Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

380 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924, menjünk tovább egy lépéssel és nézzük meg, hogy a kormánynak e valutajavitó és drágaságot megszüntető koncepciója mit eredményezett Magyarországon 1 Eredményezte egy gyönyörű hajtását a ki járóknak és a csempészek tömegeinek. Ha önök elmennek a börtönökbe, az ügyészségekhez vagy a vizsgálóbirákhoz, meg fognak döbbenni, mert látják, hogy legnagyobb része a bűncselekményeknek csempészés, kijárás, vesztegetés és hasonló bűncselekmény, amelyek épen e tilalmakból kifolyólag keletkeznek, l'gy elszaporodtak a csempészések, kijárások, megvesztegetések, hogy ma alig telik el egy hét, hogy vagy itt, vagy Szombathelyen, vagy Debrecenben vagy Makón vagy egyebütt ne lepleznének le óriási behozatali vagy kiviteli panamát. Amidőn e kérdésnél tartunk, méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem azt, hogy nem a csempészek a bűnösök, mert, ők javát akarják ennek az országnak. Amikín- a csempészek Magyarországba a külföldről javakat akarnak behozni, ezzel csak a javait akarják gyarapitani ennek az országnak, nem lehet tehát őket rendelettel bűnösnek deklarálni és börtönbe küldeni. Az a bűnös, aki meggátolja a fogyasztótársadalmat, kereskedelmet és ipart abban, hogy behozza mindama szükségleti cikkeket, amelyre az országnak a termelés és fogyasztás szempontjából szüksége van. Bocsánatot kérek, én utaztam már külföldről Magyarországra igen előkelő, magasrangu urakkal, jöttem haza Ausztriából, Németországból és egyebünnen igen előkelő urak társaságában, akik a törvény mellett és szájukban a törvénnyel élnek és mindegyik hozott magával egy kis csempészdugárut Ezek a kiváló, törvénytudó és törvénytisztelő emberek nem átallották behozni az országba egy kis csempészárut Miért ? Azért, mert nem tartották erkölcstelennek, nem tartották bűnnek ők sem azt, hogy behozzanak javakat, amire nekik szükségük van. Ezt ki is kell küszöbölni a gondolatvilágunkból. Nem bűn az, ha valaki olyan szükségleti cikkeket hoz be az országba, amelyre szükség van. Az a bűnös, aki kitiltja ezeket innen. Ezt eredményezte a kormány valutajavitó behozatali és tilalmi politikája. Ezzel tökéletesen egyenértékű a kormány másik súlyos intézkedése, t. i. a kormány vámpolitikája. Akkor, amikor a tisztviselők nem kapják meg békebeli fizetésüknek még 30 százalékát sein, — hiszen csak júliusban fogják elérni talán az aranyparitás 40 százalékát — akkor, amikor a munkásság legképzettebb része legfeljebb 50—60 százalékánál tart az aranyparitásnak, de az óriási tömegek, a földmunkások nem tartanak a békebeli fizetés 25 százalékánál sem, ugyanakkor a magyar kormány csaknem aranyparitásos vámokkal jön elő. Ezek az aranyparitásos vámok gátolják meg itt a szabadverseny kialakulását és azt, hogy a szerencsétlen fogyasztó milliók, szerencsétlen dolgozó milliók, akik békebeli fizetésüknek amúgy is csak alig 30 százalékát kapják meg, olcsóbban szerezhessék meg javaikat és életszükségleti cikkeiket. Ezerötszáznégy vámtétele van Magyarországnak. Ebből az 1504-ből csak 87 vámmentes, 17-re van felfüggesztve a vám, ellenben 1400 vámtétel súlyos vámmal van megterhelve, olyan súlyos vámmal, amely ma már 1,000.250 százalékra megy. Sőt volt szerencsém az utóbbi napokban olvasni azt, hogy a magyar pénzügyminister államtitkára, König államtitkár vir azon dolgozik, hogy minden vámtételt teléri március hú 19-én, szerdán. jesen aranyparitásra hozzon. Én ezt egyfelől borzasztó erkölcstelennek tartom, de másfelől végzetesnek is tartom az ország fogyasztó társadalmára, iparára, kereskedelmére és egész közgazdasági életére nézve is. Mert abszurdum és lehetetlen dolog, hogy a magyar kormány aranyparitásos vámokkal ily mértékben emelje a drágaságot, ugyanakkor, mikor a fizetések és munkabérek ilyen alacsonyan állanak. Méltóztassék megengedni, hogy e vámkérdésnél, mely rákfenéje az országnak, hivatkozzam Angliára. Ott csak arról volt szó, hogy néhány tételre behozzák az alacsony vámokat. Az angol kormány azonban nem tartotta ildomosnak, az alkotmánnyal megegyeztethetőnek azt, hogy önkényesen állapitsa meg és vezesse be a vámokat. Az angol kormány elhagyta helyét, feloszlatta az angol parlamentet, kiment a nemzet elé és megkérdezte az angol nemzetet: Akarjátok-e a vámot, habár csak ilyen kis mértékben is, vagy nem. Az angol nemzet megadta a feleletet azzal, hogy nem akar vámot. Ekkor jött a munkáskormány utána, amely nek nem kellenek a védővámok. Magyarországon ellenben az a páratlan diktatórikus, nemzetrontó önkényes intézkedés történik évek óta, hogy anélkül, hogy megkérdeznék a nemzetet, behozzák a védővámokat. Ausztriától való elszakadásunk után a magyar kormánynak első kötelessége lett volna, hogy megkérdezze, hogy a nemzet védővámos vagy szabad kereskedelmi rendszert akar-e. A magyar kormánynak azonban ez eszeágában sem volt, hanem bevezette a védővámot az egész vonalon. Továbbá anélkül, hogy megkérdezte volna a magyar nemzetet és a nemzetgyűlést atekintetben, hogy akarja-e a vám fel pénzek ilyen emelését, egyenesen hétről-hétre és hónapról-hónapra emelte a yámfelpénzeket, úgyhogy ma a kormány jóvoltából ott állunk, hogy ezek a vámfelpénzek csaknem aranyparitáson állanak. Én a kormánynak ezt az eljárását végzetesnek tartom a magyar közgazdasági élet es a magyar nemzet szempontjából, és követelem és sürgetem azt, hogy a magyar kormány az egész vámkérdéssel jöjjön a nemzetgyűlés elé, hogy a nemzetgyűlésnek módjában legyen itt kritikáját kifejteni és az ország közvéleményét felvilágositani arról, hogy micsoda borzalmas, nemzet/pusztító vámvédelmi rendszer uralkodik itten. Ezekután rátérek arra Ls, amire Neubauer t. képviselőtársam is kíváncsi volt, hogy t. i. mi köze ennek a külkereskedelmi mérleghez. Ezzel a behozatali tilalmi politikával és borzalmas védővámmal sikerült a magyar f kormánynak elérnie azt, ami után régóta vágyakozik, és amitől függővé tette a

z ország gazdasági talpraállitását, a korona megjavítását és a drágaság megszüntetését, és elérte a külkereskedelmi mérleg aktivitását. Tudvalevő dolog, hogy 1913-ban 315 millió aranykorona behozatallal szemben 337 millió aranykorona kivitelünk volt, vagyis 22 millió aranykoronatöbbletünk. Logikusan a kormány koncepciója és felfogása szerint, a kormány által éveken keresztül hirdetett szanálási elvek szerint, miután külkereskedelmi mérlegünk aktivvá vált 22 millió aranykoronával, a magyar koronának meg kellett volna javulnia, fel kellett volna emelkednie, a drágaságnak, a nyomornak meg kellett volna szűnnie és mit tapasztalunk ? Azt hogy egy aktiv külkereskedelmi mérleg mellett is, ami fizetési mérlegünk passzivitásának