Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

362 A nemzet g y niés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. ból a pártból jöjjön, akár máshonnan, mi a legmesszebbmenőén támogatni fogjuk, ha észre veszsziik, hogy az országnak, nem pedig egy kiváltságos klikknek, ezúttal a bankoknak érdekében dolgozik. Elnök : Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Zsirkay képviselő urat illeti a szó. (Kiss Menyhért : Kérem a tanáeskozásképesség megállapitását.) Minthogy szemmelláthatólag nincsen megfelelő számú képviselő jelen, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Zsirkay képviselő urat illeti a szó. Zsirkay János: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Barabás Samu: Katalógust kérünk !) Végtelenül szomorú, hogy pénzügyi politikánk katasztrofális ténykedései oda juttatták a nemzetet, hogy egyetlenegy mentség kínálkozik sokak előtt arra, hogy kimásszunk ebből a szörnyű katasztrófából: a külföld szívessége, irgalma és a sir Strakoschok pénzügyi zsenialitása. Amint már délelőtt emiitettem, kétségkívül szívesen fogadnám ebben a sivár helyzetben a támogatást és segítséget, bárkitől jöjjön is, de csodálatos, hogy akármelyik oldalon szólalnak fel ehhez a javaslathoz, a nemzetgyűlés egyetlenegy tagjának sem jutott eszébe, hogy egy lépéssel visszamenve, felvesse a kérdést, vájjon mi juttatta gazdaságilag az országot oda, ahol tényleg vagyunk. Mert azt mondják, nagyon sokan mondják, hogy annyira lerongyolódott a pénzügyi helyzetünk, annyira leesett a koronánk értéke és annyira alámerültünk gazdasági vonatkozásban minden téren, hogy ma már a külföld segítsége nélkül nem lehetünk ir.eg, mert amiként a tüdő levegő nélkül nem tud lélekzeni, ugy gazdasági életünk is megfullad a gazdasági élet oxigénje: a pénz hiányában. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A békében sem lehettünk el külföldi pénz nélkül !) De hiába minden erőlködés, hiába minden cselekvés, ha nem vizsgáljuk meg és nem orvosoljuk azokat az okokat, amelyek a nemzetet mai helyzetébe jnttatták. Ha nem szanáljuk azokat a fonákságokat, amelyek a nemzetet erre a szörnyű gazdasági Canossára kényszeritették, akkor hiába minden, akár megkapjuk a külföldi kölcsönt, akár nem, akár 250 millió frankot kapunk, akár ennek tízszeresét, a helytelen gazdasági pénzügyi politika molochja elnyel mindent. Ha képben akarnám kifejezni azt a helyzetet, amelyben az ország és nemzetünk jelenleg van, nem hasonlíthatnám máshoz, mint ahhoz az emberhez, akit a villamosvasút elütött és levágta a lábát vagy kezét. Ez az elütött test vérzik és mi ahelyett, hogy bekötöznők sebeit, uj vért akarunk az ereibe fecskendezni. Hiába szivattyúzunk bele uj vért, a nyilt seben át a test feltétlenül elvérzik és belepusztul, fia nem orvosoljuk gazdasági helyzetünket, ha épen olyan pénzügyi politikát folytatunk, mint aminőt Kállay Tibor pénzügyminister ur folytatott éveken át, akármennyi kölcsönt kérünk és akármennyi kényszerkölesönt kapunk, az mind a Danaidák feneketlen hordójába dobott pénz lesz, amelj-et az oktalan gazdálkodás elfecsérel anélkül, hogy gazdasági életünk megtermékenyítésére tudná fordítani. Nézzük meg az 1923. év képét, annak az esztendőnek képét, amelyben az Úristen, a magyarok istene, szinte megkönyörülve a magyarság helyzetén, igazán olyan termési eredményt biztosított a dolgozó magyarságnak és oly áldással honorálta a munkát, hogy tényleg adva lett volna a helyzet, hogy önmagunknak uj nemzeti erőforrásokat fakasszunk. 1922-ben búzánk 14,894.912 mm volt, ezzel szemben 1923-ban 18,418.802 mm ; rozs 1922-ben 6,387.792 mm, 1923-ban 8,156.577 mm ; árpa 1922-ben 4,826.828 mm és 1923-ban 5,360.649 mm Tehát a termés sokkal jobb volt 1923-ban, mint a megelőző esztendőben. (Erdélyi Aladár : A tengeriben nem!) De ha külkereskedelmi forgalmunkat nézzük is, ebben a tekintetben, amint már indemnitási beszédemben bátor voltam rámutatni, sokkal előnyösebb helyzetben voltunk, mint a többi legyőzött állam. Itt is igazán örvendetes haladást vehettünk észre. 1921-ben 306 millió aranykorona volt a differencia az import és az export között, 1922-ben 214 millió és 1923-ban csak 80 millió aranykorona. Ezen a téren tehát határozottan örvendetes haladást konstatálhatunk. Ha még meggondoljuk, hogy 1922-ben és 1923-ban sok oly terményt hoztunk be, amit épen a rossz termés miatt voltunk kénytelenek behozni, vagy például a vetőburgonyából, amelyből meglehetős mennyiséget kellett behozni. ... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem azért hoztunk be ! Újra hozunk be ! — Erdélyi Aladár : Minden évben kell váltani !) De egy-két év múlva talán mentesitye leszünk ennek a behozatalától. (Felkiáltások jobbfelől: Soha ! — Erdélyi Aladár ; A burgonyának ez a természete !) . . . vagy ha nem is a burgonyánál, akkor a többinél lesz így. Azt hiszem, hogy a külkereskedelmi mérlegben még nem értük el a javulás zenitjét, de szeretem hinni, hogy folyton a javulás felé megyünk. Például 1923-ban behoztunk 35.536 métermázsa vetőburgonyát, a többi termények közül például 56.238 métermázsa szalonnát és zsirt voltunk kénytelenek behozni Amerikából, ebből — sajnos — az idén is behozni leszünk kénytelenek ; de ha a kukoricatermés jobb lesz, a mennyiség valószínűleg redukálódni fog. Hiszem, hogy ily mértékben fog javulni a szénbehozatalunk aránya is. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bár semmit sem kellene behozni !) Ez óhajtandó és ha a széntermésünk évről-évre fokozódni fog, bizonyára ettől is mentesülni fogunk, úgyhogy remélhetjük, hogy ez a mérleg, amely 1923-ban a javulás örvendetes képét mutatja, még inkább javulni fog. Felmerül tehát a kérdés, hogy amikor jó a termés, amikor az import és az export között jó arány mutatkozik, mi teszi indokolttá, hogy a korona, amely 1923 januárjában — azt hiszem — 0'22 volt és 1923. évi decemberre 0'02-re zuhant s azóta napról-napra zuhan tovább? (Pesthy Pál igazságügyministeraterembelép. — Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) Mi okozza pénzünk zuhanását, amikor a gazdasági élet minden vonalán a javulás képét mutatjuk'? Hiszen, hogy többet ne mondjak, 1923-ban az alkotó magyar munkaerő 271 uj gyár alapítására ösztökélte a magyarságot, 67 uj pénzintézet alakult és a csődök száma — ha végig megyünk az egész Európán — még Svédországot és a többi semleges államot is beleértve — Magyarországon volt számbelileg a legkisebb s azt hiszem, az összes csődesetek száma 1923-ban mintegy 12. így állva, lehetetlen gondolkozóba nem esnünk, vájjon mégis mi vitte a mi kereskedelmünket és pénzügyünket abba a szomorú helyzetbe, amelyben vagyunk s amely kormányzatunkat rákényszeritette, hogy ne a belső erőkből igyekezzék kifejleszteni a szanálásra szükséges erőt, hanem külföldön próbálkozzék segítséget találni? Egyetlenegy érv van, amelylyel lépten-nyomon találkozunk, az, hogy a jóvátételi összeg meghatározása és megállapítása nélkül pénzügyi talpraállitásunk lehetetlen.