebb mindegyiknél ! — Horváth Zoltán : Nem két szitán őrölnek ott !) Propper Sándor: Nem azt akarom mondani. (Csontos Imre: Ott sok szegény ember kap valamit.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! Propper Sándor: Ebbe a pénzügyi vitába nem akarom belekeverni ezeket a kérdéseket, csak azt akarom megjegyezni, . . . (Csontos Imre: Ügyvéd és rágalmaz itt mindenkit! Szegy élném magamat! — Horváth Zoltán: Azt állapítottam meg, hogy ovt nem őrölnek dupla szitán!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék a sz mohot állandóan zavarni! (Horváth Zoltán: Csontost zavarjuk!) Azt sincs jogukban zavarni. Propper Sándor: Azt akarom mondani, hogy 1919 olyan nagyon rossz volt, és minden bajnak a forrása volt, tessék nekem arra egyszerű karcagi észjárással telelni, hogy miért kell ezeket a hibákat tetézni, miért kell folytatni, pláne, ha látjuk, hogy olyan nagyon rossz volt? Miért nem c-iual.iuk annak ellenkezőjét, ós miért nem mutai ja meg végre a kormány az oroszlánkörmeit? (Hedry Lőrinc: Szines szavak!) Miért nem mutatja meg, hogy mit tud? Erről van szó. Nem lehet tehát későbbi hibákat korábbi mulasztásokkal takarni és jóvátenni. Ma itt egy javaslat fekszik, ezt tárgyaljuk, ma itt egy kialakult állapot van, amelyet rendezni kell, erről kell beszélni Nekem konveniál, ha beszélhetünk visszamenően, nagyon konveniál, de nem akarom a kérdést komplikálni, szeretném leegyszerűsíteni magára a javaslatra, szeretném leegyszerűsíteni a mai viszonyokra, szeretném leegyszerűsíteni arra, hogy pillanatnyilag mit kell cselekednünk, hogy mi a jó, helyes és célravezető. (Perlaki György: Ezt halljuk már egyszer! — Felkiáltások a jobboldalon: Szívesen halljuk!) Kérem, Perlaki képviselő ur, ez a felhivás nem egészen indokolt. (Perlaki György: Miért?) Azért, mert mi már számtalanszor megmondottuk, hogy mit kell csinálnunk. (Perlaki György: Egyszer sem hallottuk!) Ennek a javaslatnak tárgyalása folyamán, az elején, Farkas képviselőtársam és barátom benyújtott egy valóságos elaborátumot, — nem is egy javaslatot, -amely egy egész pénzügyi programm volt, és mi ennek a sorsa? Vájjon a kormány foglalkozott-e már ezzel a benyújtott javaslattal, vájjon valamelyik kormánypárti képviselő ur már figyelemre méltatta-e annyira, hogy felálljon itt a plénumban és elmondja a maga véleményét, a maga kontranézeteit erről a javaslatról? Ugyebár, nem! Falrahányt szárazborsó az, amit itt végzünk és ha mi mégis végezzük, ez azért van, inert mi érezzük a felelősséget megibizóink iránt (Perlaki György: Más is érez!) és érzünk lelkiismeretet az ország iránt. (Dobóezky Dezső: Mi is érzünk!) S ha fájdalommal látjuk is, hogy hiábavaló a beszéd, hiábavaló az érvelés, hiábavalók a javaslatok, mégis megteszszük azokat, akkor azonban ne tessék azt mondani, hogy: lássuk végre! Egész sereg, kötetekre menő javaslatokat nyujtotttunk be és az egységespárt — nem tudom, persztizs okából-e, vagy mi más ok miatt, — de még attól is óvakodott mindig, hogy egy stiláris módosításra vonatkozó javaslatot is fogadjon el, csak azért, mert az erről az oldalról, ellenzéki oldalról jött. (Bessenyey Zénót önök miért nem szavaznak egymás ellen, miért szavaznak együtt? Mi is együtt szavazunk! Nálunk is van pártfegyelem, nemcsak a szocialistáknál! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassék párbeszédeket folytatni! Propper Sándor: Nekem az a szerény véleményem, hogy ha itt alkotmányos szellem uralkodnék, ha ez az ország valóban alkotmányos ország lenne, akkor a Bethlen-kormány nem ülhetne a helyén, azok után a bakugrások után, amelyeknek a gazdasági életben tanúi voltunk. Nem beszélek most politikáról, nem beszélek most a szerencsétlen külpolitikáról, nem beszélek a bosszúálló belpolitikáról, de azok után a gazdasági bakugrások után, amelyek most négy év óta követik egymást és torlódnak egymásra ebben az országban, a kormány nem lehetne a helyén, mert alkotmányos országban ugy van, hogy ha egy kormány gazdasági politikája megbukik, vele együtt bukik a kormány is. És mit látunk? Ennek a javaslatnak az atyja Kállay volt pénzügy minister. A pénzügymini stert az egységespárt kinyomta a kabinetből. (Farkas István: De csinálja tovább az ő politikáját!) de javaslata itt maradt és a kormány ragaszkodik hozzá betüszeriut, nem tágít tőle. Par excellence pénzügyi javaslatokat tárgyalunk és üres a pénzügyminister bársonyszéke, nincs pénzügyminister. Ki felel ezért? (Farkas István: Már senki sem vállalkozik a nénzügyministerségre!) Talán a szereplő kereskedelemügyi minister, aki ezt mellékesen csinálja? Ki felel érte? Talán a ministerelnök ur, aki ennek a vitának folyamán még ötpercig sem volt bent a teremben? Hát sem a pénzügyminister, aki nincs, sem a helyettes pénzügyminister, aki van, sem a ministerelnök, aki vállalta a felelősséget és a közösséget ezekkel a javaslatokkal, nem tartja érdemesnek, hogy meghallgassa az ellenzék szónokait. Persze, kényelmes helyzetben vannak, mert hiszen a törvényjavaslat rendelet formájában már végre van hajtva. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nagyon kényelmes helyzet! — Perlaki György: Csak maga dolgozzék anynyit, mint ő!) Kényelmes helyzete van a kormánynak, mert már előre életbeléptette ezt a törvényjavaslatot rendelet formájában; most már csak egy formai dolog van hátra és nem tudom én, talán ugy gondolkozik magában a
