Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. 363 Ebben a tekintetben a legmesszebbmenőleg koncedálom és aláiroin a ininisterelnöknek azt a törekvését, amely arra irányul, hogy a jóvátételi összeget fixiroztassa, mert hiszen anéikül, hogy tudnók, mennyi a tartozásunk, minden Igyekvésünk és törekvésünk illuzóriussá válik. Hiszen fejünk felett függ a kétségbeejtő IJamokles-kard, amelyről nem tudjuk, melyik pillanatban zuhan le reánk és akármennyivel termel többet, akármennyivel gyarapszik, akármennyit produkál is a magyar erő és munkakedv, ki vagyunk téve annak, hogy az ellenség egy Írásbeli szerződésnek, a trianoni szerződésnek erejénél fogva minden fáradságunk gyümölcsét a maga számára kaparitja el. Ha tehát a külföldi kölcsön megszerzése iránti törekvés odairányul, hogy a jóvátételi összeg fixiroztassék, felteszem, hogy nincs és nem lehet olyan ember, (Ugy van ! a középen.) aki a magyar kormányzatot ebben a törekvésében a legmesszebbmenőleg ne támogatná. (Ugy van! jobhfelől és a középen.) Ebben tehát egyetértünk. Itt azonban baj van. Egyetlenegy nyilatkozatot nem hallottunk, a kölcsöntárgyalások egyetlenegy passzusában, egyetlen egy pontján sem olvastuk, sem felelős ministerek ajkáról soha el nem hangzott, hogy ezt a kérdést a jóvátételi bizottság tisztázni akarná. Pedig e nélkül a külföldi kölcsön uj, csak ujabb terhek felvételét jelenti, anélkül, hogy a kimenekvés. a szanálás, a talpraállás lehetősége biztosittatnék számunkra. Amilyen kedvező és kecsegtető volt az 1923-ik évnek gazdasági fejlődése és gazdasági helyzete, épen olyan érthetetlenül katasztrofális az 1924-ik év, amikor látjuk, hogy a korona rohamos, naprólnapra való zuhanásával ujabb meg ujabb válságok elé állitja a nemzetet. Hiszen nagyon jól tudjuk, ahogyan Kállay pénzügyminister ur (Barthos Andor: Volt !) volt pénzügyminister ur, — most nem pénzügyminister, de talán most nagyobb teljhatalommal és felelősség nélkül gyakorolja ugyanazt a hatalmat, amelyet mint minister gyakorolt... (Halász Móric: Felelőtlen elem!) Felelőtlen helyen gyakorolja. (Kováts-Nagy Sándor; Ne emlegesd azt a sok felelőtlen elemet!) Mondom, hogy maga a pénzügyminister ur jelentette be, hogy a szanálási akció csupán a koronának egy bizonyos fokon való stabilizálása mellett lehetséges. Mert más-más a szanálás a 0.003, vagy 0.001, vagy még mélyebben fekvő korona mellett. Hiszen a Kállay volt pénzügyminister ur által bemondott pont, amelyen a magyar koronát stabilizálni akarták, már mélyebben alája került a tervelt jegyzésnek. fBarthos Andor : Hol az ellenzék 1 — Barabás Samu : Névsorolvasást kérünk !) Én nem vagyok egyedül, mélyen t. Nemzetgyűlés! (Derültség és mozgás jobbfelöl.) Mellettem az igazságok és érvek egész légiója és a magyar nép egyetemes akarata áll, az érvek és igazságok egész ármádiája. (Lendvai István belép a terembe. — Szijj Bálint: Nem vagy már magadban, Zsirkay ! — Lendvai István : Szomorú dolog, kabaré ez! — Szijj Bálint : Az asszisztencia megjött ! — Lendvai István : Ezeket nem lehet tréfával elütni ! — Barabás Samu : Nagyzási mániával sem ! — Lendvai István : Az is igaz ; mert ha abban szenvednénk, mi is elmennénk panamázni. — Elnök csenget.) Amikor a korona igért stabilizálása teljesen illuzóriussá vált, az utolsó napokban joggal olvashatom a következő igazán siralmas és szomorú sorokat a magyar közgazdasági helyzetről (olvassa): »A közvélemény elvesztette bizalmát az államhatalom pénzügyi és gazdasági politikájában. Valóságos gazdasági defetizmus lett itt úrrá a lelkeken, és ebben a végzetes helyzetben a gazdasági élet természetes rendje teljesen felborult. NAPLÓ XXI. Az államhatalom kiejtette kezéből a pénzügyi és gazdasági irányitást, öntudatos programm hiányában minden gazdasági terv " meghiúsult- Ezzel szemben a bankok és kapcsolt érdekeltségeik ragadták magukhoz a gazdasági kormányzás gyeplőjét és a féktelen spekuláció egyik diadalát a másik után aratja.« Országunk hasonlit egy lejtőre jutott szekérhez, amelyet a lovak elragadtak és amelyet már nincs hatalom megállítani. Az a pénzügyi politika, amelyet mi már egy év óta ostorozunk az országban, most kezdi magát megbosszulni. Nem szabad elfelejtenünk, Kállay pénzügyminister urat nem — mint feltüntetni igyekeznek — a kormánypárt és nem az ellenzék akciója buktatta meg, hanem igenis, megbuktatta az a bankokrácia, amelyet ő iránta való végtelen nagy szeretetéből naggyá és hatalmasa hizlalt s amely most már állam lévén az államban, minden olyan intézkedéssel, amely az ő érdekeit sérti, mereven és határozottan szembe mer helyezkedni és akkor tud kormányt buktatni és kormányt söpörni, amikor akar. (Erdélyi Aladár: Nagyon téved! — Szijj Bálint: Az most is visszasírja!) A legszomorúbb valóság, hogy az államhatalom nem ura többé a pénzügyi helyzetnek. A magyar korona sorsát nem ő és nem a pénzügyminister ur, sem pedig az egész kormányzat nem állapithatja meg, Bécsen és Prágán keresztül akkor aknázzák azt alá,amikor akarják! (Lendvai István: Budapestről kiindulva!) Levegőbe építünk, amikor stabilizált koronára építünk. Hiszen kimutattam, hogy a 250 millió frank akkor is, ha megkapjuk, öt féléven keresztül esetleg arra jó lesz, — ha ugyan elegendő lesz — hogy államháztartásunk egyre növekvő deficitjét fedezze, de nem az újjáépítésre. A kölcsön feltételeiben benne vau, hogy gazdasági életünk talpraállitására egyetlenegy fillért sem fordíthatunk, benne van, hogy a Jegybank nem is folyhat be pénzünk helyzetének tisztázására. Nagyon helyesen mondják, hogy nem szólhat bele, mert hiszen pénzügyi politikánknak épen az volt a legnagyobb hibája, hogy milliárdokat szórt ki arra, hogy pénzünket egy hamis, megtévesztő magaslaton tartja. Amikor Kállay volt pénzügyminister ur feje felett már összecsaptak a hullámok, akkor kijelentette, hogy a magyar korona uj Szedán elé érkezett s le kell szállítani arról a hamis nivóról, amelyen hónapokon keresztül óriási áldozatok árán tartották. Amikor mi ostromoltuk a pénzügyi kormányzatot azért, hogy minek költ és szór milliárdokat arra, hogy tartsa a 0.3-as koronajegyzést, a mely a való életnek nem felel meg, visszautasította ezt a vádat s azt mondotta, hogy az a jegyzés megfelel a korona belső értékének. Pár hét múlva pedig maga volt kénytelen beismerni itt a nemzetgyűlés előtt, hogy igenis, kénytelen leszállítani a korona jegyzését, mert az nem fedi az élet valóságát. így nem csoda, hogy a Pénzintézeti Központ igazgatója, Windisch maga kijelenti, hogy a magyar korona sorsa a lelkekben van benne. A balkezes pénzügyi kormányzat által^ elvesztettük a hitet, hogy ilyen pénzügyi politikával valaha is egyensúlyba juthatna az államháztartás és biztos révbe juthatna a magyar pénz. Azok a számok, amelyeket felolvasni bátor voltam, mutatják, hogy kivitelünk és behozatalunk idestova már az egyensúly felé közeledik, hogy itt uj és uj ipari vállalatok alakulnak, hogy a csődök száma a legkevesebb Magyarországon, hogy tehát itt, ebben az országban produktiv, termelő munka folyik. Hogyan lehet megérteni, hogy ennek ellenére, amikor minden vonalon a magyar épen ugy dolgozik, mint a békében, van itt egy hatalmasság, egy titkos, 54