Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

392 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. vitatkoztak egymással. Kölcsönösen szemrehányá­sokat tettek egymásnak. A nagybirtok szemére hányta a nagytőkének, hogy kibujt az adózás alól, a kényszerkölcsön alól, hogy az járt jól, mert óriási valorizálatlan hiteleket kapott, a nagytőke pedig felállott és visszavágott, azt mondván, hogy a földbirtok járt jól, mert hiszen egy kimutatás szerint — nem tudom — húsz milliós jelzálog­tartozását sikerült kifizetnie valorizálatlan rossz koronával. Szóval ez is jól járt. az is jól járt. Hol maradnak azonban az ország lakosságának tömegei? (Peidl Gyula : A dolgozók jártak rosszul !) Hol maradnak a tisztviselők, az ipari- és föld­munkásság tömegei ? Ezekről abszolúte nem tör­ténik említés. Jól járhatott a földbirtok, jól jár­hatott a nagytőke, azt hiszem azonban nem nekem kell azt mondanom, hiszen valamennyien látjuk, hogy elpusztul és elsorvad a szellemi és fizikai munkásság Magyarországon. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek oka kell hogy legyen. Én nem elég­szem meg csak azzal, hogy felsorolom ezeket a tényeket, nem elégszem meg azzal, hogy azt mondom, hogy ez a javaslat igazságtalan. Tovább megyek: itt a nemzetgyűlés szine előtt igazolom és az ország szine előtt be akarom bizonyítani, hogy ennek oka az az adórendszer, amelynek alapján épült fel és vettetett ki ez a belső kény­szerkölcsön. A nagybirtok két kivételes pénzügyministeri rendelettel kivétetett a törvényes adózás alól. (Ellenmondások jobbfelőL — Nánássy Andor: Tehát mi nem adózunk! — Klárik Ferenc: Ez volt mindig a jelszó! — Peyer Károly: Életünket és vérünket, de adónkat nem! — Zaj.) Ha önök figyelik a hangulatot és jelentéseket országszerte, mindenünnen azt az értesítését kapják, hogy a városok lakóit borzasztó mértékben sújtotta a belső kényszerkölcsön, mig a földbirtok alig adó­zik. Olvashatták a jelentést a budapesti kényszer­kölcsönről; a budapesti sajtó feljajdult, hogy a budapesti kényszerkölcsön 650 milliárd korona, tehát csaknem 50%-a az egész kényszerkölcsön­nek, holott köztudomású dolog, hogy Magyar­országon a földbirtok az igazi nagy érték, mert a városokban a szellemi és fizikai munka van felhalmozódva, ott van az ipar és a kereskedelem. (Zaj a jobboldalon.) A sajtó — mondom — tele van ezen igazságtalanság miatti feljajdulásokkal. Olvashatták, hogy négyszázholdas földbirtokra kivetettek 2,700.000 korona kényszerköícsönt, s ugyanakkor egy ugyanolyan értékű takarékpénz­tárra, vagy egy iparosra, kereskedőre kilencszer­tizszer annyit vetettek ki. Olvashatták, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy egy 1600 holdas ingatlanra, amelynek értéke 33—34 milliárd korona, 17,000.000 korona kényszerkölesönt vetettek ki, mig egy ugyanilyen értékű más vállalatnak negyvenszer annyit, 700,000.000 korona kényszerköícsönt kell fizetnie. (Halász Móric: Ez csak a Világ kalen­dáriumában van igy !) Mi ennek az oka? Az én felfogásom szerint az egész ország gazdasági és pénzügyi helyzetének szerencsétlensége és ka­tasztrófája ebben a kérdésben rejlik. Megmondom ennek az okát. A magyar kormány, a magyar pénzügyminister a törvény ellenére és a törvénnyel szemben a földbirtokot kiveszi a törvény szerint ráeső jövedelem- és vagyonadó fizetése alól. (Halász Móric: Hogyan lehet már ilyen bolondot mondani!) T. képviselőtársam, ha ön azt hiszi, hogy ez bolondság, ez csak azt mutatja, hogy ön tájékozatlan erről a kérdésről. (Halász Móric: Én már ki is fizettem!) Ha ön bolondságnak mondja ezt, akkor ez^ csak azt mutatja, hogy ön nincs in­formálva saját országának rendeleteiről és nem tudja, hogy miről van szó. (Halász Móric: Ki is fizettem már, csak tudom, hogyan van!) T. kép­viselőtársam! A magyar pénzügyminister ur a törvénnyel szemben kiadott egy rendeletet, egy utasítást, amelyben 1920-ban utasította a hatósá­gokat, hogy a jövedelmi adót a törvénnyel ellen­kező alapon vessék ki a földbirtokra. Az 1920. évi XXIII. tcikk 9. §-a, amely a jövedelmi adóról rendelkezik, precizen és vilá­gosan megmondja, hogy mezőgazdasági ingatla­noknál a jövedelmet a valósággal elért tiszta nye­reség alkotja, a pénzügyminister tehát az adó­ügyi hatóságoknak ezzel a kifejezett törvényes rendelkezéssel szemben nem adhat ki utasitást. Ezzel szemben mi történt? Az történt, hogy a magyar kormány — és ezért hangsúlyozom, hogy ez a javaslat feudális és középkori — kiadott egy rendeletet, amelyben azt mondja a törvénnyel szemben: Nem a valóságos jövedelmet, nem a tiszta nyereséget kell kutatni, hanem én, a ma­gyar pénzügyminister, én, a magyar kormány megszabom, hogy mennyi a jövedelme a földbir­toknak. És megszabta, azt mondva, hogy nagy­birtoknál a kataszteri tiszta jövedelem százszo­rosa, kis- és középbirtoknál pedig százötvensze­rese a tiszta jövedelem. így van, vagy nincs igy? (Halász Móric: No és?) Ennek az a következ­ménye, t. képviselőtársam, hogy egy katasztrális hold földnek ma a jövedelme — csak két mázsa búzát véve alapul - hatszázezer korona, e szerint a törvényellenes rendelet szerint pedig — ha egy katasztrális hold földnek kataszteri tiszta jöve­delmét 5 koronára vagy lit koronára tesszük s ennek százszorosát vesszük 1000 korona. Ezer korona jövedelem után fizet tehát jövedelemadót a földbirtok egy hold föld után. Ennek vegyük 1923-ban a húszszorosát, az 20.000 korona, és most vegyük ennek a négy­szeresét, ez 80.000 korona. Ekkora jövedelem után fizet t. képviselőtársam jövedelemadót. Bocsá­natot kérek, ez abszolút igazságtalan és törvény­telen rendelet. De nehogy azt méltóztassanak gondolni t. képviselőtársam, hogy ez nem felel meg a tények­nek, mindjárt bebizonyítom. (Zaj.) Látom, hogy kezdi elismerni, hogy igy van. (Halász Móric: Azt várhatja. — Propper Sándor: Kezd javulni. Csak a korona is ilyen hamar javulna!) Méltóz­tassanak elképzelni, hogy ha a jövedelmi ad5t a magyar kormány a földbirtoktól is beszedné ugy, mint a tisztviselőitől és munkásaitól, akkor mi volna. (Nemes Bertalan: Az államkassza üres volna.) Az állampénztár nem volna üres, mert annyi jövedelemadó folyna be, hogy az állam­kasszát a jövedelemadó egyedül megtöltené. Méltóztassanak 22 millió magyar holdnak a jöve­delmét venni és méltóztassanak annak mostani és a törvényszerinti adóját venni! Ez az egyik ok, amiért ebben az országban nem lehet kon­szolidáció, amiért nem telhet meg az állam­pénztár és amiért olyan súlyos adókat vet ki az állam a fogyasztók tömegeire és a kisemberekre, t. i. az az igazságtalanság, hogy az állam meg­kíméli a nagybirtokot a jövedelmi adótól. (Ugy van ! balfelöl.) Bocsánatot kérek, mi állítólag demokratikus ország vagyunk. A ministerelnök ur kaposvári beszédében kijelentette, hogy Magyarország most már a demokrácia terére lép. (Rothenstein Mór: Agrárdemokrata!) Hát méltóztassanak nekem megmondani, melyik ország parlamentje, melyik ország népe tűrné el azt, hogy amikor rá a leg­súlyosabb és legigazságtalanabb adót vetik ki, akkor a földbirtokra, a legnagyobb értékre, egy privilegizált rendelet szabja meg rendkívül ala­csonyan és igazságtalanul az adófizetés alapjait? (Zaj a jobboldalon.) Ezt, t. képviselőtársaim, egy kézlegyintéssel vagy kézösszecsapással elintézni nem lehet. Ezt reparálni kell, mert addig nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom