Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

350 A nemzetgyűlés 257. ülése 1924 idéztei Ismétlein, én azt hiszem, hogy ez abból eredt, hogy a kormány csak a kisérő jelenségeket, a tüneteket látta és egyszerűen a spekuláció ellen küzdött hasonló fegyverrel, a spekuláció fegyverével. Az à la baisse-spekulációval szemben à la hausse spekulált a magyar koronában s áldozatul dobta oda » legsúlyosabb értékeket. Sok tekintetben politikai jelszónak is engedett a kormány, de meg kell állapitanom, hogy ez a gondolat bizonyos tekintetben alá volt támasztva azzal a körülménynyel is, hogy a külföldi piacokon tényleg egy à la baisse-spekuláció folyt a magyar koronában. Egyet azonban elfelejtett a kormány, azt, hogy egy kontreminálást tisztán spekulációs eszközökkel megcsinálni nem lehet, inert ahhoz szükséges, hogy a főkellék, a kontreminnek az életkelléke: a bizalmatlanság meglegyen. A kormány nem azon volt, hogy megszüntesse azt az általános bizalmatlanságot, amely a kormányzattal, a magyar államháztartás vitelével szemben az egész külföldi közvélemény megítélésében fennállott, hanem küzdött az általa mindig odaállított spekuláció ellen, elfelejtve azt, hogy ez a spekuláció csak epizódja, kisérő jelensége volt annak a bizalmatlanságnak, amellyel a magyar államháztartással szemben az egész külföldi közvélemény viseltetett. Ha a spekuláció le tudja rontani egy valuta értékét, akkor azt kérdezem, hogy miért nem támadja nieg a spekuláció az angol fontot ? Miért nem próbálkozik ott a spekuláció letörni és lenyomni az angol font értékét ? (Egy hang jobbfelől : A francia frankot is megtámadta!) A francia frankra majd ki fogok térni. Az angol fontot azért nem tudja megtámadni, mert az angol pénzügyi, gazdasági és külpolitika együttvéve felkelti az egész r világ bizalmát Angliának nemzeti fejlődése és életképessége iránt. És ha igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a francia frankot is megkontreminálták, hát, t. képviselőtársam, ez az érem másik oldala. Megkontreminálták a francia frankot azért, mert a francia pénzügyi politika tisztán a német jóvátétel kérdésére bazirozta az államháztartás egyensúlyba hozatalát: mert a francia külpolitika olyan militarista, olyan imperialista politikát folytat, amely az egész világ közvéleményének megítélése szerint nem végződhetik másképen, mint egy összeomlásban, egy katasztrófában. (Friedrich István: Bár csak látnám már! — Pikier Emil: Poincaré a francia Bethlen! — Ulain Ferenc: Nem lesz abból, sajnos, semmi!) íme, itt van az érem két oldala, ami különben is igazolja azt a nagyon egyszerű tételt, hogy a valutakontremin másként, mint a kontremin életfeltételének megteremtése az általános bizalmatlanság nélkül nem vezethet eredményre, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert minden kontreminnek egyszer fedeznie kell, tehát önmagát kell kivégeznie, természetesen megfelelő hasznok learatása után. A valutaromlásnál tehát el kell fogadnunk azt, hogy a spekuláció, amely megvan, amely ellen küzdeni is kell, nem a betegségeknek alapoka és előidézője, hanem csak az általános bizalmatlanság kisérő jelensége. És amikor a kormány az okozat ellen, a kisérő jelenség ellen, a tünetek ellen folytatott éveken keresztül egy rettenetesen költséges harcot, akkor el kellett, hogy érje a bukás sorsa, mert alapjában véve a betegség előidézője, az általános bizalmatlanság megszüntetése tekintetében mit sem tett, hanem ezt a bizalmatlanságot az egész vonalon hagyta jobban és jobban kiérni. [Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Okozta!) A kérdés évi március hó 18mn, kedden. csak az, vájjon mi tehát az előidézője annak az általános bizalmatlanságnak, amely a magyar koronát a külföldön immár évek óta mindig kevesebbre és kevesebbre értékeli? A nemzet életképtelensége, azt hiszem, mégsem lehet ennek előidézője. Nem lehet azért, mert ilyen véleményt sehonnan, sem kül-, sem belpolitikai tényezők részéről nem hallottunk, sőt amióta a külföld ittlevő képviselőivel, a népszövetség megbizottaival érintkezésbe léptünk, meg kell állapitanunk, hogy egész munkájuknak alapja az a rendithetetlen hit, hogy bizonyos rendszeres gazdálkodással és bizonyos előfeltételek teljesítésével a magyar nemzet életképes még mai megcsonkított határai között is és képes a maga gazdasági erőit kifejteni. Voltam bátor utalni arra, hogy ehhez bizonyos előfeltételek teljesítése szükséges. E tekintetben a magam szerény személyében teljes mértékben csatlakozom azokhoz a külföldi véleményekhez, amelyek külföldi kölcsön nélkül helyreállást a mostani helyzetben már nem tudnak elképzelni. A másik kérdés, amely talán a bizalmatlanságot felkelthette volna, a jóvátétel kérdése volt. Erre nézve is meg kell azonban állapitanom azt, hogy a jóvátétel tekintetében immár egy év óta egész Európában észszerű felfogás lett úrrá és mindenki tisztába jött azzal, hogy a jóvátételi probléma ridegen nem oldható meg a legyőzött államokkal szemben, nemcsak velünk szemben nem, hanem még Németországgal szemben sem. x^zok a közkeletű, majdnem azt mondhatnám, frázisszerü indokolások, amelyek e bizalmatlanság okát egyrészről a kereskedelmi mérleg pasz~ szivitásban, másrészről a fizetési mérleg passzív voltában keresik, azt hiszem, szintén nem állhatják meg a kritikát. A kereskedelmi mérleg passzivitása nem befolyásolhatja a valuta értékét, hiszen a háború előtt Franciaország, Olaszország és Németország kereskedelmi mérlege évtizedeken keresztül passzív volt és ezeknek az államoknak valutája mégis szilárd és stabil maradt. (Erdélyi Aladár: De nagy volt a külföldi követelésük!) A másik kérdés lehet a fizetési mérleg kérdése. A fizetési mérleget illetően azonban ne méltóztassék elfelejteni, hogy a fizetési mérleg mindenesetre megkeresi a maga kiegyensúlyozását, ha máskép nem, értékpapír-exporttal, áruhitellel, külföldi hitellel, ha lehetséges, úgyhogy ez a körülmény sem játszhatik döntő szerepet egy valuta leromlásában. Van valami, ami döntő szerepet játszhatik. Az, hogy olyan országban, amelynek fizetési mérlege passzív, olyan kényszerű intézkedésekkei jönnek, mint a Devizaközpont, amely a maga rideg eljárásával megakadályozza azt,^ hogy a gazdasági erők önmaguk kiegyensúlyozzák magukat és az ország terhére mutatkozó^ passzív tétel kiegyensúlyoztassék a gazdasági erők természetes működésével. Ha azonban ezekben a körülményekben nem tudom megtalálni a valuta leromlásának önmagában véve elfogadható okát, akkor viszont őszintén meg kell mondanom, hogy én ennek a nagy bizalmatlanságnak az okát, amely alapja volt a korona kontreminálásának és végeredményben a korona következetes és rapid zuhanásának, egyedül abban a bizalmatlanságban látom, amellyel a külföldi közvélemény a magyar kormányzati rendszert, a magyar kormány kül- és belpolitikáját, pénzügyi és gazdasági intézkedéseit megitéli, mert ennek a megítélésnek eredménye az a kellemetlen következmény, hogy velünk szemben elzárkóznak, gazdasági retorziókkal élnek és végeredményben ezzel az általános bizalmatlansággal önmagában véve is, de a spekuláció