Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

À nemzetgyűlés 257. illése 1924. vállalatok, nemcsak a kereskedelmi vállalatok kerestek súlyos milliárdokat a valorizálatlan hitel alapján, hanem keresett elsősorban^ maga az állani. Mert bocsánatot kérek . . . (Zaj balfelöl. — Zsilinszky Endre : Az államnak is joga van élni! — Zsirkay János: Az állam keresett a valo­rizálatlan hitelen ? — Erdélyi Aladár : Bizony keresett! — Halász Móric: Kei-esett, de azt meg kellene érteni! — Zsilinszky Endre : Az állam csak veszthetett ezen! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Ha a kereskedelmi hiteleket elvonatkoztatom, az államnak a jegyintézetnél való tartozása ma körülbelül 700 milliárdot tesz ki, ami megfelel 35—40 millió aranykoronának. Miből keletkezett ez! Abból, hogy éveken keresz­tül valorizálatlan hitelből tartotta el az állam a maga állami gépezetét. Méltóztassék ezt is oda­állítani, és méltóztassék azt a tételt venni, hogy ma az államnak a valorizálatlan hitel alapján... (Zsirkay János: Nagy különbség! — Erdélyi Aladár: Ha most ki tudná űzetni, igaz volna, de egyébként nem!) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ki fogja fizetni, mert amint az ön­álló jegybankot felállítják, ennek keretében a kér­désnek rendezve kell lennie. (Erdélyi Aladár: De milyen áron!) Tehát maga az állam is ked­vező helyzetben volt. Tessék ezt is odaállítani a kérdés mellé, és kedvező helyzetben volt . . . (Zaj half elöl. — Urbanics Kálmán: Miért nem vett hitelt a jegybanktól!) A jegybanktól nem vehette, mert ami nincs, abból még az állam sem tud köl­csönt kapni. (Urbanics Kálmán: Épen ezért nem áll meg a t. képviselő ur okoskodása ! — Lendvai István: ügy kell az államnak, miért adott a zsidó bankoknak annyit!) T. képviselőtársam talán mégsem találja egészen megfelelő színvonal­nak e kérdés tárgyalásánál az ilyen megjegyzé­seket. (Lendvai István: De igen! Ez az igazság!) Ez jellemző. (Lendvai István: Mindkettőnk ré­széről! — Drozdy Győző: Csak ez az egy szem­pontja van!) A másik kérdés, amit épolyan őszintén meg kell mondanom, az, hogy a valorizálatlan hitellel hatalmas vagyont keresett a mezőgazdaság is. Nemcsak az ipar, nemcsak a kereskedelem,... {Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Állandó zaj.) Zsirkay János képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Folytonos zaj. — Lendvai István : Mindenki keresett, csak szegény bankok pusztultak el !) Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rassay Károly : Csodálom, miért nyugtalan­kodnak most azok a képvisolőtársaim, akik emellett a kérdés mellett, amikor Eöri-Szabó képviselő­társam beszélt, nagyon helyeseltek. Ha valorizáció lett volna, a mezőgazdaságnak nem lett volna módja a maga jelzálogos hiteleit kifizetni nem a búzájából, de a kicsépelt szalmájának árából ! (Zaj. — Zsilinszky Endre : A háború alatt régen kifizette mindenki ! — Erdélyi Aladár : Nem várta meg, amig esik a korona !) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : Arról beszélek, hogy a valo­rizációt az állami élet egész terén keresztül kellett volna vinni, de ha keresztülvittük volna, akkor a mezőgazdaság is elesett volna attól a horribilis vagyonérték-szaporulattól, amivel kifizethette a maga jelzálogtartozásait. Nem őszinte, nem komoly dolog ezeket a kérdéseket tagadásba venni . . . (Erdélyi Aladár: Nem is tagadjuk, csak a mér­téket vonjuk kétségbe! — Peyer Károly: Lássuk a névsort ! Adjon a jegy intézet jelentést, kinek mekkora valorizálatlan kölcsönt adott! — Erdélyi Aladár : Birtokosnak senkinek ! Másról beszél ! Ne tessék a dolgokat elcsavarni!) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon. (Dénes XAPLÓ XXI. évi március hó 18-án, kedden. 355 István: Szabad neki nagybirtokról is beszélni !) Kérem Dénes képviselő urat, méltóztassék csend­ben maradni! (Pakots József közbeszól.) Pakots József képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni! (Szuhányi Ferenc közbeszólj Szu­hányi Ferenc képviselő urat is kérem, méltóztas­sék a közbeszólásoktól tartózkodni ! (Meskó Zoltán: Lássuk a kimutatást, ki kapott hitelt !) Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: Azt mondja egyik képviselő­társam, hogy a mezőgazdaság a hitelt nem a jegy­intézettől kapta, tehát ebből a szempontból, ugy­látszik, könnyebben itéli meg a helyzetet. Én sokkal súlyosabban Ítélem meg, mert ha a jegy­intézettől kapta volna, akkor ennek terhe eloszlott volna az egész országra, az egész lakosságra. De kiktől kapta! Szegény özvegyektől, árváktól, akik zálogleveleket vettek, amelyekbe befektették a maguk megtakarított filléreit, mint egyetlen ko­moly biztos tőkeelhelyezésbe. (Fábián Béla: 1200 millió aranykorona volt a földbirtok tartozása! — Bogya János: Azt még a háború alatt kifizették!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a háború alatt kifizették, (Bogya János: Legnagyobb részét!) mert méltóztassék elhinni, hogyha valaki kevésbé volna jóhiszemű, ebből súlyos következtetést vonna le arra vonatkozólag, hogy a háborús jövedelmeket hol kell keresni. (Erdélyi Aladár: A háború alatt nem fizették vissza! Ez igaz!) Épen azért háritom el a dolgot; most fizették vissza. (Erdélyi Aladár: 1918-ban még fennállt az adósság! — Dénes István: Jói járt a nagj'birtok! — Erdélyi Aladár: Ebben igaza van, csak a mértékben van köztünk diffe­rencia !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly : Méltóztassék megengedni, nem rekriminálni akarom én azt, hogy ki mennyit keresett, de ha egy kérdéssel foglalkozom, vannak tények, amelyeket meg kell látnom és ha tévesen látom, itt vannak t. képviselőtársaim, majd meg fognak cáfolni. Én csak egyet tudok. Nagy, ha­talmas vagyonok keletkeztek a korona leromlásá­nak fényéből. Ezek a nagy hatalmas vagyonok, (Lendvai István: Kik rontották! — Meskó Zoltán: Uj koronauradalmak!) vagy gazdasági megerő­södések nem kereshetők speciálisan egy gazda­sági, egy termelési ágnál. Egy dolog bizonyos: mivel ezek a vagyonok nem termelő produktiv munkából eredtek, valahol kell lenni ellentétel­nek, elszegényedésnek. (Fábián Béla: Ott a közép­osztály !) Az ellentétel azoknak leromlásában van, akiknek nem volt mit valorizálni, mert a szel­lemi és fizikai munka nem volt valorizálható és arra nem lehet valorizált, vagy valorizálatlan hi­telt kapni. (Fábián Béla: A középosztály elsze­gényedése!) Nem rekriminálni akarok, sőt na­gyon szeretném, ha a magyar politikai életből ez az agitatív erejű, de nem mindig igazságos beállítású kérdés kikerülne. Méltóztassék a dolgot magasabb szempontból nézni. A korona leromlásából min­den termelési ágnál, amely tőkével rendelkezett, megerősödés állott be, kicsinynél és nagynál egyaránt. Ez a megerősödés — elvonatkoztatom maga­mat a mindennapi politika ferde szemszögétől — magasabb szemszögből nézve talán még helyes is, mert termelési gócpontok keletkeztek az iparnál épugy, mint a mezőgazdaságnál, embereket jut­tattak kenyérhez és átsegítettek egy katasztrofális, nehéz átmeneten. Ma azonban nem a rekriminá­lásnak ideje van, hanem ezekből le kell vonni a logikus következtetéseket. Az egyik következtetés az, hogy az az ipar és kereskedelem, valamint az a mezőgazdaság, amely ennek a leromlásnak előnyét élvezte, álljon oda teljes áldozatkészséggel, hogy a magyar korona stabilitását vissza­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom