Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

406 À nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. Propper Sándor : Ami 1919-et illeti, arra már olyan sokszor reflektáltam, hogy nem aka­rok visszatérni rá. (Csontos Imre : Nem szeret­tek a bűnötökre kitérni !)) Elnök : Csontos Imre képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni ! Propper Sándor : Ha a képviselő ur meg­nézné a korona külföldi értékelésének skáláját, s elérkeznék 1919-hez, rájönne arra, hogy 1919­ben 100 magyar koronáért adtak 35—40 svájci frankot. (Halász Móric : 1919-ben ugyan nem !) 1919-ben még igen ! (Horváth Zoltán : 36-ot, 37-et ! — Halász Móric : Akkor kezdték nyomni Károlyiék a fehérhátú bankjegyeket !) Tisz­telt Nemzetgyűlés és tisztelt Csontos képviselő ur, még a diktatúra bukása után is adtak 14 svájci frankot 100 magyar koronáért, ma pe­dig egy egész fillért sem adnak! (Csontos Imre : Azért szeretnétek visszahozni azt az ál­lapotot ! Az fordította fel ezt az országot !) Elnök : Csontos képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni ! (Peyer Károly : Talán a karcagi malom ! — Csontos Imre : Az becsületesebb mindegyiknél ! — Horváth Zol­tán : Nem két szitán őrölnek ott !) Propper Sándor: Nem azt akarom mondani. (Csontos Imre: Ott sok szegény ember kap va­lamit.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, mél­tóztassék végre csendben maradni! Propper Sándor: Ebbe a pénzügyi vitába nem akarom belekeverni ezeket a kérdéseket, csak azt akarom megjegyezni, . . . (Csontos Imre: Ügyvéd és rágalmaz itt mindenkit! Sze­gy élném magamat! — Horváth Zoltán: Azt ál­lapítottam meg, hogy ovt nem őrölnek dupla szitán!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ké­rem, ne méltóztassék a sz mohot állandóan za­varni! (Horváth Zoltán: Csontost zavarjuk!) Azt sincs jogukban zavarni. Propper Sándor: Azt akarom mondani, hogy 1919 olyan nagyon rossz volt, és minden bajnak a forrása volt, tessék nekem arra egy­szerű karcagi észjárással telelni, hogy miért kell ezeket a hibákat tetézni, miért kell foly­tatni, pláne, ha látjuk, hogy olyan nagyon rossz volt? Miért nem c-iual.iuk annak ellenke­zőjét, ós miért nem mutai ja meg végre a kor­mány az oroszlánkörmeit? (Hedry Lőrinc: Szi­nes szavak!) Miért nem mutatja meg, hogy mit tud? Erről van szó. Nem lehet tehát későbbi hibá­kat korábbi mulasztásokkal takarni és jóvá­tenni. Ma itt egy javaslat fekszik, ezt tárgyal­juk, ma itt egy kialakult állapot van, amelyet rendezni kell, erről kell beszélni Nekem kon­veniál, ha beszélhetünk visszamenően, nagyon konveniál, de nem akarom a kérdést kompli­kálni, szeretném leegyszerűsíteni magára a ja­vaslatra, szeretném leegyszerűsíteni a mai vi­szonyokra, szeretném leegyszerűsíteni arra, hogy pillanatnyilag mit kell cselekednünk, hogy mi a jó, helyes és célravezető. (Perlaki György: Ezt halljuk már egyszer! — Felkiál­tások a jobboldalon: Szívesen halljuk!) Kérem, Perlaki képviselő ur, ez a felhivás nem egészen indokolt. (Perlaki György: Miért?) Azért, mert mi már számtalanszor megmondottuk, hogy mit kell csinálnunk. (Perlaki György: Egyszer sem hallottuk!) Ennek a javaslatnak tárgyalása folyamán, az elején, Farkas képvi­selőtársam és barátom benyújtott egy valósá­gos elaborátumot, — nem is egy javaslatot, -­amely egy egész pénzügyi programm volt, és mi ennek a sorsa? Vájjon a kormány foglal­kozott-e már ezzel a benyújtott javaslattal, vájjon valamelyik kormánypárti képviselő ur már figyelemre méltatta-e annyira, hogy fel­álljon itt a plénumban és elmondja a maga véleményét, a maga kontranézeteit erről a ja­vaslatról? Ugyebár, nem! Falrahányt szárazborsó az, amit itt vég­zünk és ha mi mégis végezzük, ez azért van, inert mi érezzük a felelősséget megibizóink iránt (Perlaki György: Más is érez!) és érzünk lelkiismeretet az ország iránt. (Dobóezky Dezső: Mi is érzünk!) S ha fájdalommal látjuk is, hogy hiábavaló a beszéd, hiábavaló az ér­velés, hiábavalók a javaslatok, mégis megtesz­szük azokat, akkor azonban ne tessék azt mondani, hogy: lássuk végre! Egész sereg, kö­tetekre menő javaslatokat nyujtotttunk be és az egységespárt — nem tudom, persztizs oká­ból-e, vagy mi más ok miatt, — de még attól is óvakodott mindig, hogy egy stiláris módo­sításra vonatkozó javaslatot is fogadjon el, csak azért, mert az erről az oldalról, ellenzéki oldalról jött. (Bessenyey Zénót önök miért nem szavaznak egymás ellen, miért szavaznak együtt? Mi is együtt szavazunk! Nálunk is van pártfegyelem, nemcsak a szocialistáknál! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassék párbeszédeket folytatni! Propper Sándor: Nekem az a szerény véle­ményem, hogy ha itt alkotmányos szellem uralkodnék, ha ez az ország valóban alkotmá­nyos ország lenne, akkor a Bethlen-kormány nem ülhetne a helyén, azok után a bakugrá­sok után, amelyeknek a gazdasági életben tanúi voltunk. Nem beszélek most politikáról, nem beszélek most a szerencsétlen külpoliti­káról, nem beszélek a bosszúálló belpolitiká­ról, de azok után a gazdasági bakugrások után, amelyek most négy év óta követik egy­mást és torlódnak egymásra ebben az ország­ban, a kormány nem lehetne a helyén, mert alkotmányos országban ugy van, hogy ha egy kormány gazdasági politikája megbukik, vele együtt bukik a kormány is. És mit látunk? Ennek a javaslatnak az atyja Kállay volt pénzügy minister. A pénzügymini stert az egy­ségespárt kinyomta a kabinetből. (Farkas Ist­ván: De csinálja tovább az ő politikáját!) de javaslata itt maradt és a kormány ragaszko­dik hozzá betüszeriut, nem tágít tőle. Par ex­cellence pénzügyi javaslatokat tárgyalunk és üres a pénzügyminister bársonyszéke, nincs pénzügyminister. Ki felel ezért? (Farkas Ist­ván: Már senki sem vállalkozik a nénzügy­ministerségre!) Talán a szereplő kereskedelem­ügyi minister, aki ezt mellékesen csinálja? Ki felel érte? Talán a ministerelnök ur, aki en­nek a vitának folyamán még ötpercig sem volt bent a teremben? Hát sem a pénzügyminister, aki nincs, sem a helyettes pénzügyminister, aki van, sem a ministerelnök, aki vállalta a felelősséget és a közösséget ezekkel a javasla­tokkal, nem tartja érdemesnek, hogy meghall­gassa az ellenzék szónokait. Persze, kényelmes helyzetben vannak, mert hiszen a törvényjavaslat rendelet formá­jában már végre van hajtva. (Zaj és felkiáltá­sok a jobboldalon: Nagyon kényelmes helyzet! — Perlaki György: Csak maga dolgozzék any­nyit, mint ő!) Kényelmes helyzete van a kor­mánynak, mert már előre életbeléptette ezt a törvényjavaslatot rendelet formájában; most már csak egy formai dolog van hátra és nem tudom én, talán ugy gondolkozik magában a

Next

/
Oldalképek
Tartalom