Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

A nemzet gyűlés 257. illése 1924. Segítségével is lehetővé teszik a korona lerontását. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kívánok ennél a szakjavaslatnál politikai kérdéseket bővebben érinteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De ha eljutok ahhoz a megállapításhoz, hogy a korona értékcsökkenésének az az általános bizalmatlanság az eredő oka, amely tulajdonképen a magyar kormányzat négyéves rendszeréből fakadt, amely általánossá lett velünk szemben, s amelynek klasszikus példája az, hogy ma külföldi urak ülnek itt és tárgyalnak velünk arról, hogy miképen csináljuk azt, amit eddig rosszul csináltunk — és el kell fogadnunk, hogy rosszul csináltuk, mert el kell vállalnunk, hogy másképen fogjuk csinálni • akkor mégis lehetetlen, hogy egypár kérdést^ ebben a tekintetben ne érintsek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Itt van az általános külpolitika iránya. Itt éveken keresztül olyan külpolitikát inauguráltak, amely nem mondom, hogy jogot, azt sem mondom, hogy okot, de ürügyet a kellő pillanatban mindig tudott szolgáltatni a szomszédos államoknak arra, hogy velünk szemben az elzárkózás politikáját indokolják. Méltóztassanak csak visszaemlékezni az erőszakos Habsburg-restaurációs kisérletekre, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a titkos szervezetekre, amelyeket letagadtak, de amelyeknek létezéséről az egész világ tudott, a határincidensekre, amelyek valami különös magyar virtus gyanánt jelentkeztek, arra. az osztentativ katonai szellemre, amely keresztül vonult az egész kormányzaton, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azokra a meggondolatlan kijelentésekre, amelyek sokszor igen magas helyekről hangzottak el s amelyek — ismétlem — mindig szolgáltattak, ha nem okot, legalább ürügyet arra, hogy a teljes izolálás állapotába szorítsanak vissza benünket. (Drozdy Győző : Teljesen ig*aza van !) A másik forrása a külföldi közvélemény bizalmatlanságának az a pénzügyi és gazdasági politika, amelyet itt a kormányok éveken keresztül folytattak. A mi pénzügyi politikánk kimerült abban, hogy fedezetlen bankjegyek nyomásával fedezte az állami szüségleteket, amelyekről nem tudom, hogy szükségletek voltak-e vagv csak kiadások voltak ; kimerült abban, hogy állami intézményeink horribilis deficitekkel dolgoztak, hogy a pénzügyi adminisztráció teljesen kiépítetlen maradt, aminek egyszerű példája az, hogy ma, mikor valamennyien érezzük, hogy ebben a kritikus pillanatban egy ujabb adózási terhet kell a közönségre ráróni, nem tudunk máshoz folyamodni, mint egy egyszerű szorzási számhoz, anynyira kiépítetlen, annyira visszamaradt, annyira fejletlen az egész pénzügyi adminisztráció. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kis szempont az sem, hogy a külföldi kölcsönre épi tették a pénzügyi politikát s közben abszolúte elhanyagolták a belső erők szisztematikus és fokozatos kifejtését (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és mégis egy pillanatban ide állnak és olyan igényekkel lépnek fel, amelyek alkalmasak azután arra, hogy az egész gazdasági életet megbénítsák. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha pénzügyi politikánk nem volt szerencsés éveken keresztül, meg kell állapitanunk, hogy gazdasági politikánk hasonló vágányokon haladt. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Alapelve volt egy elkeseredett vámharc, amelyet pedig csak gazdaságilag erős nemzetek engedhetnek meg talán maguknak. A kötött forgalom rendszere, amellyel a legfontosabb szükségleti cikkekben és terményekben a forgalmat megkötötték. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és éri merci us lin 18-án, kedden. 351 a szélsőbaloldalon.) a kiviteli illetékek és kiviteli tilalmak rendszere, amely alkalmat adott a korrupcióra és a gazdasági erők természetes kifejlődésének megbénitását okozta, a devizaforgalom teljes megbénítása : ezek mind olyan intézkedések, amelyek együttvéve olyan gazdasági szisztémát jelentenek, amely a külföldi gazdasági körök ma már egyöntetű megítélése szerint csak romboló hatású lehet és igy végeredményben a korona tekintetében romlás felé vezet. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy olyan korona, olyan valuta, amely épen megkötöttségénél fogva elveszíti a külföldi értékelés lehetőségét tönkre kell hogy menjen, el kell hogy pusztuljon, mert belföldi értéke szabadon fejlődik, külföldi értékelese azonban teljesen problematikus; a belföldön nem egyszer túlszalad a világparitási árakon s ezzel rontja és rántja magával a külföldi értékelést is, ami viszont természetes következményképen a belföldi értékelés terén érezteti hatását. Ezek a külpolitikai, pénzügyi és gazdaságpolitikai jelenségek, hibák, mulasztások, bűnök, amelyek az én véleményem szerint bevitték a külföldi közvéleménybe a magyar államháztartás; a magyar gazdálkodás iránt azt a bizalmatlanságot, amely végeredményben oka lehetett a spekulációnak, s amely önmagába véve is rontotta és rombolta a mi valutánk értékét. Ehhez járult azután az a körülmény, hogy éveken keresztül az államháztartás vitele teljes ellenőrzés nélkül történt. (Ugy van! Ugy van! bal!elől.) Azt hiszem, erről nem kell bővebben szólanom. (Fábián Béla: Zárszámadás!) Ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogy a romló valuta miatt nem lehetett költségvetést készíteni. Talán nem lehetett volna költségvetést papírkorona ban készíteni, de lehetett volna esetleg aranykoronában készíteni; talán nem lehetett volna még aranykoronában sem, de egyet lehetett volna tenni: a kiadási tételek nyilvánosságra hozatalát és kritika alá bocsátását. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaljaidalon.) Ezt meg lehetett és meg kellett volna csinálni. Ha nem lehetett költségvetést csinálni, lehetett volna zárszámadást készíteni, (Drozdy Győző: Miért félnek! Ezt nem értem!) s igy végeredményben a magyar államháztartásról is tudtunk volna egy képet nyújtani, amely nem sejtéseken és gyanúsításokon alapult volna, hanem a valóságos helyzetnek megfelelt volna és nem szerepelne ma tényezőként a mi helyzetünk kedvezőtlen, a mi gazdálkodásunk hibás megítélésénél. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik ok a belpolitikai kormányzat. Az sem emeli egy állam tekintélyét, ha a belpolitikai kormányzat terén olyan gyengeséget tanusit, mint amilyent az itteni kormányok tanúsítottak az elmúlt időkben. De talán mindennek a betetőzése volt az, hogy egy évvel ezelőtt, amikor Kállay Tibor volt pénzügyminister elindult a külföldi kölcsön megszerzésére, ország-világ előtt kijelentette, hogy ha a külföldi kölcsönt meg nem kapjuk, ha arra legalább 50 millió aranykorona előleget azonnal nem folyósítanak, akkor itt egy katrasztrofális politikai és gazdasági összeomlás fog bekövetkezni. (Baross János : Ügyes taktikus !) És mit csinált pár hónappal ezelőtt 1 Kijelentette, hogy nem tudja tartani a zürichi koronát, országvilág előtt elismervén, hogy a zürichi koronatartás alapjábanvéve egy falzum volt. Méltóztatnak akkor csodálkozni azon, hogy ilyen tényezők eredőjekép jelentkezik a spekuláció és a spekuláció nyomában jelentkezik a korona romlása és rombolása ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Meg keli azonban állapitanom, hogy ha a spekuláció levitte a magyar korona értékét, s e spekuláció