Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

..á nemzetgyűlés 258. ülése 1924, évi március hó 19-én, szerdán. 385 nyal, hogy csökönyösködik, ragaszkodik rossz alkotásaihoz. Nem tudom, mitől vár javulást, amikor látja azt, hogy ez helytelen és rossz intézkedés. (Meskó Zoltán: Hogy a korona megunja a dolgot és megjavul!) Mielőtt rátérnék a takarékkorona, a valorizáció és a kényszerkölcsön kritikájára, méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a magyar kormánynak nemcsak ez a törvényjavaslat a bűne es nemcsak ez a törvényjavaslat mutatja és igazolja, hogy a magyar kormány tehetetlen, hogy a magyar kormány megfordítva intézi az ország ügyeit, hogy yalutajavitó és drágaságmegszüntető intézkedései épen ellenkező hatást váltanak ki. Bátorkodom rámutatni arra, hogy a magyar kormány eddigi intézkedései is abszolúte csődöt mondtak. Száz százalékban csődöt mondtak. Itt van mindenekelőtt a Devizaközpont felállítása, A Devizaközponttal a magyar kormány azt akarta elérni, hogy letörje, megszüntesse a spekulációt. És mi történt 1 Az történt, hogy az eddigi spekulánsok helyett egy ujabb spekulációs intézmény létesült állami támogatással, a Devizaközpont, az történt, hogy a kormány felállította a Devizaközpontot a koronaromlás megszüntetésére, a másik oldalon azonban nem kevesebb mint 700 milliárd valorizálatlan hitelt adott egyes bankoknak és cégeknek. Ez a kontraszt, ez a hihetetlen ellenmondás, ez a rettenetes tájékozatlanság ugyebár megboszulta magát. Megbénult a kereskedelem, megbénult az ipar, megbénult Magyarország egész közgazdasági élete és a Devizaközpontnak lett egy gyönyörű szép hajtása, gyönyörű szép eredménye, az a hihetetlen korrupció, amelyen egész Európa nevetett, mert kisült, hogy a Devizaközpont tagjai közé tartozó cégek és bankok, nagy kapacitások azok, akik hamis nevek alatt megkontreminálták a magyar koronát és lerombolták a magyar korona értékét. (Lendvai István: És hol a megtorlás !) Óriási port vert fel ez a kérdés Magyarországon és a külföldön is. És mi lett a végei Elcsendesült ugy, hogy a nemzetet több milliárdig megkárosító spekulánsok egészen vigan vannak, mert igen tekintélyes cégek és nevek kerültek forgalomba, akiket nem lehet a közvélemény megvetésének kitenni. íme, a kormány koncepciójának, valuta-javitó és drágaság megszüntető koncepciójának egyik gyönyörű szép hajtása az a mérhetetlen nagy panama, korrupció és az országnak óriásinagy kára. Normális időkben, ha egy kormány egy alkotásával ilyen súlyos bakot lő, levonja a konzekvenciákat s eltávozik helyéről. Itt pedig még arról gondolkoznak, hogyan fejeljék meg a Devizaközpontot. A magyar kormány másik koronajavitó és drágaság megszüntető koncepciója, amellyel ismét csak gúzsba kötötte a magyar ipart, a kereskedelmet és az egész gazdasági életet tönkretette Magyarországon, hogy az a fixa ideája, az a mániája volt a magyar kormánynak, hogy koronánk romlását fizetési mérlegünk legpasszivabb tétele, a külkereskedelmi mérleg passzivitása okozza, Ez a mániákus betegsége volt a magyar kormánynak éveken keresztül. A pénzügyminis tértől, a ministerelnök úrtól, állandóan, hétről-hétre minden válság idejében, minden pánik idején, minden katasztrófa előszele idején azt hollottuk: kérem, nem tehetünk róla, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzív, már pedig addig koronánk I

rossz és a drágaság emelkedik. (Ellenmondás jobbfelel.) Mélyen t. képviselőtársam, mindjárt rá fogok mutatni arra, hogy milyen óriási tévedésDen volt a kormány es van t. képviselőtársam is, amikor azt hiszi, hogy a külkereskedelmi mérleg passzivitásának valami kis köze is van ehhez az egész kérdéshez. (Neubauer Ferene : Uj teória !) Mindenekelőtt arra mutatok rá, hogy ennek a koncepciónak mi lett a következménye. A magyar kormány életbeléptette a behozatali tilalmakat : 1504 vámtétel közül ezerre behozatali tilalmat mondott ki. A legfontosabb, legelsőrendübb szükségleti cikkekre kimondta a behozatali tilalmat. Mi lett ennek a következménye í Az, hogy a magyar fogyasztó társadalom, a magyar kisipar, a magyar kiskereskedelem nem volt képes külföldről olcsó és jobb árut behozni. A kormány behozatali tilalom éveken keresztül és ma is arra kényszeríti a magyar kisipart, a magyar kiskereskedelmet, a magyar termelő és fogyasztó társadalmat, hogy elmenjenek a konjunkturális magyar gyárakhoz és azoktól olyan áron vásárolják meg a cikkeket, amilyen; áron azok adni akarják. Pedig tudjuk jól, hogy ezek a magyar gyárak szintén külföldi valutában számítják a cikkek árait és ugy megsózzák a magyar fogyasztó társadalmat, a magyar kisipart, a magyar kiskereskedelmet, hogy nyög bele az egész ország, ők pedig egy fedett, biztosított helyzetben vannak, mert a behozatali tilalmak meggátolják a szabad versenyt. (Neubauer Ferenc : De mi a hatása ennek a külkereskedelmi mérlegre 1 — Meskó Zoltán : A folyosón beszéljék meg külön ! A képviselő ur most itt elmondja a magáét !) Rátérek beszédem későbbi folyamán erre is, most csak vázolom a behozatali valuta-javitó politikának egyik tényezőjét. Megtörtént az a páratlanul álló dolog, — amire, fájdalom, sem a sajtó, sem a nemzetgyűlés nem fordított elegendő gondot, de amit okvetlenül meg kell szüntetni —hogy a magyar kormány a behozatal kérdésében egyszerűen a Gyosz. kezébe adta a kormányhatalmat, s az a Gyáriparosok Országos Szövetségének kezében van ma is. Tehát nem a magyar kormány mondja meg, hogy milyen cikkeket szabad behozniuk a magyar kiskereskedőknek, termelőknek és fogyasztóknak, hanem a Gyáriparosok Országos Szövetsége. Ha egy kiskereskedő, kisiparos vagy fogyasztó be akar ide hozni valamit ebbe az országba, — valami jobb árut olcsóbban — akkor be kell adnia kérvényét a behozatali engedély iránt. Ezt a kérvényt azután átteszik a Gyosz.-hoz és ott egy kis bizottság, amelyben épen az érdekelt gyárosok foglalnak helyet, dönt afölött, szabad-e azt az árucikket behozni vagy sem. Nagyon természetes, hogy a gyáros urak mindig azt mondják, hogy nem szabad, mert hiszen termeljük és előállítjuk mi is azokat, így a kormány ezt a nemzetet, ennek a nemzetnek iparát, kereskedelmét és fogyasztását teljes mértékben kiszolgáltatta a konjunkturális magyar gyáriparnak. Önző magánérdekeket szolgált a kormány, az ország pedig ezt sínylette, nem csoda tehát, ha mindenki panaszkodik : a nincsetlenek, a kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők, mert nem tehetnek semmit sem, mert a magyar gyáripar egy fedezékben ül, amelyet a kormány ad neki, és olyan drágán adhatja áruit, ahogyan csak akarja, mert a külföldről behozatal nincsen, behozatali tilalom van 1504 vámtételre. De engedelmet kérek, ne álljunk meg itt, hl'