Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

554 'Ä nemzetgyűlés 257. ülése J924. valutát nem létesítünk a jeg-ybank felállitásával kapcsolatosan. (Baross János: Két évvel ezelőtt kellett volna!) Hántsuk le azt a tudományos mázat, amelylyel ezt a javaslatot benyújtották; ami itt történt, az semmi egyéb, mint kicsinyes, fiskális érdekek megvédése (Ugy van! balfelöl.) az adóbevételek, állami bevételek terén, ahol a kormány utói akarta érni a korona időközi és általa is kontemplált romlását, (Propper Sándor: És ő is megkontreminálta!) hogy a magának fentartott számolási értékkel biztosítsa, hogy kevesebb öszszeget ne kapjon. A másik pedig — és itt talán egyesekkel nem leszek egy véleményen — semmi egyéb, mint gyáva behódolás egy politikai jelszónak, agitációnak, amely a jegyintézeti hitelek valorizálása címén indult meg. Ami az adóbevételek terén a kormánynak azt az igyekezetét illeti, hogy igyekszik magát megvédeni a korpna időközi romlása ellen, azt én helyesnek és jónak találom. De erre igen sok mód kinálkozik. Egy fejlett adóadminisztráció mellett, melynek elmulasztásáért a volt pénzügyminister urat terheli a felelősség, sokkal egyszerűbben, sokkal kevésbé brutális eszközökkel lehetett volna ezt elérni, mint olyan adminisztráció mellett, mint a mienk. Megmaradt a szorzószámok rendszere, amellyel a kormány bőségesen élt a múltban és — ugy látszik — él a jelenben is. De ezért csinálni az egész gazdasági életet alapjában érintő ilyen reformot, — ez mégis kissé túlfrivol eljárás, mégis inkább sötétbe való ugrás, mint egy komoly, céltudatos pénzügyi politika jelentkezése. (Ugy van! balfelől.) A másik a jegyintézeti hitel kérdése. Egy idő óta a jegyintézeti hitel terén hallatlan támadások hangzanak el. Ma is hallottunk ilyen támadást itt a Házban. Azt mondják: nemzeti ajándék az, amit a kormány a bankoknak ad. Meg kell vallanom, ez igen erős agitativ eszköz, különösen azokkal szemben . .. (ßogya János: Külföldi szakembereknek is ez a véleményük ! — Felkiáltások a balközépen : Mindenkinek ! — Strausz István : Nem mindenkinek!) Legyen szabad elmondanom, hogy nekem nem ez a véleményem, legalább is végső konklúzióban nem. Ez kétségkivül igen erős agitativ eszköz, különösen azokkal szemben, akik nem hajlandók azt a fáradságot venni, hogy a dolgok mélyére tekintsenek. Azt hiszem — én szívesen koncedálom — a jegyintézeti hitel terén történtek viszaélések, történtek kizárólag spekulativ célokra jegyintézeti hitelkiutalások. De újra azt mondom, amit az adók tekintetében mondottam, hogy ehhez nem kellett volna ilyen reformot csinálni, elég lett volna a jegyintézeti igénylések becsületes elbirálása és szükséges lett volna oly kamatláb megállapítása, amely a tőkekeresletnek, tőkehiánynak megfelelően gondoskodott volna arról, hogy azt spekulációs célokra ne vegyék igénybe. (Dénes István: Ezt elmulasztották! Ezért felelősek! — Zsirkay János: A kosztpénzek idejében 8%-ot kapott a jegyintézet! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Legyünk tisztában vele: nem az a kiskereskedő, kisiparos használta fel spekulációs célokra a péuzt; ezek 5—10 millió korona jegy intézeti hitelt vettek igénybe a bankokon keresztül, kétségkivül igen súlyos áldozatok mellett. (Zsirkay János: 60%-kal! - Zaj.) Ezekkel szemben a jegy intézeti cenzúra igen kíméletlenül működött. De voltak protekciós vállalatok, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek 200—300-500 millió koronát vettek fel. (Zsilinszky Endre : A bankok saját vállalataik részére. — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy évi március hó 18-án, kedden. ne menjek bele a részletekbe... (Zsilinszky Endre : Ez nem is annyira részlet ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károly : Tudok igen előkelő nyomdavállalatokat is, amelyek szintén kaptak valorizálatlan hiteleket. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyek azok? — Zsilinszky Endre : A valorizálatlan hitel idejében kaptak valorizálatlan hitelt, — Zaj.) Kögtön lecsökken ennek az agitativ eszköznek az értéke, ha méltóztatnak odaállni és azt mondani : nemcsak a bankok, de protekciós, hozzánk közelálló vállalatok is élveztek valorizálatlan hitelt és azt két garasban fizették vissza. (Zsirkay János : Hát csak a nagybankoknak szabad 1 Nagyon sántit a logika ! — Zsilinszky Endre : Nem jóhiszemű dolog, amit most mondott ! Nagy zaj.) Elnök, (csenget): Csendet kérek! (Szabó Imre: A Stádiumról van szó?) Rassay Károly: Én csak azt mondom, hogy az ilyen közgazdasági kérdést lehetőleg meg keli fosztani demagóg és agitativ jellegétől s azt objektive kell kezelni. (Ugy van ! a középen.) Ehhez az első lépés az, hogy ott, ahol előnyöket is élveztem, azokat is beállítottam, nem pedig kizárólag a hátrányokat, amelyekkel izgatást tudok elérni. (Zsilinszky Endre: Semmi előnyt sem értek el ! — Dénes István: Annál súlyosabb a kormánv íelelőssége, ha protekciós vállalatoknak is adott! -- Drozdy Győző: Hiszen a kényszerkölcsön blankettáit is ott nyomatja a kormány! — Lend

vai István: Nem lehet mindent Kleinéknál nyomatni ! — Nagy zaj.) Elnök : Zsilinszky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rassay Károly: Ha én annyi valorizálatlan hitelt élvezhettem volna, mint amennyit élveztek egyes protekciós vállalatok, amelyek képviselői ma a valorizálatlan hitelek ellen harcolnak, akkor valószinüleg szintén a sokszoros milliárdosok közé tartoznám. (Zsirkay János: Annál önzetlenebbek, mert a maguk haszna ellen beszélnek ! — Zaj.) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Drozdy Győző: Érzékeny pontra talált! — Zsilinszky Endre: A legnagyobb őrültség lett volna nem kérni valorizálatlan hitelt, ha nem volt más! Nekünk is van jogunk az élethez, nemcsak az önök bankjainak! — Dénes István: A kormány felelős! — Zaj.) Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Dénes István: A kormány felelős ezért is, azért is! — Zsilinszky Endre: Ahol 20—30 nagy zsidó nyomda van, ott egy keresztény nyomdának is van joga élni! Miklós Andor nyomdájában nyomják a hivatalos lapot! — Zaj.) Rassay Károly: Engedjék meg, hogy végső konklúziómat levonjam. Én csak arra utaltam, hogy az őszinteség megköveteli, hogy ne csak azt mondjuk: a bankoknak volt hasznuk a valorizálatlan hitelekből, (Zsilinszky Endre: De igenis, azoknak volt hasznuk!) mert a kereskedelmi vállalatok terén végig az egész vonalon hasznok keletkeztek és vagyonok származtak. (ZsilinszkyEndre: Ez nem volt jegyintézeti hitel!) Igazán sajnálom, hogy ilyen izgalom keletkezett, mert nekem nem volt célom ebbe a kérdésbe a legkisebb személyes vonatkozást sem belevinni. Ha azonban t. képviselőtársaim provokálnak, szokásom szerint a választ őszintén megfogom adni. Azt mondottam, hogy a jegyintézeti valorizálatlan hitelek kérdésénél a demagóg és agitatív vonatkozásokat el kell vetni és őszintén kell odaállítani a nemzet elé a dolgot, hogy hogyan is áll a kérdés. (Zsirkay János: A 732 milliárd maga beszél magáért!) És ha ezt nézzük, azt látjuk, hogy nemcsak a bankok, nemcsak az ipar-