Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

^4 nemzetgyűlés 258. ülése 1924, kormány, hogy: beszélj pálinka, én majd cselekszem, hiszen a javaslat már úgyis végre van hajtva. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A pártban elintézték! Kár is idehozni!) Elnök: Csendet kérek. Propper Sándor: A földmivelésügyi minister urnák arra a közbeszólására, hogy hetekig nem lehet ilyen javaslatot tárgyalni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem azt mondtam, hogy nem lehet, mert látszik, hogy lehet, csakhogy nem ér rá mindig a minister a vitát hallgatni, mert más dolga is van.) Az a tiszteletteljes véleményem, hogy méltóztatott volna ezeket a javaslatokat korábban idehozni, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem én hoztam ide!) méltóztatott volna a nemzetgyűlést a szünetek helyett ezekkel a javaslatokkal foglalkoztatni. A pénzügyi krizis nem uj, az nem ma keletkezett, az nem került elő, mint deus ex machina, az már régen, négy esztendő óta megvan, azt látni és tudni kellett volna. Mi, kivül állók is láttuk, annál inkább látnia kellet volna a kormánynak. (Hedry Lőrinc: Antedatált bölcsességek!) Ha a kormány mindenből postamunkát csinál, arról mi nem tehetünk. Végre t. Nemzetgyűlés és mélyen tisztelt üres pénzügyministeri bársonyszék, szakítani kell azzal a törvényalkotási módszerrel, amely eddig szokásban volt. (Zsirkay János: Nem üres az a bársonyszék, Kállay szelleme ül benne!) Én nem vagyok sem spiritiszta, sem okkultista és igy a szellemeket nem vehetem figyelembe, csak a pozitívumokat. (Erdélyi Aladár: Jó volna vele szellemi közösséget vállalni!) Azt én választom meg, hogy kivel lépjek szellemi közösségbe, ezt az egyet méltóztassék rám bizni. Volt tehát rá idő, hogy a kormány a javaslatokat idehozza és azokkal a nemzetgyűlést foglalkoztassa, sőt tovább megyek, — amiről később majd beszélek, — lett volna a kormánynak alkalma olyan javaslatokkal jönni, mely javaslatok nem hivják ki a birálatot, mely javaslatok elfogadhatók, nem igényeltek volna tehát többhetes tárgyalást és tanácskozást, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az nem létezik! — Farkas István: Hozzanak egy becsületes progreszsziv adórendszert, azt azonnal megfogjuk szavazni! — Hedry Lőrinc: Olyant nem lehet kitalálni! — Csontos Imre: Ha Nagy Emil jött volna a javaslataival, hogy jajveszékeltek volna! — Farkas István: Dehogy! A nagytőke érdekeit ön képviseli tisztelt uram! — Horváth Zoltán: Én csak Nagy Emil kritikáját írom alá az egységespártról!) Felteszem a kérdést és feleletet várok rá: mi az oka annak, hogy ilyen súlyos krizisban, a kormány és a kormánypárt állítása szerint, ilyen sorsdöntő javaslatok tárgyalásánál üres bársonyszékek tátonganak itt és nincs betöltve a pénzügyministeri szék? Hát odajutottunk, hogy egy kétségbeesett Necker sem akad már, aki legaiább megkísérli, megpróbálja az országpénzügyi dolgait összefogni? (Csontos Imre: Vállald el, mentsél meg bennünket! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy nem akad! Legyenek csak nyugodtak! — Farkas István: Akkor ki kell nevezni! — Klárik Ferenc: Van egy diktátor! — Farkas István: De ha ők nem akarnak jó pénzügyi politikát! — Csontos Imre: Vállald el s felemelünk az égig! — Zaj.) Végtelenül sajnálom, de én ilyenkor nem tudok kedélyeskedni, a kedéNAPLÓ XXI. évi március hó 19-én, szerdán. 407 lyeskedés nem idevaló. Tessék nekem arra válaszolni, miért üres a pénzügyministeri szék? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mert nincs betöltve!) Ha Kállay megbukott, miért maradt itt a javaslata, vagy ha itt maradt a javaslata és a szelleme, akkor miért bukott meg Kállay? Kíváncsi erre az ország, mert személyi változásokkal, fejek feláldozásával a mai korban nem lehet operálni; ez talán csak ideig-óráig, napokra nyugtathatja meg azt a kis közvéleményt, amely Kállay megbuktatását követelte, de magán az egész rendszeren nem változtat. Mint bölcsen méltóztatnak látni, ez az esés, a gazdasági életnek ez a romlása, amely Kállay alatt és már Kállay előtt kezdődött és azután folytatódott, ma is folytatódik tovább, semmi változás nincs

v A két rendelet már rég életbe van léptetve és ugyanannak a folyamatnak vagyunk a tanúi, mint amelyeknek tanúi voltunk a rendeletnek megjelenése előtt. Nem lehet egy kormány iránt bizalommal viseltetnünk, melynek gazdasági politikája csődöt mondott. Próbáljuk megvizsgálni, vájjon valóban csődöt mondott-e? Amióta az első és második nemzetgyűlés együtt van, tehát körülbelül három és fél esztendeje, ugyanez a kormányzati szellem — bár személy szerint néhány változással — nem először jön szanálási programmal, nem először jön Ígéretekkel és arkánumokkal. Minden egyes intézkedést eddig arkánumnak mondott. Azt mondta például a pénzlebélyegzés alkalmával, hogy ha lebélyegezzük a pénzt, levonjuk egy részét, akkor a gazdasági gyógyulás folyamata meg fog kezdődni és be fog következni. Tapsoltak. Másik etap a takarék*betétek megvámolása, a kisembereknek ugy, mint a nagyobb betéteseknek, persze, a tulajdonképeni cselekvő vagyonhoz akkor se nyúltak hozzá, csak a betéteseket fogták elő. Ez is arkánum volt. Azután jött a vagyonváltság. Ez már nehezebb műfajú ilyen egészen biztos csodaszer volt, ezt is igy adták be, ennek is tapsolt a nemzetgyűlés és a kormányzópárt. Azután jött az infláció, majd defláció és megint infláció, egymást váltogatták a különböző kisérletek és mindegyiknek tapsvihar volt a jutalma. Mindegyiket arkánum gyanánt hirdették és fogadták, csodatevő szernek adták be és tálalták fel. És a vége, ugyebár . . . (Horváth Zoltán: Kiderült, hogy kuruzslás!) hogy minden arkánum áfiumnak bizonyult. Hamis dolgok voltak ezek, a gazdasági élet ment tovább a lejtőn, a végzet utján, és ezek az állomások nemcsak, hogy nem akasztották meg, de még csak fel se tartóztatták hetekre, napokra sem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy nem! Soká feltartóztatják! Sokkal előbb is bekövetkezhetett volna az, ami most van!) Hegedűsnek a korona felpofozása után, hogy felvitte Zürichben bizonyos értékig, 2.80-ig az árfolyamot nem tudom milyen áldozatokkal, olyan reakció következett be, és ennek olyan súlyos gazdasági válság járt a nyomában, hogy azt lehet mondani, hogy Hegedűsnek ez a cselekedete a legszrencsétlenebb cselekedet volt, mert a gazdasági élet törvényszerűsége nem ismeri a kényszert és nem ismeri az erőszakot. A politikában lehet kényszer és erőszak, a gazdasági életben azonban nem és a gazdasági életben erőszakot alkalmaztak. Ötször-hatszor egymásután r bizonyos pillanatnyi javulásokat elértek, de utána jött a Reakció, amely még sokkal mélyebbre taszitotta le a gazdasági életet. (Szabó István 60