Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-257
A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. és róluk beszélni sohasem fogunk, vagy ha fogunk is beszélni, akkor mint egy szerencsétlen kísérletről fogunk róluk megemlékezni. Én tehát t. Nemzetgyűlés, amikor a közjogi tekintetben álláspontomat igy leszegezem, meg fogok próbálkozni azzal, hogy ennek a javaslatnak gazdasági és pénzügyi vonatkozásaival foglalkozzam. Az előttem fekvő törvényjavaslat igen komoly, igen sokat igérő címet visel, mert akként szól, hogy a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről kivan szabályokat alkotni. (Lendvai István: Meggátolták alaposan!) Hogy mennyire alkalmasak ezek az intézkedések, hogy a korona értékcsökkenését, talán precízebb lett volna azt mondani: a korona értékváltozását megakadályozzák, arról a törvényjavaslat kritikájánál bővebben ki fogok térni. De nem tudom megállani, hogy itt magánál a címnél is egy pillanatra ne időzzem és rá ne mutassak arra a nagy ellenmondásra, amely ebben a címben foglaltatik. Nem tudom, hogy azok, akik ennek a javaslatnak ezt a címet adlak s akik ezt a javaslatot védik és támogatják, nem érzik-e azt a malíciát, amely kikiabál ebből a címből: a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkédesekről 1 (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. Nemzetgyűlés, vagy alkalmasak ezek az intézkedések a korona értékcsökkenésének meggátlására, vagy nem. Ha nem, akkor ez a javaslat nem komoly. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha igen, akkor a kérdésben egyúttal ott van a súlyos vád^hogy miért nem hamarább, miért nem előbb jöttek ezekkel a megváltó intézkedésekkel? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ezek az intézkedések nincsenek időhöz kötve, ezeket az intézkedéseket egy fél évvel ezelőtt épen ugy meg lehetett volna valósítani (Ugy van! a szélsőbaloldalon,), ha helyesek, ha célravezetők, amit én tagadok, mint ahogyan meg lehetett volna ma valósítani. Akkor kérdeznem kell, hogy miért nem jöttek •vele pár hónappal előbb, amikor a korona még a mainak tízszeres értékén állott, miért nem jöttek egy évvel ezelőtt, amikor a korona ötvenszeresén állott, miért nem jöttek másfél évvel ezelőtt, amikor százszorosán állott a korona mai értékelése fölött 1 ? Ezek súlyos kérdések és ezekben súlyos vádpontok vannak s én nem habozom egy pillanatig sem a kormány felelősségét megállapitani és ebből a felelősséehől vele szemben a konzekvenciákat levonni. (ITIam Ferenc: Nesze semmi, fogd meg jól: felelősség:!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, nekem csak parlamentáris eszközök állanak rendelkezésemre, én tehát nem tehetek mást, mimt hogy felelősséget állapitok meg? nem kivánoki más eszközöket, nem is rendelkezem más eszközökkel. (Lendvai István: Nem lehet valorizálni ezt p felelősséget ! — Ulain Ferenc: A bankok nagyon jól valorizálták saját maguknak!) Én leszek bátor arra is kitérni, hogy a bankok mennyiben valorizálták. De nem volnék őszinte, ha a kormány felelősségét ilyen egyszerű dialektikai fölénnyel egy szillogizmus felállításával kivánnám megállapitani, és meg kell vallanom őszintén, hogy ha a kormányt nem terhelné más felelősség a korona értékcsökkenésének bekövetkezte körül, mint ezen intézkedések tekintetében a késedelem és mulasztás, akkor a kormány nyugodt lelkiismerettel aludhatna a felelősséget illetőleg. (Rothenstein Mór: Alszik úgyis! — Derültség évi március hó 18-án, kedden. 349 balfelől.) Csak az a kérdés, hogy valóban nem állottak-e más eszközök rendelkezésre. Vájjon más tekintetben nem terheli-e a kormányt felelősség a korona értékcsökkenésének bekövetkezte tekintetében? Nézzünk végre egyszer a szemébe a korona értékcsökkenése kérdésének, mert ez az a kérdés, amely az egész állami, társadalmi és gazdasági életünket immár évek óta állandó lázbetegségben tartja. r Nem lehet letagadni, hogy a pénzügyi kormányzatnak, amely meglehetősen stabil volt személyi tekintetben, hosszú időn keresztül nem volt más programmja, mint a korona értékcsökkenésének megakadályozása, vagy egyidőben a korona külföldi értékelésének felemelése. Ennek az alapelvnek, ennek a gondolatnak lett alárendelve minden érdek ebben az országban. A korona értékcsökkenésének meggátlásáért lett feláldozva ebben az országban a szabad kereskedelemnek, a szabad forgalomnak a gondolata, (Ugy van! Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) Ezért lett béklyóba kötve a mi devizaforgalmunk, ezért lett feláldozva a tőzsdei értékek t konzerválásának óriási érdeke, amely száz- és százezer embert érintett legsúlyosabban. Nem a spekulánsokat, hanem azokat, akik hivatalos helyről, a pénzügyminis téri székből hívtak fel arra, hogy menjenek konzerválni értékeiket a tőzsdére, mert ottan ezt nyugodtan megtehetik. Ennek az ideának lett feláldozva a gazdasági kiegyensúlyozásnak nagy problémája, a keresetnek és a drágasági viszonyoknak, tehát a korona belföldi értékesítésének egyensúlyba hozása. És meg kell állapitanom, hogy nemcsak ilyen nagy ideális értékek lettek feláldozva, amelyek végső kimutatásukban súlyos anyagi természetűek, hanem áldozatul lett dobva a nemzeti mobilvagyonnak hatalmas része, hogy a korona értékének csökkenését meggátolják a külföldi értékelésben. Ha ezzel szemben azt látom, hogy e következetes pénzügyi politika dacára, ez óriási áldozatok, ideális és anyagi javak feláldozása dacára eljutottunk oda, hogy ma egymillió papírkorona megfelel körülbelül 70 békebeli koronának, akkor mégis csak keresnem kell, hogy mi volt itt tulaj donképen a hiba, mi az a számítási hiba, amely odavezetett, hogy ez a konstrukció nem tudott megszilárdulni, hanem a kritikus pillanatban teljesen összeomlott. Én azt hiszem, hogy ez a számitási hiba abban a tekintetben, hogy a korona értékének csökkenése nem volt megakadályozható, abban rejlik, hogy a kormány egy politikai divatos jelszónak bedőlt és a korona értékcsökkenését a spekuláció tényében kereste mindenkor. Ezért hozta a rettenetes áldozatokat, amelyről közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy évek óta. gúnyolódva írtak a német és osztrák^ lapok a magyar kormánynak arról a tenyéről, hogy a magyar csekély mobilvagy ont, hogy dobja oda egy lehetetlen kísérletezés áldozatául. Hogy mibe került ez, t. Nemzetgyűlés, azt nem tudom, a logika segítségével csak elképzelhetem. Mi történt itt éveken keresztül. A magyar koronával a kormány éveken keresztül egy à la hausse-spekuláeiót csinált, a tényleges eredmény azonban a korona folytonos esése volt, tehát a logika szabályai szerint feltétlenül óriási áldozatokat kellett a tőzsdei manőver érdekében meghozni. (Meskó Zoltán : Szomorú dolog, de igy van! — Pikier Emil: Hány milliárdba került!) Mi lehetett ennek a hibás politikának az alapja? Mi volt az a számitási hiba, amely tulajdonképen ezt a szomorú eredményt elő5:r
